Nyíltan beszélt válásáról Kollányi Zsuzsi: Remélem, hogy lesz, aki szeretni fog
Az énekesnő negyven év felett is kirobbanó formában van; hiába éli jelenleg élete eddigi legnehezebb időszakát, ebben is próbálja megtalálni az örömöt, és bizakodóan tekint előre. A HOT! interjúja.
Három gyermek büszke édesanyja vagy. Mennyi idő jut mellettük magadra?
– Próbálok minél több időt szakítani magamra, főleg az utóbbi időben, hogy kicsit tudjak egyedül lenni. Leginkább az edzés és a vezetés kapcsol ki. Szükségem van ezekre az időkre.
Milyen testvérek a fiúk?
– Nagyon jók. Értsd úgy, hogy olyanok, mint a rossz házasok: nincsenek meg egymás nélkül, de naponta összekapnak húsz különböző pici dolgon. Szinte bármin össze tudnak veszni, de imádják egymást.
Az ikrek befogadták a legkisebb fiadat, Bogdánt?
– Nehéz integrálni Bogdánt a fiúk közé. Egyre jobb a kapcsolatuk, de sokszor tapasztalom, hogy hamar kirekesztik. Ez napi szintű melót jelent, de végül befogadják, és nagyon pici dolgokból lehet tudni, hogy imádják egymást. Nem hagyják, hogy más bántsa őt.
„Olyanokban is kitartó vagyok, amikben nem feltétlenül nekem kellene”
A fotózás tematikája a boksz volt, a bokszolók pedig híresen kitartóak, ha ringbe kerülnek. Rád mennyire jellemző az életben a kitartás?
– Tökéletesen, és az a baj, hogy ez a szónak a jó és rossz értelemben is nagyon jellemző. Olyan szempontból jó, hogy munkában vagy akár a szeretteinkkel kapcsolatos önfejlesztésben is fontos. Olyan szempontból rossz, hogy olyanokban is kitartó vagyok, amikben nem feltétlenül nekem kellene, de alapvetően erényként könyvelem el a kitartásomat.
A bokszoló erénye, hogy mindig fel tud állni. Te hogyan álltál fel a mélypontokból?
– Alapvetően a mozgás, a spiritualitás és a zene segít, ha mélyponton vagyok, de nagyon változó, hogy ezt éppen hogyan vagy miben találom meg. Az utóbbi időben rengeteg utalás van az életemben arra, hogy dolgom van Istennel és a hozzá fűződő dolgokkal. Sok olyan megkeresés jött, hogy dolgozzak gospellemezeken, menjek el istentiszteletre. Ez valamilyen módon segít is, ahogy az a néhány óra is, amit mozgással töltök. Ezzel le tudom tenni a terheket, amiket éppen viszek, hogy kitisztuljon belőlem minden méreganyag.
Illetve van egy kis „énidő”-vonzata is.
– Abszolút. Szerintem az önsajnálat, meg az, ha valaki megrekedtnek érzi magát, teljesen természetes része az életnek. Az már fontosabb, hogy fel tud-e állni, el bírja-e dönteni magában, hogy neki ez a helyzet jó-e vagy nem.
Döntés kérdése, hogy az ember fel akar-e állni abból a mélységből, ahol van.
Nem titok, hogy nehéz időszak van most az életedben. Hogy vagy?
– Nagyon motivált vagyok, és sok minden érdekel, sok pozitív dologgal fel tudtam tölteni a lelkemet az utóbbi hetekben. Nagyon sok segítséget kapok innen-onnan a kedves szavakból. Sokat segítenek a gyerekek is. Ez is elhatározás kérdése, hogy az ember szeretné megtalálni a pozitív dolgokat, amik történnek körülötte. Csökönyös módon próbálok előrefelé tekinteni. Volt egy időszak az év elején, amikor eléggé mélyen voltam, több hétig rossz volt a hangulatom, de rájöttem, hogy nem tudok azonosulni ezzel, nem esik jól, ha nem tudok mosolyogni, így minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt senki ne tudja elvenni tőlem.
„Mindketten a lehető legjobbat szeretnénk a gyerekeknek”
Az egész országot megdöbbentette a válásod híre. Hogyan viseled?
– Próbálok béketűrően, türelmesen és rugalmasan viselkedni a mindennapok folyamán. Nyilván nem mindig egyszerű, de azt gondolom, hogy az élet nem véletlenül ad feladatokat az embernek – ez is olyasmi, amivel meg kell küzdeni.
Közös megegyezés volt, hogy békességben lesztek a gyerekek érdekében?
– Azt gondolom, van egy alap motivációnk, miszerint mindketten a lehető legjobbat szeretnénk a gyerekeknek. Nekik nincs közük ahhoz, hogy valaki magánszemélyként máshogy viszonyul a párjához. Azt gondolom, nem jó, ha ez a gyerekeken bármilyen módon nyomot hagy vagy törést okoz az életükben. Mindketten odafigyelünk, hogy a gyerekek ne találkozzanak a válás hátulütőivel.
Az édesapjuk mennyit segít a hétköznapokban?
– A gyerekek apukája sokat van home office-ban; ha akad olyan, hogy munkám van napközben, akkor ő szokott vigyázni a kicsire. Az én szakmámban hála Istennek rugalmasan alakítható az időm, maximum egy péntek vagy szombat délután/este érdekes ilyen szempontból, az is inkább a fesztiválszezonban, de ezt eddig is megoldottuk.
Mindent megbeszélsz a gyerekekkel?
– Nem tudom, mennyire jó vagy rossz tulajdonság, de én szélsőségesen sokat kommunikáló szülő vagyok. Mindennap elmondom a gyerekeknek, ha éppen fáradt vagyok, vagy nincs türelmem. Volt olyan is, hogy leültettem őket egy, Magyarország legszegényebb községéről szóló videó elé, hogy nézzük meg, milyen az, amikor nincs otthona valakinek.
Azt gondolom, a gyerekek egyáltalán nem buták: nem kell úgy viselkedni, mintha nem érzékelnék a körülöttük lévő változásokat.
Szerintem az ő igazságukat azzal erősítjük meg, ha elmondjuk nekik: amit éreznek, az helyes. Ha kérdésük van, azt minden esetben igaz módon kell megválaszolni, meg van olyan is, amikor kérdés nélkül is el kell mondani nekik dolgokat.
„Sokkal jobban elfogadom magam, mint öt vagy tíz éve”
Decemberben lettél 40 éves. Mennyire zavar a korod?
– Semennyire. Viccelődni szoktam vele, de alapvetően nem érzem magam ennyi idősnek, és hála Istennek az a visszajelzés, hogy nem is nézek ki annyinak. Minden időszaknak megvannak az előnyei meg a hátrányai – én teljesen látom ennek a kornak a szépségeit.
Sokan ekkor vetik le a páncéljukat.
– Abszolút. Sok olyan dologra jön rá az ember ebben az időszakban, amit gyerekkorában felszedett batyuként vitt a hátán, és nem bírta letenni. Ebben a gyerekek is sokat segítenek. Ennyi idősen már nem feltétlenül várod magadtól, hogy tökéletes legyél.
Jobban látom a külső-belső jó adottságaimat, felismerem a hiányosságaimat, és remélem, hogy lesz, aki elfogad meg szeretni fog úgy, ahogy vagyok.
Te elfogadod magad?
– Biztos, hogy van, amiben nem, de az utóbbi időben sokat gondolkodom azon, hogy mik azok a területek, ahol lehetne fejlődni. Sokkal jobban elfogadom magam, mint öt vagy tíz éve. Ebben a kor mellett a picik is segítenek: ahogy az ember megtanulja őket szeretni, úgy ismeri meg és fogadja el jobban önmagát.
