Lékai-Kiss Ramóna számára a húsvét kiemelten fontos ünnep, ám ma már kicsit máshogy ünnepel, mint egykor.
Veszprémi lányként igazán emlékezetes pillanatok jutnak Lékai-Kiss Ramóna eszébe, ha visszagondol arra, hogyan töltötte a húsvéti ünnepeket egykor. A hot! magazinnak adott interjújában azonban elárulta, hogy ma már nem egészen úgy történnek a dolgok, mint ahogy az korábban megszokott volt náluk, a családi fészekben.
Nem véletlenül van rajtad nyuszifül; közeleg a húsvét. Számodra mit jelent ez az ünnep?
Fontos számomra. Gyermekként a családdal együtt vártuk a locsolókat. Jöttek az ismerősök, a barátok, végighallgattunk iszonyat sok verset, délután egy órára pedig hatalmas buli kerekedett. Addigra apu is hazaért, és az összes szomszéd meg barát nálunk kötött ki.
Néhány éve viszont egy kicsit más minden.
Amikor Noé megszületett, a bulit felváltotta egy másfajta készülődés. Ugyan eddig még csak bennünket locsolt meg, de idén először elkezd majd házról házra járni, és locsolni a lányokat. Az ünneplés az elmúlt években úgy nézett ki a kisfiammal, hogy például együtt festettük és fújtuk ki a tojásokat, hiszen ez egy élmény. Sajnos nem vagyok egy nagy rajzzseni, de minden tőlem telhetőt megteszek.
Az érték amúgy is a közös készülődésben rejlik.
Járnak még hozzád locsolók?
A férjem hajnalban kezd, verssel és parfümmel, de a gyerekkori barátaim nem ilyen könyörületesek, ők sokáig vödörnyi vizet és szódásszifont hoztak, és kirángattak az utcára. Azért picit már finomodott a dolog, de nagyokat eszünk, ünneplünk, hízunk négy kilót.
A Sztárban Sztár-finálén leszek vasárnap. A férjem (Lékai Máté – a szerk.) kézilabdázóként szintén olyan formában dolgozik, hogy nincsenek tekintettel az ünnepekre, úgyhogy Noét elkezdtük úgy szocializálni, hogy jár az apukájával edzeni és velem próbálni. Ismeri már a stáb, és ő is mindenkinek tudja a nevét. A húsvét kicsit átmenet lesz a munka és az ünneplés között. Lesz olyan nap, amikor mindannyian szabadok vagyunk, akkor hármasban leszünk.