Hat évvel ezelőtt hagyta maga mögött a földi létet Somló Tamás, ám az emléke még ma is élénken él azokban, akik örökre a szívükbe zárták. Zalatnay Cini ez alkalomból felidézett néhány kincsként őrzött közös emléket.
A színészként, valamint az LGT, Omega és még számos más formáció énekeseként, basszusgitárosaként, szaxofonosaként ismert legenda ma ünnepelné a 75. születésnapját.
Halálának évfordulóján, július 19-én Szigetvár önkormányzata hálája jeléül szobrot állított neki, így tisztelegtek az emléke előtt. A dalai a mai napig is rendszeresen felcsendülnek a hazai rádiók hullámhosszain, valamint tovább él azokban a közösen megélt pillanatokban, melyeket a családja és a barátai, köztük Zalatnay Cini is féltve őriz a lelkében.
Az énekesnő lapunknak mondta el, tartanak-e valamilyen megemlékezést az évforduló alkalmából.
Nem tudok erről, pedig boldogan megemlékeznék róla, mert imádtam, szerettem, sokat énekeltem vele és számos dalt írt nekem
– kezdte lapunknak Cini, aki otthon, gyertyát gyújtva idézi fel szeretett barátja emlékét, hiszen sok szívmelengető, kedves és vicces közös élményt gyűjtöttek az elmúlt évtizedek alatt.
– Tomit sokkal régebbről ismertem, mint ahogy azt az emberek gondolnák, tudniillik ő már az első Omegában is ott volt, amikor még a pincében szinte csak angol dalokat énekeltünk. Emlékszem, egyszer Aretha Franklin – Respect című dalát énekeltem és Tomié volt benne a szaxofonszóló. Közben feltűnt, hogy jönne ez a rész, de kiderült, hogy a későbbi nejével, Lénával az öltözőben megfeledkeztek erről. Dumáltak, ölelkeztek és ücsörögtek – idézte fel mosolyogva az énekesnő és hozzátette, végül Tamás is csatlakozott az együtteshez és egy emlékezetes szaxofonjátékkal és közös énekléssel koronázták meg az estét.
Világbajnok humora volt, mindennek meglátta a vicces oldalát és rettentően laza volt! Az Arénában a nagykoncertemen vendégként lépett színpadra. Bejött és énekeltünk egy részletet a Nem adom fel című dalból, de kiszúrt velem, mert azt mondta: mondd a rap részét! Odarakta elém, feltett rám egy szemüveget és olvasnom kellett, persze állati édes volt, mert kisegített. A szöveg végét átírta, így szólt: mert a Cinit már imádom 50 év óta!
– mesélte a megható pillanatot.
Az általa írt kedves sor tökéletesen tükrözi, milyen szoros barátság is volt az övék, szinte már családtagként tekintettek egymásra.
– Ezekkel a fiúkkal, Somló Tomival, Balázs Fecóval, Benkő Lacival és Kóbor Jánossal fiatalkorom óta együtt énekeltem és utaztunk a világban. Olyan emlékeket gyűjtöttem, amilyenek soha, senki mással nem történtek meg, csak velük. Az akkori zenei életben mi továbbéltük a színpadi sikereket azzal, hogy fellépés után beültünk egy pesti sörözőbe. Mindig az a zenekar fizetett, amelyik aznap a legnagyobb gázsit kapta. Ha pedig nem volt pénzünk, a söröző tulaja azt mondta: ma este a vendégeim vagytok, mert olyan sokszor jártok ide. A Szapáry-májat például elnevezték zenész májnak, mert szinte mindig azt kértünk – árulta el Cini, aki gyakran az otthonában is megvendégelte a barátait.
– Nem egyszer nálunk is voltak, az édesanyámat a barátnői kiközösítették amiatt, hogy miért engedi be éjszaka a hippiket?! Ez azt jelentette, hogy koncert után, amikor éhesek voltunk és már nem volt nyitva egy étterem sem, édesanya csinált nekünk zsíros kenyeret, tojásrántottát, teát, forralt bort, ezért kitették az öreg tyúkok egyesületéből, ahova járt
– tette hozzá nevetve, s azzal folytatta, hogy amikor a „hippikből” sztárok és komoly zenészek lettek, fordult a kocka. A fiúk által csak Sári mamának becézett anyuka ekkor már a barátnői körében is nagy tiszteletnek örvendett. Hatalmas büszkeséggel és boldogsággal töltötte el, ráadásul a fiúk minden koncertjükre meghívták őt.
A barátok miatti veszteség érzése sajnos továbbra is jelen van Ciniben, de azt vallja, muszáj a szép pillanatokból töltekezni.
– Ezt valahogy úgy kell tudomásul venni, ahogy a nóta mondja: csak a szépre emlékezem. Emellett boldog vagyok, mert a DR BRS-sel közös Hosszú, forró nyár dal verziója közelít a 1,5 millió megtekintéshez. Azt hiszem, ez egy kicsit visszaadja a lendületet és megerősít abban a hitemben, hogy bizony még van mit csinálni, nem szabad csak az elment barátok miatt szomorkodni – zárta gondolatait az énekesnő.