"Rátapadtam a falra, hogy ne ugorjak a metró elé" - öngyilkos akart lenni korábban a Sztárban sztár leszek! kiesett énekesnője
Tímea korábban éveken át küzdött depresszióval, akkor kért segítséget, amikor már a metróban is attól félt, egy rossz pillanatban eldobja az életét. Négy év után, 28 évesen érezte azt először, hogy egészséges.
A felvidéki származású énekesnő azért mesélte el a történetét, mert ma már tudja, nem szégyen segítséget kérni. Szerinte sokan besöprik a problémákat a szőnyeg alá ahelyett, hogy meggyógyulnának, még ha ez egy pszichológus segítségével is lehetséges. Tímea a Borsnak mesélt a nehéz időszakról.
– 24-től 28 éves koromig pszichológushoz jártam. Nagyon kemény gyerekkorom volt, amit nem tudtam sokáig feldolgozni. Teljesen egyedül, család nélkül, 19 évesen vágtam neki a nagyvilágnak, és Londonba költöztem, majd rá két évre Németországba. Akkor jöttek elő a bennem lévő problémák – kezdte az énekesnő.
Egyedül a nagyvilágban
– Nagy volt a teher rajtam, mert a vízumot nehéz volt megszerezni. Akkor még 7 ezer német márkát kellett letétbe helyezni, hogy jogosult legyek rá.
Gyakorlatilag összekoldultam hozzá a pénzt. A szüleim sajnos nem tudtak segíteni, megspórolt pénzem nem volt.
Tudtam, hogy nem szeretnék egyetemi végzettség nélkül mosogató vagy takarító munkát végezni. Egy szakmát és jó munkahelyet akartam magamnak. Miután felvettek az egyetemre, végig nyomasztott a gondolat: ha a végén elbukom, az öt év is oda lesz. Kemény volt, hiszen nem a saját, hanem német nyelven végeztem az egyetemet, de megcsináltam – mesélte büszkén a Münchenben élő énekesnő, akinek ma már két együttese is van Németországban.
„Rátapadtam a falra”
Tímea egyik rossz pillanatában édesanyját tárcsázta, és olyat mondott, amit egy szülő sosem akar hallani.
– Annyit mondtam neki, hogy meguntam az életet, és nincs kedvem már semmihez, mindent láttam, nem jönnek új dolgok, amik feldobnának. Szeretnék meghalni. Anyukám viccelődve annyit mondott, még úgy ötven évig, amíg ő el nem megy, bírjam ki.
Volt olyan fázisom, a falhoz kellett állnom a metróállomáson, mert féltem, hogy beugrom a sínek közé. Rátapadtam a falra, hogy még csak véletlenül se jusson hülyeség az eszembe.
Végül az anyám humora, ahogy egyáltalán reagált a dologra, arra ébresztett rá, ilyet nem szabad csinálni. Nem tehetem meg a szeretteimmel, a hozzátartozóimmal, hogy eldobom az életem. Ott döntöttem el, hogy orvoshoz fordulok. Az egyetemen kaptam segítséget, egy szlovákiai származású asszonyhoz küldtek. Jó volt nála, 28 éves voltam, amikor azt mondta, hogy egészséges vagyok, nekem nincs már rá szükségem. Megnyugtató volt, mert úgy engedett el, ha tíz évig nem jön ki újra a depresszióm, végleg búcsút inthetek neki. Így is történt – mondta az énekesnő.
