Mélyszegénységből indult Bódi Csabi: Szaloncukor helyett krumpli és kavics volt a nem létező karácsonyfán
Ha valaki, akkor Bódi Csabi tudja, milyen érzés, amikor karácsony estéjén nem áll szépen feldíszített fenyőfa, amit körül állhat a család, nem várja sem ajándék, sem szaloncukor és az ünnepi ételeket is nélkülözni kell.
A Bódi család tagjai gyakran engednek betekintést a mindennapjaikba, a közösségi oldalakon megosztott képeken és videókon keresztül. A rajongók szeme előtt irigylésre méltó élet rajzolódik ki, amelyet egy gyönyörű, mindent kielégítő otthon, autók, fényűző vacsorák, sok szép holmi összessége alkot. Azt már kevésbé tudják átérezni, milyen komoly igénybevételt követelnek a szinte egymást érő fellépések, az utazásokról nem is beszélve. Ráadásul egy olyan zenész családról van szó, akik mélyszegénységből indultak.
A karácsony közeledtével Bódi Csabi felidézte azokat a gyerekkori emlékeket, amelyek jól leírják, milyen elképesztő körülmények közül küzdötték fel magukat.
– Igazából foszlányok maradtak meg, de arra emlékszem, hogy nagy szeretet vett körül minket és meleg volt a házban. Életem első karácsonyfája olyan volt, hogy édesanyám a fehérre meszelt falba szögeket vert és zöld cérnát tekert rájuk, így egy karácsonyfa formája rajzolódott ki a falon
– idézte fel az énekes.
Fotó: Saját
Szaloncukorra sem tellett, ezért Margó minden lehetőséget megragadott arra, hogy az ünnepi édességet megformázza a legegyszerűbb rendelkezésére álló alapanyagokból.
– Szaloncukor helyett krumpli és kavics volt a nem létező karácsonyfán.
Fogott anyám néhány kavicsot, pár szem burgonyát, amit aztán kiskanállal kivájt, majd olyan összegyűjtögetett színes papírokba csomagolta, amiket az utcán talált. Cérnát tekert a két szélére, szaloncukor formájúra kötötte és ezt aggatta a rögtönzött karácsonyfára, amire néhány fenyőág is került az illat miatt – mesélte Csabi, aki arra nem emlékszik, melyik volt az első karácsonya, amikor igazi fa alatt valódi ajándékok várták, de egy momentum élénken él benne, amire egy kis csalódottsággal gondol vissza.
– Emlékszem apám első gitárjára, amit karácsonyra kapott. Egy fekete, puha bőrtokban neki volt támasztva a falnak, én pedig gyerekfejjel azt hittem, hogy egy sonka, mert a formája arra emlékeztetett. Nagyon megörültem neki, mert azt hittem, végre jól lakunk! Egy dologgal lehetett kitörni ebből a közegből: tisztességes, becsületes és kemény munkával, amit a szüleim meg is tettek. Ennek köszönhetően valósulhatott az meg, hogy én voltam az első cigánygyerek, aki Nagyecseden bölcsődébe járhatott.
Forrás: Saját
Csabi szerint igaz, hogy akkoriban nagyon szegény volt az ünnep, mégis szeretet lengte körül. Ma ez már teljesen másképpen van.
– Manapság a stressz, a megfelelni akarás, az idő- és pénzhiány jellemző a karácsonyra és abszolút nem arról szól, amiről kellene. A mi családunkban szerencsére ez sosem fordult elő, de sokaknál látom, hogy egy kézzel készített kis ajándék már semmit sem ér, csak a drága, csúcsmárkás termékek. Mi próbálunk egy láthatatlan határt húzni, azt adjuk a másiknak, ami praktikus és hasznos, nem mindenáron a legdrágább ajándékot vesszük meg. Ez is része annak, hogy igyekszünk felelős szülők lenni – tette hozzá Csabi.
