Schuster Lóri: Amikor megtudtam, hogy rákos vagyok, arra gondoltam, erre én nem érek rá
50 éves jubileumi koncertjét ünnepli a P. Mobil vasárnap este a Papp László Sportarénában. A zenekar motorja a kezdetektől Schuster Lóránt, aki szívesen mesélt múltról, jövőről, családról, politikáról, egészségről, betegségről és a barátságokról.
Az 50 év elvileg 54 év, hiszen a P. Mobil elődje a Gesarol volt, így ha azt nem tiltják be, akkor most 54 éves Gesarol koncert lenne az Arénában. Schuster Lóri nem szereti a nagy koncert kifejezést, mert mint mondta, nagy koncertet a playback huszárok csinálnak, amikor három évente egyszer összehoznak egy élő bulit, kibérelnek jó zenészeket, és nagyjából élőben játszanak. Az biztos mindenesetre, hogy valami meglepő biztos történik majd, hiszen Lóri ennek mindig nagy mestere volt. Ő volt ugyanis az első hazai menedzser , bár ő ezt így nem fogalmazta meg a kezdetekkor.
- A hőskorban két jól szervezett produkció volt a szakmában. Az egyik az a Gemini volt Várszegi Gáborral, aki egy klubvarázsló volt, mert volt, hogy naponta két helyen is játszottak. A másik meg a P. Mobil. Talán az a történet mondja el a legtöbbet erről, amikor egy úgynevezett szolidaritási fesztiválon feljött a keverőpulthoz egy elvtárs és ránk parancsolt, hogy hagyjuk abba a hangbeállást, mert jön a vietnámi elvtársak zenekara. Miután jól elküldtem, ott állt mindenki hulla sápadtan, hogy mi lesz most. Mondtam nekik, gyerekek, nem az a baj, hogy KISZ KB osztályvezető, hanem hogy ha feljön a keverőállásba, akkor először köszönjön, mutatkozzon be, és aztán mondja meg, hogy mit akar. Lelkére mondva feljött, megtette, én meg szóltam, hogy a zenekar álljon le, menjen a büfébe sörözni, és próbáljon nyugodtan a vietnámi elvtárs zenekara. Na, ez később a Marx Károly Egyetemen lett docens, és szóba kerültem egy baráti társaságban, ahol elkezdtek engem szapulni. És az ürge, akit végül is elküldtem a francba, azt mondta nekik: „miről dumáltok? A Schusternak már akkor határidőnaplója volt, amikor ti még azt se tudtátok, hogy mi az a határidő.
Összegyűjtöttük azt a kevés pénzt amit kerestünk, és ha valaki vett egy kiflit meg egy zacskó tejet, azt levontuk. Így lett Pálmai Zolinak üvegdobja, a Bencsik Samunak Stratocaster gitárja.
Hiába volt a zenekar népszerű az iskolákban, ha elmentünk egy szalagavatóra, nemcsak a diákok és a szülők, hanem a rockerek is odaszivárogtak a kéményen, a lyukakból, mit tudom én honnan, és miután lejátszottuk az első menetet, szétesett a ház. Jött a tanárnő, aki sóval és kenyérrel fogadott minket és azt mondta, Lóránt, önöknek nagyon jó zenekaruk van, nagyon jól játszanak, de ígérem, soha többet nem hívjuk meg magukat!
Híres voltál arról, hogy a szervezők fogták a fejüket, a Schuster vajon megint mit talál ki!
Voltak egészen szélsőséges dolgok, például amikor a Budai Ifjúsági Parkban ezer vörös téglából felépítettem a magyar falat: rajta volt, hogy magyar fal, vigyázat, omlásveszély! Úgy kezdődött a koncert, hogy azt áttörtük, a téglák meg ott hevertek utána a színpadon.
Aki azokat elvitte onnan, talán kutyaólat épített belőle. Török Ádámékkal minden kedden együtt játszottunk három-négyezer ember előtt és mindig ki kellett találni valamit. Így aztán nagyon megörültem, amikor jött egy ürge és azt mondta, hozott nekünk ködgyertyákat, amiket azonnal bedurrantottam, így aztán a Budai Ifjúsági Park eltűnt a ködben. Kiderült, hogy ezek katonai ködgyertyák voltak, amik arra valók, hogy eltüntessenenek egy komplett hadsereget.
Olyan is volt, hogy beöltöztem csajnak az Asszonyt akarok című nótához. 46-os tűsarkú cipőt csináltattam, a szekrénybe kapaszkodva tanultam járni benne és felvettem a feleségem ruháit. Ez amit én csinálok egy létező szakma egyébként, ez az MC, azaz a Master of Ceremony. Régen is volt ilyen, amikor a lovagnak volt egy kengyelfutója, aki azt kiabálta, itt jön a híres lovag, aki levágta a sárkány összes fejét.
"Az apám ügyvédnek szánt"
Mi benned az a hajtóerő, amivel ha kell, átmész a falon is, ha valamit szeretnél?
Soha nem voltak előttem akadályok. Bejutottam úgy egy Ian Gillan koncertre a Sheffield City Hallba, hogy bementem a hátsó ajtón, fölültem az erkélyre a keverő mögé, és senkinek nem tűnt fel. Gondolták jött egy ugyanolyan lógó hajú, mint a többi húsz. A határozottság a lényeg. A lányaimnak adtam egy könyvet, aminek az a címe, hogy Amit a Harvardon sem tanítanak. Az írója egy jogász, aki összeszedte, hogyan kell kapcsolatokat kötni, szervezni, és egy csomó dolgot. Elolvastam és kiderült, hogy én mindent így csinálok.
Apád tényleg ügyvédnek szánt?
- Igen és nagyon bánta, hogy nem az lettem. Már rég befutott a zenekar, a feleségemet még mindig arra buzdította, hogy ha alszom menjen oda egy ollóval és vágja le a hajamat. Eljött a Budai Ifjúsági Parkhoz, megállt a főbejáratnál, de nem jött be. Azt mondta, ő ilyen helyre nem megy be.
"Nekem erre nincs időm"
Az örökmozgást a betegséged akasztotta meg?
- Amikor régen a Koszorú utcában laktunk, Lili lányom a fal mellett, én a másik fal mellett aludtam, a vécé a folyosón volt. Egyszer amikor hazamentem, kiment belőlem minden erő és elájultam. Kihívták a mentőt, kaptam egy injekciót, azzal azt hiszem két napig aludtam. Kérdezte a mentős a feleségemet, hogy mikor pihente ki magát utoljára a férje. Mondta, hogy tíz-tizenkét évvel ezelőtt. Akkor két napig aludtam, és megint mentem tíz évig. Amikor megtudtam, hogy rákos vagyok, mentem a lányommal a kórházból a villamos megállóba és az volt az első gondolatom, hogy nekem erre nincs időm. Szerintem ez mentett meg. Az volt a szerencsém, hogy az a rákfajta, ami nekem volt, benne volt abban az ötvenben, amit már nagyjából ismertek. Ezt az egészet egy megoldandó feladatnak, egy projektnek kezeltem, mindig csak a következő lépést néztem.
A kemo lecsöpögött reggel negyed ötkor, és én fél ötkor már a taxiban ültem és eljöttem. A térdemben is egy marék vas van, meg kell újra operáltatnom, de erre sem érek rá, ráadásul a színpadon abban a két órában nem érzem.
llyenkor a legtöbben sok mindent átértékelnek, az emberi kapcsolataikat is. Benned változott valami?
- Egy idő után kiderül az emberekről, hogy egy adott ügyben melléd állnak-e, mi ellen vannak, mi a véleményük. Ezekből a kis dolgokból a helyére tudott tenni az illetőt, és onnantól kezdve már nem annyira szimpatikus, vagy nincs értelme vele beszélgetni. Akkor inkább veszel egy kutyát, megsimogatod és Buksi lefekszik melléd. Akikkel én a legjobban érzem magam, azokat úgy hívják, hogy P. Mobil együttes.
A politizálás hozott számodra bármilyen új felismerést?
- Kiderült, hogy a showbiznisz a genyaságnak a középiskolája, a politika meg az egyetem. De nem is akármilyen. Azért mentem el a MIÉP-be, mert azt hittem, hogy létezik tisztességes nemzeti és radikális politizálás, de miután kiderült, hogy nem, legalábbis ott nem, akkor el is jöttem. Maradhattam volna még négy évig, pénzt is tudtam volna még keresni, de nem érdekelt a dolog, és azóta sem támadt bennem semmiféle inger, hogy bármilyen pártnak a tagja legyek.
Soha nem rejtetetted véka alá a nézeteidet és nem is változtattál ezeken az elmúlt évtizedekben. Hogy sikerült ennyire hűnek maradni úgy, hogy közben a zenekar érdekeit is szem előtt kellett tartanod?
Nagyon komoly könyvtáram van, a mai napig nagyon sokat olvasok és sok mindenre emlékszem, ezért nem tudnak megfogni. Ez a hobbim, mert érdekel a történelem, meg az irodalom. Olyan részleteket tudok a történelemről, amiket kevesen és ha ez egy bizonyos helyzetben kiderül, akkor már nincs több beszéd vagy okoskodás.
A most zajló orosz-ukrán háborúról mi a véleményed?
- Nem az első proxy háború, mert ugyanilyen volt Észak és dél-Vietnam vagy Észak és Dél-Korea. Ugyanez a szkander, ami Kelet és Nyugat Németországban volt. Gyakorlatilag a második világháborút követő lezárás eleve magában hordozta a mostani helyzeteket. Nem véletlenek ezek a gócok. Szétvált Csehország és Szlovákia, Németország egyesült, most Ukrajna. Ukrajnának Hruscsov adta oda a Krím-félszigetet, mert ő ukrán származású. Én az ukránokat sajnálom, meg az ott élő magyarokat is, mert egy olyan háborút kell végigvigyenek, amire egy amerikai tisztviselő azt mondta, hogy ők az utolsó ukránig harcolni fognak. Csak azt kell megnézni, hogy a második világháborút követően hány lokális háborúban vett részt Amerika!
"Nem vagyok egy klasszikus nagypapa"
A P. Mobil történelmét meddig írjátok tovább?
- Az a mottónk, hogy május elsejétől kezdjük a következő ötven évet. Az egy nagyon nagy dolog, hogy ötven vagy ötvennégy év után azok az emberek, akiknek valaha valamit jelentett ez a zenekar, az eljön. Ez egy komoly megtiszteltetés. Nem csak velünk szemben, hanem magukkal szemben is. Keith Richard mondta, hogy „az a veszély fenyegetett minket, hogy tiszteletre méltóvá válunk”, majd hozzátette, hála Istennek, ez nem következett be. Én is azt mondom. Nekünk elég az, hogy szeretnek minket és kész. A másik pedig az, amihez John Lennont idézném: annál, hogy az ember egy generáció életének a részévé válik, többet nem lehet elérni. És nekünk ez megadatott. Fantasztikus érzés, amikor látod az embereket nyakukban a gyerekeikkel, unokáikkal.
A te unokád ott lesz a koncerten?
- Csak a délutáni hangbeállásra jön el, de annak is nagyon örülök! Ettől függetlenül nem vagyok egy klasszikus nagypapa. A lányomék ugyanolyan nagy hajtásban vannak, mint én. Nehéz összehozni, hogy sokat legyünk együtt, mert hétvégeken koncertek vannak. Úgy érzem nagyon egy hullámhosszon vagyunk Jankával, lehet vele viccelni, poénkodni és érti is. A legnagyobb örömöm az utóbbi időben az volt, hogy már kétszer-háromszor azt mondta: nagypapa, nagypapa!
