Wolf Kati: Szívesen emlékszem vissza a Vukra

A Dal 2023 régi-új zsűritagja, Wolf Kati a Borsnak elmondta, hogyan kezdődött énekesnői karrierje, és miként zsonglőrködött az idejével anyaként a kezdetekkor. Mesélt arról, hogy egy érett, tapasztaltabb zsűriként értékeli A Dal 2023 versenyzőit, de van, akiért még aggódik is…!

Nem először ül a zsűriszékben, idén miben lesz ez más, mint 2012-ben volt?

Sőt, harmadszorra ülök majd az ítészek között, de nemegyszer voltam versenyzőként is a műsorban. Sőt, harmadszorra ülök majd az ítészek között, de nemegyszer voltam versenyzőként is a műsorban. Korrektül és ügyesen zsűrizni nehéz feladat, 2012-ben nem is ment jól. Otthon a kanapén valahogy nagyon könnyűnek tűnik, és sokkal jobban hangzik a vicced is… Tavaly és idén már sokkal több tapasztalattal, élménnyel tudok beülni a zsűribe. Jószándékú, vidám zsűrizésre lehet számítani tőlem!

A zsűritársakkal milyen a kapcsolata?

Egytől egyig kiváló zenészekről van szó, akikkel egyébként is jó kollegiális viszonyt ápolunk, sőt, zenészként is tiszteljük egymást. Mindemellett mindig sok a viccelődés, poén, jókat nevetünk együtt, vidáman telik a műsorra való felkészülés is.

 Milyen érzés lesz pályatársakat zsűrizni?

Azért jó A Dal, mert nem az előadót, hanem szerencsére a dalt kell megítélni, ebben különbözik a tehetségkutatóktól. A legjobbak közé ugyan több, régóta a pályán lévő profi zenész is bejutott, én főleg a fiatalokért aggódom, akik még nem álltak ekkora színpadon, összeraktak egy jó dalt, és most ki kell állniuk egy országos műsorban, hatalmas nyomás alatt egy színpadra, ahol élőben fognak megszólalni. Óriási izgalom...

 Persze, ez a pálya rengeteg ilyen „mélyvíz” élménnyel, tovább megyek, kudarccal van kikövezve, ha jól gondolom. Hogyan lehet megbirkózni ezzel?

Nem adják ingyen ezt az életet. Szokni kell a stresszt. Az én pályámon ugyanakkor, ha visszagondolok, nem voltak hatalmas összeomlások, óriási bezuhanások. Mérföldkövek igen, mint a Szerelem, miért múlsz? című dalom amelynek köszönhetően, hihetetlen, de még a mai napig sokan emlékeznek külföldön is rám, és amellett, hogy 2012-ben „Az év legjobb magyar disco slágere” lett, az évtized dala volt. Azért azt tudni kell, hogy én 35 évesen kerültem a köztudatba, így már érettebben tudtam kezelni a megpróbáltatásokat. Felvérteztem magam sok olyan képességgel, ami jól jött: például nem szomorodtam el csip-csup kritikákon, könnyebben viseltem a stresszt, aki nevelt már kisgyereket, az pontosan tudja miért mondom ezt…(nevet)

 Azok kedvéért, akiknek nincs gyereke, fejtsük ki, miért is? 

Kisgyerekekkel az élet nagyon hektikus, az ember megedződik. Nem sírja el magát, ha rosszat mondanak egy-egy előadására, mert anyaként már más ember vagy.  A kisebbik lányom még csupán pár hónapos volt, amikor végigcsináltam a három óránként elszöktem szoptatni. Öngyilkos küldetés volt, a mai fejemmel nem is tudom, hogy voltam képes minderre! (nevet) A család mellettem volt, és támogattak, ez sokat segített a céljaim elérésében.

 Mindig adódik a kérdés: össze lehet egyeztetni a családot és a karriert nőként, anyaként?

Míg a fiatalok általában előbb a karrierre koncentrálnak, nálam fordítva történt a dolog. Az anyaságba kellett beleillesztenem a karriert, és nem fordítva. Én szerencsésebbnek érzem ezt a helyzetet. Az elején persze kellett a sok segítség, de mára nagyok, és önjáróak a lányok, így könnyebb velük az élet.

Támogatná őket, ha a színpad felé kacsingatnának?

Bármit választanak, támogatom őket. A lányok helyett nem nyilatkozhatok arról, hogy milyen törekvéseik vannak, szerintem nagyon fontos szülői feladat kinyitni nekik a lehetőségek tárházát, aztán majd ők választanak.

Kikerülhetetlen a kérdés: valahol Wolf Katiban még ott a kislány, aki felénekelte a Vuk-ot?

Persze, én úgy örülök, hogy ez még mindig szóba kerül velem kapcsolatban! Csoda élmény volt gyerekként egy ilyen izgalmas dologba csöppenni, a dalt és a rajzfilmet pedig a mostani gyerekek is ismerik, örök darab lett...