„Van egy kis gond” – Bódi Sylvi elképesztő történetet osztott meg

Ennyi volt a nagy kaland: január végén érkezett Indonéziába és május elején tér haza Magyarországra Bódi Sylvi, akinek az egyik utolsó kinti napjára is jutott egy egyszerre izgalmas és felejthetetlen élmény.

„A niasi reptérre menetel igen kalandosra sikeredett… A gépem 6.30-kor indult, a szállásról hajnal 3.30-kor kellett indulni. A tulajdonos barátom saját kezűleg akart gondoskodni arról, hogy biztonságban utazzak és időben ott legyek. A kocsiban észrevettem, hogy Iwan gondterheltnek tűnik… (Nem jellemző viselkedés ez az indonézeknél.) Rákérdeztem, s mondja, hogy van egy kis gond a kocsival… Tegnap este meg akarták tankolni, de elfelejtették. Na, mondom, ez legyen a legnagyobb gond, majd tankolunk útközben! Rám néz: Itt Niason nincsen nyitva benzinkút éjszaka. Este 6-7 körül bezárnak és másnap 7-8 körül nyitnak… Ránéztem a műszerfalra, s láttam, hogy az üzemanyag jelző az utolsó rubrikában van… A reptér 110 km-re volt… Iwan aggodalma jogos. Szinte egyszerre nyúltunk a légkondit kikapcsolni.”

Csakhogy idővel kiderült, mindez kevés lesz a boldogsághoz.

„A kacskaringós út és az úton mindenhol fekvő kutyák ellenére Iwan igyekezett felvenni egy egyenletes tempót, hogy a fogyasztás jobb legyen. Ő magában imádkozott, én meg félhalkan magyarul kértem az angyalkákat, hogy valami megoldást találjanak ki nekünk, valahogyan tudjunk benzinre lelni útközben.”

– írja Sylvi, akiben kezdett felülkerekedni a leleményes magyar.

„Nagyon nem szerettem volna lekésni a medani gépet, ugyanis ezzel együtt 2 másik gépet is lekésnék, s így nagy eséllyel nem tudok éjszaka megérkezni Balira, ahonnan másnap megy a gépem Budapestre… A félúttól narancssárgán villogó üzemanyag tankolásra serkentő jel sem segített mentálisan… Mindenhol sötétség, sehol egy lélek… Nekem már az is eszembe jutott, hogy lehet meg kell állnunk valahol. (Ettől, lássuk be, már nem voltunk messze…), s be kell majd kopognunk így hajnal fél 5-kor valami vadidegenhez és leszívni az autójukból a benzint… (A leleményes magyar, ugye.)”

Ám erre végül nem került sor.

„35 km-re voltunk a reptértől, amikor észrevettünk egy helyi embert, amint üzemanyagot szívott fel a hordóból. Ez ilyen helyi opció a tankolásra. Reggel 6 után szoktak kinyitni. Hajnal 5-kor ez az ember félálmosan éppen akkor lépett ki az ajtón! A megmentőnk!! Iwan megkérdezte: Hogyhogy ilyen korán kinyitott?! Az ember azt válaszolta: Nem tudja, sosem szokott ilyenkor, de valamiért hamarabb felkelt és jött egy ilyen érzése, hogy ma hamarabb ki kell nyitnia. Kérj és megadatik!”
– foglalta össze rövid zárómondatával az elképesztő történet lényegét Sylvi. Majd hozzátette: 

„Annyit jegyeznék még meg: sem előtte, sem utána nem volt egyetlenegy tankolási lehetőség sem… De valamiért az az ember érezte, hogy neki aznap korán ki kell nyitnia. Imádom, hogy ők vannak annyira összeköttetésben magukkal és az intuicióikkal, hogy hallgatnak erre a belső hangra, s ahelyett, hogy átfordult volna a másik oldalára, vaksötétben kiment kinyitni a kis boltját. Hála és köszönet neki!”

Bódi Sylvi fotókkal és videókkal kísért kalandbeszámolóját ITT tudod megnézni.