Cseh Máriának öt esztendővel ezelőtt kellett végső búcsút vennie szeretett férjétől. Bár nem könnyű számára ez a helyzet, mégis van valami, ami némileg könnyebbé teszi az özvegyi létet és a magányt.
Idén öt éve annak, hogy Torgyán József örök álomba merült, ám az emberek mégsem felejtik. Szeretett felesége azóta egyedül él, ami a legtöbb embert félelemmel töltené el. Amikor két ember évtizedeket tölt együtt és egyiküket elragadja a halál, akkor nehéz elfogadni a tényt, hogy az itt maradottnak a társa nélkül kell tovább folytatnia az életét. Vannak, akiknek az idő segít begyógyítani a sebeket, másokat felemészt a magány. Ahogy Mária mondja, ő azok közé tartozik, akiket nem fojtogat az egyedüllét gondolata.
Egyrészt az a szerencse, hogy szeretem a magányt és elfoglalom magam, másrészt pedig hozzászoktam, mert amíg a Pécsi Nemzeti Színház tagja voltam, egyedül, albérletben laktam. Nem könnyű ez az élethelyzet, de az az igazság, hogy mindent meg lehet szokni
– mondta a néhai Torgyán József felesége.
A közös emlékek átsegítik a nehezebb pillanatokon, ilyen az a fenyőfa is, amit az utolsó közös karácsonyukon együtt öltöztettek ünnepi díszbe.
Most is itt áll velem szemben a karácsonyfa. Nagyon fontos nekem, mert együtt díszítettük fel, ezért szeretném megtartani életem végéig!
– tette hozzá Mária, aki kincsként őrzi a fát.
Bár az egykori agrárminiszter özvegye egymaga él a családi házban, máig úgy érzi, hogy nincsen teljesen egyedül és szeretett férje nem hagyta magára.
Úgy élem az életemet, hogy mindig azt érzem, itt van velem. Mellettem van és egy percre sem hagy egyedül engem
– árulta el Mária, akinek így sokkal könnyebb elfogadnia, hogy fizikai valójában nem lehet vele imádott férje.