Gáspár Bea és Gáspár Győző vallomása: Sokszor nehéz volt együtt maradni
1993-ban mondták ki egymásnak a boldogító igent, így idén már a harmincadik házassági évfordulójukat ünneplik. Gáspár Bea és Gáspár Győző szerelmének története olyan, mint egy hollywoodi film; mélypontokkal, magasságokkal, euforikus pillanatokkal és szomorú percekkel.
Magyarországon a „Gáspár család” kifejezés hallatán tízből kilenc ember egészen biztosan tudja, hogy kikről van szó. Gáspár Bea és Gáspár Győző sikeresek, tudják, hogy mit szeretnének, és sokáig a nézők szeme láttára élték a mindennapjaikat a fantasztikus nézettséget hozó – mindenki nézte, csak senki nem merte bevallani – Győzike show-ban. Ám az, amit akkor mutattak, csak a felszín volt; a kapcsolatuk annál sokkal mélyebb – és régebbről eredeztethető. Egy biztos: maximum háromévesek lehettek, amikor először találkoztak.
– Még ovisok voltunk, de szerintem már előtte is ismertük egymást. A nagymamám Győzőék felé lakott, az ő nagymamájával nagyon jó barátnők voltak. Egy oviba jártunk, egy általános iskolába, előttem ült nyolc évig a padban, rólam puskázott mindent. Rossz tanuló volt, én meg jó. Aztán Balassagyarmatra ment továbbtanulni, én meg Salgótarjánba, ott négy év kimaradt. Amikor újra találkoztunk, jöttem haza suliból, és ő is, mellém ült a buszon, beszélgettünk. Már akkor kérdezgette az unokatestvéremet, hogy mit szólna a család, ha udvarolna nekem – emlékezett Bea asszony az első időszakra a friss hot! magazinban.
Gáspár Győző a gálánsságával aratott
Sokat nevettek, együtt mentek a szüreti bálba, de az akkor tizennyolc éves lány csak úgy kezelte a fiút, mint egy volt osztálytársat. Nem úgy Győző! Ajándékokkal halmozta el a szerelmét: hol egy virágcsokorral, hol rágógumival – mindig vitt magával valamit, ha találkoztak.
– Akkor nagyon gáláns volt, ezzel megfogott.
Nekem addig egysíkú életnek tűnt, hogy egy pékségben dolgozom: négyre már ott kellett lenni, és délig maradni. Hullafáradtan hazaestem, semmihez nem volt kedvem; ebből rángatott ki, hogy elvitt vacsorázni, ide-oda.
Mindig elkérte az apjától a kocsit, és csak azért, hogy engem hurcibáljon, odaadták neki – magyarázta a ma már kétszeres édesanya.
Nem sokkal később megtörtént a lánykérés is: októberben elmentek a szüreti bálba, a következő év húsvétján pedig Győző feltette a nagy kérdést.
– Zöldséges voltam, áruért mentünk, ültünk a kocsiban hátul a ládákon, amikor megkérdeztem: „Bea, leszel a feleségem? Úgy gondoltam, hogy elveszlek feleségül, mert ha te az enyém nem leszel, másé sem!” Nem hagytam gondolkodási időt, mondtam, hogy húsvétra vinném a gyűrűt. Lementem a családommal hozzájuk, és jeleztem, hogy szeretnék gyűrűt hozni, mert szeretem Beát, el akarom venni feleségül. Addigra már a szüleink is kokettáltak, jóban voltak. Júliusban meg is házasodtunk – ecsetelte Győzike.
Nógrádmegyertől Kubáig
Hatalmas lagzit tartottak, egész Nógrádmegyer hivatalos volt rá. De az csak az első volt – ettől fogva még számos alkalommal összekötötték az életüket. 2003-ban a tizedik évfordulót többször is megünnepelték: egyszer itthon, a Mátyás-templomban, utána mentek ünnepelni az Európa-hajóra. Még abban az évben Jordániában beduin esküvőt ültek – ez volt Bea kedvence mind közül. 2008-ban, a tizenötödik házassági évfordulón Kubába utaztak, ehhez pedig Győző kötődik jobban: akkor volt 151 kiló, utána döntötte el, hogy lefogy.
– Abban az évben Siófokon, a templomban is egybekeltünk, utána egy ottani szállodában ünnepeltünk. A 20 éves szűk körű volt, a sziráki templomban és kastélyban. A 25. a salgótarjáni templomban volt, de az csak magunknak szólt, oda még a gyerekek sem jöttek. Most is lesz, nyáron. De mi az egész évet a házasságunknak szenteltük – sorolta Bea.
Milyen érdekes a sors! Amilyen könnyen és gyorsan sikerült a szülőknek párt találni, a lányaik annál nehezebben lelnek rá életük társára. Küszködnek, túl gyors a körülöttük lévő világ, így komoly feladatot jelent nekik a pártalálás.
– És az is igaz, hogy az emberek nagy többsége Győzike lányaiban anyagi jólétet lát és nem sírig tartó szerelmet – mondták szinte egyszerre.
Győzike a tenyerén hordozta Bea asszonyt
A felsorolt sok esküvő máig mind szép emlék Győzőék életében. A végtelenségig lehetne sorolni azokat a pillanatokat a három évtizedből, amikre meleg szívvel gondolnak vissza. Mégis van olyan, amelyik kiemelkedik mind közül.
– Szép volt, amikor kiderült, hogy terhes vagyok.
A tenyerén hordozott. Evelinnek nagyon örült, Virág pedig tervezett baba volt, őt is nagyon akartuk. Akkor is minden óhajomat leste. Sokkal figyelmesebb volt, mint a hétköznapokon. Állítja, hogy nem hisztis, de nagyon az, pedig rám mondja mindig. Ha mégis az vagyok én is, akkor annak oka van.
Arra is jó gondolni, hogy olyankor hogyan kér bocsánatot: behúzza a fülét-farkát, odaoldalog – mesélte nevetve Bea. – Mostanra eljutottunk oda, hogy a fogához veri a garast, de van, hogy a születésnapomra hatalmas virágcsokrot hoz. Csak Zsolnayból szeretek kávézni, és amikor a kávéscsészém készletéből egy eltörik, mindig vesz egy újat, hogy meglegyen a hat darab. Na, persze azt nem tudja, hogy hány cukorral iszom a kávét!
Győző úgy emlékszik, hogy akkor volt a legboldogabb, amikor megszülettek a gyerekeik.
– Akkor is az voltam, amikor Bea önálló lett, sikerült kiadni az első könyvét, megnyerte A Konyhafőnök VIP-t.
Bea nagyon tud haragudni
A családi munkamegosztásban Győzi a „pénzügyminiszter”: ha csekket kell feladni, az az ő reszortja. Bea viszont a bevásárlás felelőse, illetve néhány fura szokásuk is kialakult.
– Nem szeret takarítót, kertészt fizetni, leáll vitatkozni inkább, hogy nem jó, ahogy csinálják. Nem is szeretnek akkor jönni, amikor otthon van. Nem olyan segítőkész típus, de ha van vendég, akkor igen: kiszolgál, megterít, sertepertél – gondolkodott el az üzletasszony.
Ennyi idő alatt sok dologban változtak, ami természetes is. Bea például sokkal türelmesebb lett a férjével szemben is. Higgadtabb, már tud várni, számolni. Egy-egy összeveszés után is különböző módszerekkel békülnek.
– Nagyon tudok haragudni, de könnyen is békülök. Bea viszont nehezen sértődik meg, de nehezen is bocsát meg. Ki tudom hozni apróságokkal a sodrából, az igaz – magyarázta Győző.
Szerencse, hogy Bea mindig megbocsátott
Három évtized sok idő. Vélhetően nem mond igazat az, aki azt állítja, hogy harminc év alatt nem került hullámvölgybe a kapcsolatuk. Bea nem kertel: nekik sem volt mindig könnyű.
– Nagyon sokszor nehéz volt együtt maradni. Tavaly is éreztük ezt.
Amikor mentünk az Ázsia Expresszbe, akkor nem voltunk jól egymással. Rengeteget dolgozunk együtt, mindent együtt csinálunk, Győző sokszor jön velem főzni, zsűrizni, és besokalltunk. De az a műsor jót tett nekünk.
Bár féltünk tőle, úgy jöttünk vissza, hogy rendbe tudtuk hozni a kapcsolatunkat – mondta Bea.
Győző számára az is kemény volt, amikor az adóhatóság kommandósai megjelentek náluk, és elvitték őt.
– Lejárattak. És igen, az Ázsia Expressz előtt sokat voltam zárt osztályon. Voltak gyógyszer-túladagolásaim, volt öngyilkossági kísérletem, személyiségi zavarom. De több héten keresztül olyan intézetben voltam, ami rendbe tett – ecsetelte.
Nem kétséges, a féltékenységet is nehéz elkerülni két ismert embernél, ám a zenész és a zöld szemű szörnyeteg hírből sem ismerik egymást. Beánál már kicsit más a helyzet – de erről részben Győző tehet.
– Ráérzek, ha valamiben sántikál. Ha nem veszi fel a telefont, ilyesmi… Régen a telefonjában mindent láttam, az SMS-eket, a „Szia, kicsim”-eket. Nyomozgattam utána, rajtaütésszerűen feljöttem Pestre: volt, hogy nem is volt ott, ahol mondta. Ez roppant idegesítő. De hiába voltak nehéz időszakok, a szeretet örök. Megbocsátok neki, ez a harminc év receptje – zárta a gondolatait a családanya.
Nászút Dubajban
Két gyermekük, Evelin és Virág különleges ajándékkal lepte meg őket az évforduló alkalmából. Levelet írtak a szüleiknek, amelyből kiderült, hogy egy dubaji nászútra mehetnek. Persze ez sem a megszokott módon történik majd, hiszen mind a négyen utaznak a mesés keletre!
