Nem volt hova mennie, kápolnában lakott a Sztárban sztár leszek! tehetsége
Szirtes Dávid fiatal kora ellenére nehéz éveket tudhat maga mögött. Gyerekként óriási veszteség érte, elveszítette imádott nagymamáját, aki pici korától fogva nevelte. Bár újra édesanyja „szárnyai” alá került, később ő maga döntött úgy, hogy segítséget kér, így került nevelőszülőhöz.
Forrás: TV2
Szirtes Dávid nehéz körülmények között nőtt föl. Közel négyéves koráig édesanyja nevelte, később a sors úgy hozta, hogy a nagymamájához került, ám sajnos tragikus hirtelenséggel elveszítette őt.
Mama volt a gyámom, nagyon szerettem őt, vele biztonságban éreztem magam. Óriási törés volt számomra, amikor kilenc évvel ezelőtt váratlanul elhunyt
– kezdte lapunknak. – Monor szívében volt lakása, abban éltünk, halála után édesanyám odaköltözött. Sajnos sok probléma merült fel, nem talált munkát, közben lebetegedett, felhalmozódtak a tartozások, egy idő után nem tudta fenntartani, így el kellett költöznünk. Sokáig pár tízezer forintból éltünk, komoly megélhetési gondjaink voltak – emlékezett vissza a Sztárban sztár leszek! énekese.
Dávid a nehéz időszakban rátalált arra a helyre, ahol a sok probléma mellett is menedéket lelt.
– Nem a család unszolására, magamtól kezdtem el templomba járni. Nagyon jó közösséget találtam az ottani katolikus egyháznál. A hittanórák mellett részt vehettem számos programban és táborokban.
Mivel otthon nagyon nehéz volt a helyzet, akkoriban ők voltak a családom, velük biztonságban éreztem magam. Tudtak a helyzetemről, a családomat támogatták.
Sajnos az anyagi körülményeink miatt Monor külső részére kellett költöznünk jóval szerényebb körülmények közé, ahol már nem éreztem jól magam. Nem tudtam kiűzni a fejemből azt a rossz érzést, mi lesz velem. Szolnokra kerültem gimnáziumba, hétfőtől péntekig kollégiumban laktam, volt szállásom, és volt mit ennem, csak hétvégente jártam haza anyukámhoz. Sajnos a kapcsolatunk folyamatosan romlott, ahogy kamaszodtam, hangot adtam a nemtetszéseimnek. Egyre több vita volt közöttünk, de nem hibáztatom, ő is sok mindenen ment keresztül – mesélte a fiatal tehetség, aki tizennégy-tizenöt évesen jött arra rá, hogy a környezetből nem fog tudni érvényesülni, ha nem változtat.
– Jeleztem a templomban a papnak, a hitoktatómnak és az iskolában az osztályfőnökömnek is, hogy segítségre lenne szükségem. Az unokájuk által, ott a közösségben ismertem meg egy nyugdíjas házaspárt. Pár évvel később találkoztam velük újra, elmeséltem a történetemet, végül ők maguk döntöttek úgy, vállalják, hogy a nevelőszüleim lesznek. Így költöztem el otthonról hozzájuk, majd már tőlük jártam Szolnokra iskolába. Sokat köszönhetek nekik, hiszen megtanítottak spórolni, támogattak – mesélte Dávid, majd hozzátette, közel négy évet élt a házaspárnál, ám ahogy kezdett felnőtté válni, egyre nehezebb volt az alkalmazkodás számára.
– Sajnos nem támogattak zenei téren, a tanulmányaimra kellett koncentrálnom.
Tizennyolc éves koromig volt szükségem gyámságra, bár eredetileg úgy volt, hogy érettségi után még maradok, másképp alakult. Hálás vagyok ma is nekik, de nehéz volt, mert az otthonérzet soha nem volt meg náluk.
Anyagi támogatást is kaptam tőlük, de elkezdtem a suli mellett dolgozni. Hol gyorsétteremben, hol pedig építőiparban vállaltam munkát. Ma is büszke vagyok rá, hogy az első okostelefonomat én magamnak, a fizetésemből vásároltam. Végül közös döntés volt, hogy eljöttem tőlük – mesélte, majd felidézte azt az időszakot is, amikor nem volt hova mennie, és egy rövid ideig Monorierdőn, egy kápolnában lakott. De mindez a múlté, hiszen ma már másodéves egyetemista, és teljesült az az álma is, hogy Budapesten éljen. Most minden vágya, hogy a Sztárban sztár leszek! által kitörjön eddigi helyzetéből, és abban a környezetben élhessen, ahova úgy érezte, mindig is tartozott. Végre tud a zenei karrierjére is koncentrálni, amire mindig is vágyott.
