Először szólalt meg édesapja elvesztésről Tóth Szabi: „Semmi előjele nem volt”
Közel egy hónappal ezelőtt veszítette el imádott édesapját Tóth Szabi. A Sugarloaf együttes zenésze – érthető módon – még most is nagyon nehezen beszél a történtektől. Mérhetetlen fájdalom és űr maradt benne…
Tóth Szabi január végén a közösségi oldalán osztotta meg a szomorú hírt, elhunyt az édesapja. A Sugarloaf együttes 48 éves zenésze és édesapja igen közel álltak egymáshoz, pontosan emiatt oly nehéz feldolgoznia a veszteséget.
A részletekről nem szeretnék sokat beszélni, tragikus hirtelenséggel jött, semmi előjele nem volt, az egész családot nagyon megviselték a történtek
– kezdte Szabi. – Kicsit a fejetetejére fordult az életünk, hirtelen nagyon sok minden szakadt a nyakamba, ezeket intézem folyamatosan. Közben próbálom megélni a gyászomat, de az élet nem áll meg, tovább kell csinálni a dolgokat. Most anyunál lakunk, az eddig sem unalmas életem még színesebb lett, és nem feltétlenül a pozitív értelmében – mondta a Borsnak.
Szabi édesapja 75 éves volt, aktív életet élt, pont ezért is érthetetlen mindenki számára a halála.
Bár már nyugdíjas volt, de az utolsó pillanatig dolgozott.
Mindenki azt mondta, 10-12 évet simán letagadhatott volna a korából. Fiatalos volt, őt mindenki szerette, csupa szív ember, nem volt olyan, amiről nem lehetett vele beszélgetni. Érdekelte minden, nem vonta ki magát semmiből – mesélte a zenész, aki érdeklődésünkre azt is elárulta, múlt héten végső búcsút vettek édesapjától.
Szűk családi körben búcsúztattuk el. Nagyon friss, nem mondom, hogy jól vagyok. Próbáljuk összerakni az életünket.
Megörököltem számos olyan dolgot, amivel eddig nem foglalkoztam, de igyekszem helytállni mindenhol. Most a legfontosabb, hogy anyuval legyek, hála Istennek a körülményekhez képest jól viseli, és most már a fiam, Olivér is lassan kezdi túltenni magát – árulta el Szabi.
A zenész egyik legnagyobb támasza a gyászban, párja, Muri Enikő.
Enci aranyos, nagyon sok mindenben segít, próbáljuk ezt a nehéz időszakot megugrani.
Sosem jön jókor egy haláleset, de most pont egy alkotói folyamat közben történt meg. Pár hétig szünetet tartottam, hangszert sem vettem a kezembe. De dolgozom, most is stúdióból jöttem. Mégis vannak olyan napok, amikor muszáj kicsit leülnöm és csak bámulni ki a fejemből, vagy megnézni valamit a tévében, amivel kiszakadok a saját életemből. Azt mondják, amikor az ember elveszíti a szülőjét, akkor válik igazán felnőtté. Sajnos most már én is tudom, ez nagyon így van. Pokoli dolog! Mégis azt gondolom, sokkal nehezebb lenne, ha láttam volna az édesapámat teljesen leépülni. Rengeteg részvétnyilvánítást kaptam, nagyon jól esett és köszönöm mindenkinek – mondta.
