Benkő László fia: Az idő enyhít a fájdalmon, de még jó lenne, ha itt lenne
Gyertyagyújtással emlékeznek a rajongók Benkő László halálának második évfordulójára. Benkő Balázs, a zenész fia még ma is elérzékenyül, ha szembesül azzal, milyen sokan szerették édesapját.
Forrás: Bors
Novemberi 18-án két éve, hogy Benkő László elhunyt. Nem csak a zenész szakmát, az egész országot megrázta az Omega legendás billentyűsének halálhíre. A Farkasréti temetőben található sírja, a zamárdi otthona és a Tabán is – ahova évekkel ezelőtt születésnapja alkalmából saját kezűleg ültetett fát – azóta gyakorlatilag zarándokhellyé vált.
– Pont külföldön voltunk a családommal halottak napján. Amikor hazajöttünk, az első utam a temetőbe vezetett. Rengetegen látogattak ki a sírjához Mindenszentekkor, elképesztő mennyiségű mécses maradványait találtuk, még a fehér márvány zongorát is szinte ellepték. Az élő virágok már elrohadtak, anyukámmal ketten tettük rendbe – mesélte a Borsnak Benkő Balázs, majd hozzátette, most az évforduló alkalmával sem számítanak másra.
– Az Omegások több helyszínen rendeznek megemlékezést. Mi a tabáni gyertyagyújtáson fogunk részt venni édesanyámmal. A sírját is sokan föl fogják keresni, mint ahogy Zamárdiban a házunkat is, mely előtt egy zongora található. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki őrzi apám emlékét – fűzte hozzá.
Azt szokták mondani, az idő begyógyítja a sebeket. A zenész fia szerint valóban így van, de már semmi sem olyan, mint édesapja halála előtt volt.
– Az idő enyhít a fájdalmon, de még jó lenne, ha itt lenne. A fiam most áll pályaválasztás előtt, és elkísértem a Petőfi Gimnáziumba, oda, ahol apám 1961-ben végzett. Több mint 130 éves az iskola, együtt is jártunk ott a szavazások alkalmával. Ilyenkor mindig végigvezetett a folyósokon és mesélt az ott töltött időről. Amikor a gyerekemmel beléptünk és megláttam a földszinti folyosón a tablót, melyen ő is látható, megkaristolta a lelkemet, elsírtam magam – mondta meghatódva a férfi.
Balázst és édesanyját rengeteg emlék köti a legendás zenészhez. Bármerre néznek a családi otthonban, mindenről a családfő jut eszükbe.
Ha valaki ötven éven át él együtt, abból nem lehet kiszakadni a halálesetet követően sem. Anyu megmaradt ugyanabban a rendszerben, amiben apuval volt, csak mindent egyedül csinál.
Nem költözött el, és azon kívül, hogy apu már nincs, semmi nem változott. Ő sem lesz már fiatalabb, idén decemberben lesz 78 éves, de hála Istennek teljesen egészséges. Én hazavittem néhány hangszerét. Hosszú időn keresztül dolgoztunk az apám után maradt zenei anyagokon. Végre sikerült digitalizálni és átszerkeszteni a régi technikával rögzített zenéket. Már csak újra föl kell játszani, és talán ezek a sosem hallott alkotások is a terveink szerint kiadásra fognak kerülni – fűzte hozzá lapunk érdeklődésére.
