Rendőrség jelent meg a Kossuth-díjas magyar színésznőnél, aljas dolgot műveltek vele

Nagy bosszúság érte néhány hete Csernus Mariann, Kossuth-díjas színésznőt, aki 94 évesen is aktív, a színpadnak és az irodalomnak él. Nemrég bűncselekmény áldozata lett: eltűnt egy értékes arany pecsétgyűrűje, egy nyaklánca a bezárt lakásából, ami miatt rendőrségi feljelentést tett. A nyomozók akkor felfüggesztették az ügyet, de a Bors megtudta, hogy a vizsgálat folytatódik.

„A BRFK II. Kerületi Rendőrkapitánysága lopás bűntett gyanúja miatt rendelt el nyomozást ismeretlen tettes ellen, miután egy idős asszony feljelentést tett, hogy a nyakláncát és a gyűrűjét valaki – pontosan be nem határolható időben – eltulajdonította bezárt lakásából. Miután a nyomozás során beszerzett adatok elemzése és a tanúk kihallgatása nem járt eredménnyel, a hatóság november 11-én felfüggesztette az eljárást. Amennyiben újabb adatok merülnek fel, a nyomozást folytatják”  – tájékoztatta a közvéleményt akkor a rendőrség.

Ugyan a Kossuth-díjas művésznő értetlenül áll az eset előtt, az ékszereit nagyon hiányolja, a kizárólag ünnepi alkalmak esetén viselt pecsétgyűrűjét például azért, mert azt a Pesti Magyar Színháztól társulati tagsága egyik kerek évfordulója kapta. Összességében mégis azt gondolja, nem igazán szeretne már a gyűrű-ügyről beszélni, és alig várja, hogy lezáródjon a nyomozás.

„Hogyan szembesültem azzal, hogy eltűnt a gyűrűm? Merthogy igazság szerint nekem más ékszerem nem hiányzik, csak a Pesti Magyar Színháztól a társulati tagságom isten tudja hanyadik évfordulójára kapott pecsétgyűrűm. Hát, úgy, hogy ha a nagyszobámban álló vitrinembe nézek, nem látom, márpedig évekig ott állt" – kezdte a Borsnak Mariann, akinél hétfőn ismét megjelent a rendőrség.

„Az egész téma nem érdekel már, hétfőn például kijött hozzám egy újabb nyomozó a II. kerületi rendőrfőkapitányságról, akivel nagyon jól elbeszélgettünk, kávéval is megkínáltam, ő pedig felmérte az egész lakást, még az erkélyre is kinézett. De ha el is hagytam a gyűrűt, vagy ha valaki betört hozzám, nem érdekel ilyen mélységeiben az ügy, mert számomra az irodalom vagy a színjátszás sokkal fontosabb, mint bármi egyéb. És ha nincs is meg a gyűrűm, mit számít, ez az élet velejárója, 94 évesen nem fogom ezzel túráztatni magamat. Másfelől, soha az életem során nem féltem, most sem félek. 3-4 éves voltam, amikor a nagyapám, Dlabács Gusztáv, a soroksári téglagyár vezérigazgatója egy életre megtanított arra, hogy nem szabad félnem semmitől” – jelentette ki határozottan.