Gyerekkori traumájáról vallott Dallos Bogi: így bántalmazták
Dallos Bogi gyermekét hordja szíve alatt, egy interjúban pedig olyan dolgokat vallott be a gyerekkoráról, amitől megfájdul a szívünk.
Dallos Bogi fiatal, tehetséges, gyönyörű, kedves és csodálatos. Nem csoda tehát, hogy az egész ország csodálja és szereti őt, férje pedig, Puskás Peti valósággal bálványozza. Most azonban szomorú igazságok derültek ki a múltjából.
A hazai celebvilágban nem sokan mondhatják el magukról, hogy botrányoktól mentesen élnek. Szinte minden pár magánéletéből kiderült egy-két olyan dolog, ami a magyarokat megbotránkoztatta, sokan pedig a nyilvánosság előtt élik szerelmi életüket is.
Dallos Bogival és Puskás Petivel azonban más a helyzet. Bár a pár nagyon fontosnak tartja, hogy rendszeresen kommunikáljon a rajongóival, azért nem viszik túlzásba. Sok dolgot elárulnak magukról és ha valaki érdeklődik, készségesen válaszolnak, ugyanakkor a problémáikat nem a nagyvilág előtt oldják meg. Kerülik a nyilvános konfliktusokat és a botrányokat, éppen ezért meglepő, hogy Dallos Bogi kulisszatitkot mesélt a múltjából.
Az énekesnő elmondta, hogy régebben nagyon sokan kritizálták, ami miatt folyamatosan megingott az önbizalma. Azt is elárulta, hogy gyerekkorában is sok piszkálódást kellett elviselnie: ő volt a legmagasabb a tornasorban, magasabb volt a többi fiúnál, ezért zsiráfnak és botsáskának gúnyolták.
Nem kell ahhoz közszereplőnek lenni, hogy az embernek az önbizalma folyamatosan ingadozzon. Mi, akik a nagy nyilvánosság előtt vagyunk, sokkal intenzívebben kapjuk a visszajelzéseket. Rengeteg dolgot hallottam már magammal kapcsolatban. A zsiráftól a botsáskán át mindenféle jelzőt aggattak rám. Idő volt megszeretni azt a lányt, aki mindig a tornasor elején állt annak idején, vagy magasabb volt a legtöbb fiúnál
– mondta Puskás-Dallos Bogi a Hétköznapi Zenészben.
Puskás Peti mellett azonban rátalált arra a boldogságra és békességre, amire mindig is vágyott. Arról is mesélt tehát, hogy mennyire jól érzi magát gyermeke apja mellett:
- Én nem tudnék elképzelni magam mellé mást, aki ennyire megérti az én dolgaimat, aki ennyire empatikus.Érdekes, hogy zeneileg még sosem dolgoztunk együtt. Attól lehet, hogy egy picit tartok. Fogunk majd, meg tervben van, de annyi téren összekapcsolódunk, annyi területén az életnek, hogy eddig fontosnak tartottam, hogy legyen a zene az a kis sziget, amiben mindketten megtaláljuk a saját világunkat. Azért egy izgalmas dolog lesz, amikor majd egyszer közösen írunk egy dalt, vagy előadunk egy dalt.
(Origo)
