Tizenegy éve szabadult a Viszkis: Így illeszkedett vissza a társadalomba
Ambrus Attila szerint személyiségfüggő, hogy ki mennyire találja meg a helyét a börtönévek után.
Január 30-án volt 11 éve, hogy lezárult egy korszak Ambrus Attila, azaz a Viszkis életében, és 13 év után végre kiszabadult a börtönből, és új életet kezdhetett.
Általánosságban elmondható, hogy ilyen esetben kétféle irányt vehet egy volt fogvatartott sorsa. A ritkább verzió, hogy teljes mértékben sikerül visszailleszkednie a társadalomba, és a múlt ellenére teljes értékű életet tud élni, szeretetben és békességben.
A gyakoribb eset sajnos az, hogy a börtönből szabadulók nem igazán tudnak visszaintegrálódni, nem sikerül elhelyezkedniük, és még a bűnismétlés veszélye is fennáll, ami egy ördögi kör.
Attilával szerencsére az első forgatókönyv történt meg, hiszen mára szerető férj lett és két gyermek boldog édesapja, ráadásul saját készítésű kerámiái roppant népszerűek, sorra járja velük az országot. A bankfiókok egykori réme a Borsnak azt mondta, szerinte nincs kimondott recept a visszailleszkedésre, mindez nagy mértékben személyiségfüggő.
– A legfontosabb az úgynevezett "köldökzsinór", hogy az ember tudja, várja valaki kint, van hova mennie. Jómagam négy évig jártam úgynevezett pártfogói felügyeletre kötelező jelleggel, de arról sajnos azt kell mondanom, hogy nem ér semmit. Több pártfogóm is volt, emberileg semmi baj nem volt velük, sőt, a rendszer az, ami alkalmatlan erre szerintem. Ha valaki szabadul, mindig fennáll az a veszély, hogy utána nem kap munkát az előítélet miatt. Ha az állásinterjún bevallja rovott múltját, akkor azért küldik el, ha eltitkolja és később kiderül, akkor azért rúgják ki páros lábbal. Én nagyon fontosnak tartottam, hogy a börtönévek alatt képezzem magam, tanuljak, amennyit csak lehet. És persze végig tudtam, hogy nekem van egy mankóm, van hová mennem" – fogalmazott a Viszkis.
