Így van most súlyos autóbalesete után Szaszák Zsolt: Még szoknom kell az új arcomat – Fotó!
Közel egy hónap telt el Szaszák Zsolt autóbalesete és műtétje óta, de arca élete végéig emlékeztetni fogja a történtekre. Bár az operáció jól sikerült, mégsem ugyanaz az arc néz vissza a tükörben, mint korábban.
Forrás: TV2
Ahogy arról a Bors elsőként számolt be, október 26-án szenvedett súlyos autóbalesetet Szaszák Zsolt. A 23 éves színész élete, akit a Sztárban sztár leszek! előző szériájából is ismerhetünk, csupán egy hajszálon múlott, arca oly mértékben roncsolódott, hogy azonnal műteni kellett. Lassan négy hét telt el a csaknem tragédiába torkolló karambol óta, Zsolt sebei szépen gyógyulnak, de a lelke még háborog.
Sokkal jobban vagyok, de sajnos a súlyos sérüléseket és a műtétet követően már nem ugyanaz a Szaszák Zsolt néz vissza a tükörből. Nem jobb és nem is rosszabb, hanem más. Még szoknom kell az új arcomat.
Minden egyes heg a balesetemre emlékeztet – kezdte lapunknak a színész. – Az orvosok jelezték, hogy minimum két hónapig még formálódik, de úgy döntöttem, kivárok fél évet, és ha nem tudom elfogadni a változást, akkor egy újabb műtétnek vetem alá magam. Nem panaszkodhatok egyébként, mert az orvosi fémet teljesen befogadta a szervezetem. Amit pozitívumként tudok megemlíteni, sokkal jobban tudok levegőt venni, mint a baleset előtt, igaz, még rendszeresen bedugul az orrom. Továbbra is a szüleimnél gyógyulgatok, rengeteget gyakorlok, énekelek, de nem vettem észre semmilyen változást a hangomban. November 20-án vasárnap már megyek vissza dolgozni a Szegedi Nemzeti Színházba, december 3-án a Padlásban főszereplőként állok újra színpadra – mesélte érdeklődésünkre.
Zsolt fizikailag napról napra jobban van, azonban a lelki sebek már lassabban gyógyulnak.
Egy ilyen óriási traumán nem lehet egy pillanat alatt túllépni. Folyamatosan kattog a fejemben a baleset, egy-egy pillanat újra és újra bevillan az agyamba.
Pont ezért jön majd jól, hogy visszatérhetek dolgozni, talán kevesebbet fogok a történtekre gondolni. Viszont hamarosan újra volán mögé kell ülnöm, ettől a pillanattól pedig rettegtem. Hogy mielőbb túl legyek ezen, édesanyám autóját vezettem Sopronban. Eddig is megfontolt sofőr voltam, most pedig már kétszer is megnézek egy táblát. A félelem bennem maradt, de remélem, hogy idővel – mint ahogy a kék és lila foltok, sebek – ez is el fog múlni. Úgy érzem, megbirkózom a történtekkel pszichológus segítsége nélkül is, ebben pedig a barátaim, a kollégáim, az a sok szeretet, ami körbe vesz, nagy segítségemre van – mesélte Zsolt.
