Berki Krisztián édesanyjának fia elvesztése után már csak az a vágya, hogy unokáit közel tudhassa magához. Az elmúlt hónapokban úgy tűnt, ez a kívánsága nem valósulhat meg, végül minden megváltozott…
Berki Krisztián tavaly május 6-án hunyt el. A gyász időszaka már eltelt, édesanyja fájdalma mégsem enyhül. Azt is nehezen tudta feldolgozni, hogy menye közösségi oldalain sorra tűntek fel olyan fotók, amiből arra a következtetésre jutott, Mazsi már túllépett férje elvesztésén. Nemrég az verte ki nála a biztosítékot, amikor meglátta, míg neki megszakad a szíve, fia felesége vígan éli az életét, és külföldi nyaraláson vigad. Mindezt tetézte az is, hogy hónapokig nem láthatta kisebbik unokáját, Emmát. Sokáig úgy érezte, hogy ennek egyetlen akadálya van: Mazsi.
Júlia fejében már az is megfordult, a gyámügyhöz fordul, hogy a hivatalos utat megtéve nyíljon lehetősége jogai gyakorlásához, hogy eleget tegyen nagymamai feladatainak. Ezt követően váratlan fordulat következett be, minden nézeteltérést, sértettséget félretéve lehetővé tette számára menye, hogy találkozzon a tizenöt hónapos kislánnyal.
Elmondhatatlan érzés volt újra látnom Emmát. Mazsi elhozta hozzám. Teljesen belesajdult a szívem, amikor az unokám szemeiben láttam, hogy felismer, hozzám bújt és sok puszit kaptam tőle
– kezdte az asszony. – Majdnem négy órán át vele lehettem, és már alig várom a következő alkalmat, hogy magamhoz szorítsam – mondta boldogan lapunknak.
A gyászoló anya háborgó lelke egy kicsit megnyugodott, ugyanis sikerült mindent átbeszélnie menyével, és bizakodó, hogy ez a pozitív változás így is marad.
Mazsival rendeztük a kapcsolatunkat, úgy váltunk el egymástól, hogy bármikor mehetek látogatóba hozzájuk, és megígérte ő is elhozza az unokámat, aki egy igazi kis tündér.
Nekem nincs semmi más kívánságom, csak hogy amíg még élek, tarthassam a lányokkal a kapcsolatot. Semmi más nem maradt Krisztián után – jelentette ki elcsukló hangon Júlia.
Bár eltelt kilenc hónap a tragédia óta, az anyai szív fájdalma nem enyhül.
– Még mindig nem vagyok jól. Napi szinten látom, mindig itt van velem, és nem akarom tudomásul venni, hogy a fiam elment. Ha a kiskutyámra nézek, arról is ő jut eszembe. A sorstársaim, akik szintén eltemették a gyereküket nem kecsegtettek semmi jóval, azt mondták nem is lesz jobb – fűzte hozzá az asszony.