Berki Krisztián szülei harminc éve váltak el, és bár sosem távolodtak el teljesen egymástól, a gyász újra összekovácsolta az egyszer már megingott szövetségüket. Hogy miért halt meg a fiuk, azt nem tudják – csak azt, hogy sosem lesznek képesek feldolgozni a veszteséget.
Forrás: Bánkúti Sándor
Halottak napján egy hetvenes, sportos testalkatú férfi állt a fia sírjánál csendesen, esetlen mozdulatokkal segédkezett a virágok elhelyezésében – írja a hot! magazin. A halk szavú ember szemébe egyszer csak könnyek gyűltek, ahogy ránézett a gyermeke hatalmas fotójára, ami a fejfa mellett állt. Berki Ferenc elfordult: nem akarta, hogy sírni lássák. Mérhetetlen fájdalom áradt a tekintetéből, amikor újra körülnézett, majd lassan beszélni kezdett.
Nehezen találom a szavakat; nem tudom, mit mondhatnék az embereknek. Nem szeretek szerepelni. Sokszor előfordult, hogy Krisztián egy stábbal érkezett meg, akkor mindig szólt nekem: „Fater! Itt vannak a tévések, bújj el!” Aztán amikor tiszta volt a terep, jött értem: „Gyere, fater, most már tiszta a levegő!” Nekem nem lételemem a szereplés, sosem volt az, ebben nagyon különböztünk Krisztiánnal. Ebben is.
– mondta a hot! magazinnak Berki Ferenc.
Arra a kérdésre, hogy még miben, hosszas gondolkodás után így felelt:
– Ő harsány volt, én csendes. Ő mindig többet akart; én megelégedtem azzal, amim volt. Én szeretni akartam; ő azt akarta, hogy szeressék.
Berki Krisztián édesapja fiával való viszonyáról és a gyász feldolgozásáról is beszélt a hot!-nak. A részleteket keresse a magazin legfrissebb számában