Nagy a baj? Ambrus Attila állandó küzdelméről vallott
Szinte megállás nélkül készíti a kerámiákat, emellett egymást érik a vásárok, a csapatépítők, amelyek során felnőtteknek és gyermekeknek mutatja meg a mestersége szépségeit. Attila a Borsnak elmondta, bár imádja a hivatását, az szinte minden erejét felőrli.
Ambrus Attila életében elsődleges szerepet tölt be a családja. Amióta kétgyermekes édesapa lett, még nagyobb felelősség nehezedik a vállára, hiszen szüntelenül munkál benne a tudat, hogy családfenntartóként is tökéletesen helyt kell állnia. Átlagban napi 12 órát dolgozik, azonban nem ritka, hogy ezen felül különböző programokra hivatalos, gyakran kap meghívást önkormányzatoktól, hogy tartson csapatépítőt. Míg a segítője a portékákat árulja, ő felnőtteknek és gyermekeknek mutatja meg, milyen szépségeket rejt a hivatása. Ráadásul az izgalmas folyamat végén a kész kerámiákat a készítőik hazavihetik magukkal.
Fotó: Bors
Bár Attila imádja a szakmáját, testileg és lelkileg is elfárad a nap végére, arról nem beszélve, hogy a munka után két kisgyermek várja őt otthon csillogó szemekkel. Alig van valami, ami a szürke hétköznapok mókuskerekéből kizökkenti, csupán néhány tevékenységből nyer egy kis időre némi felüdülést.
Kora reggel kelek és nem ritka, hogy csak este lépek be a házba. Próbálok sportolni, már amennyire időm engedi. A futás és a tenisz szokott segíteni, de ezekre nagyon ritkán kerül sor. Hétvégén is workshopom lesz, a napokban vásáron voltam, de iskolák és önkormányzatok is meghívnak, hogy tartsak csapatépítőket, közben egyedi rendeléseket is készítek. Hála a jó égnek nem unatkozom, de ha lenne is rá időm, nap végére úgy elfáradok, hogy erőm már nincsen
– kezdte a Borsnak.
Fotó: Bors
A kétgyermekes apuka bevallása szerint egyedül képtelen lenne megbirkózni ennyi feladattal, nagyon hálás a feleségének, valamint az ő családjának.
Szerencsére anyósomék is besegítenek, különben nem bírnánk ezt a feleségemmel. Ő is viszi a cégét, de sokszor az én dolgaimat koordinálja, ami elég komoly kihívás. A legtöbb rendelés határidőre készül, ezért ez egy nagyon pszichés hatást is gyakorol az emberre, mert folyamatos a kényszer, hogy minden rendben legyen. A workshopokon is finom legyen a kaja, pizzát nem akarok felszolgálni, hétvégén például malacot sütöttem. Itt mindig van valami. Nincs üresjárat, amikor kiülök és csak nézek ki a fejemből, pedig néha jó lenne…
– mondta Attila, aki szüntelenül azon dolgozik, hogy megtalálja az egyensúlyt a családja és a hivatása között.
