Medveczky Ilona összetépte a végrendeletét
Bő hat évtizeden át kápráztatta el itthoni és külföldi közönségét, férfiak százai hevertek formás lábai előtt. Medveczky Ilona soha nem bánta meg, hogy a család helyett a karriert választotta. Csupán szeretett kutyái és növényei veszik körül, ám a hazai revü koronázatlan királynője így is minden napjában megtalálja az örömét. A hot! magazin interjúja.
Medveczky Ilona nemrég a Drága örökösök című sorozatban tanítgatta táncolni Lengyel Ferenc karakterét. Ugyanúgy ragyogott, mint tánc közben, vagy mint 14 éve, a Szombat Esti Láz zsűritagjaként. Köztudottan nehéz rábeszélni bármire is, a hot! magazinnak most elárulta, miért tért vissza a kamera elé, és sok más témáról is őszintén beszélt.
hot!: Örül, hogy ezúttal igent mondott?
M.I.: Sosem vállalok el olyat, ami nem méltó, aminek nem látom értelmét. Amikor a sorozat show-runnere, Hámori Barbara megkeresett a szereppel, nem tudtam elképzelni, hogyan illenék bele a koncepcióba, pedig néztem a sorozatot. Háromszor utasítottam el, ám Barbara nem tágított, mivel kifejezetten rám írta az epizódszerepet. Végül igent mondtam, de a sors megkeserítette a felkészülést, mivel karácsonytájt csőtörés lett nálam, és hat hétig fagyoskodtam, mire megjavították. Éjjelente síoverallban aludtam, nappal a kutyáimmal körbevéve, vacogva tanultam a szövegem. Aggódtam, mi lesz a forgatáson, de az egész stáb kedvesen segített mindenben. Remek élmény volt, utána sokan gratuláltak is!
Medveczky Ilona a szüleitől sosem kapott dicséretet
hot!: Kőbányán, a MÁV-telepen született, ahonnan a balettel tört ki. A szülei nem támogatták az álmait, a szeretetüket sem mutatták ki soha. Ilyen negatív hátszéllel hogyan lett mégis azzá az unikális táncművésszé, akinek ma ismerjük?
M.I.: A szüleimtől kiskoromban tényleg sosem kaptam dicséretet, puszit, ölelést, vénkisasszony nagynéném viszont imádott! Ő vitt el ‘44-ben megnézni a Coppélia című balettet, attól fogva folyton táncoltam, majd pár hónapra rá kijelentettem: én is „pimadonna” leszek! Bözsi néni hétévesen elkísért a balettintézetbe, ahová háromezer-ötszáz jelentkező közül, tizenegyedmagammal bejutottam. Az élet sikerekkel, tapsokkal, rajongókkal próbált kárpótolni, amiért a család helyett a karriert választottam. Tudom, hogy ezt a kettőt nem lehet összehasonlítani, de az, hogy a közönségtől rengeteg szeretetet kaptam, nekem sokat számít.
hot!: Alapítója lett a Pécsi Balettnek, később a pesti éjszakában dolgozott, a környező országokban turnézott. Nyugat-Berlinben volt egy klasszikus száma, amit látva egy amerikai ügynök kivitte New Yorkba, Giselle-t táncolni. Miért nem maradt kint?
M.I.: Egy hónapja dolgoztam New Yorkban, amikor vendégszereplésre jött a moszkvai balettkar. Amikor megláttam a világhírű Barisnyikovot a partnernőjével táncolni, azt mondtam: „Na, Medveczky, most váltanod kell!”
Hollywoodban Gábor Zsazsa és Éva húga mellé bekerülhettem volna egy filmbe, a jól sikerült próbafelvétel után mentem is az MGM társtulajdonosához, aláírni a szerződést. A pasas bezárta az ajtót, majd a kanapéra ülve a combomra tette a kezét. A mellemet már nem tudta megfogni, mert elkezdtem ütni, rúgni – alig tudtak leszedni róla!
Ha kitör belőlem Kőbánya, Isten óvjon tőlem bárkit! Ezután mentem át Vegasba, ahol revükirálynő lettem. Négy évre odaláncoltak volna, több „nemszeretem” kitétellel a szerződésemben. Sose szegtem volna meg, inkább hazajöttem.
„Nem született férfi, akivel én szóba állnék”
hot!: Egyvalakivel élt közös fedél alatt, egy férje volt, egyszer volt szerelmes.
M.I.: Tőlem mindig féltek a férfiak! A nők irigykedtek rám – nem gondoltak bele, mennyi lemondással járt az életem. Engem egy férfiban mindig a jelleme, a tehetsége, az esze érdekelt, nem a bankszámlája vagy az ágybéli virtuozitása. Hildebrand István operatőrbe az Egy magyar nábob forgatásán lettem szerelmes, ám ő családot akart, gyereket, én viszont közöltem, hogy nem hagyok fel a tánccal. 1974-ben névházasságot kötöttem Európa ötödik leggazdagabb német nemesi családjának tagjával, egy saját neméhez vonzódó Turn und Taxis herceggel, cserébe százezer dollárt fizettem neki az osztrák állampolgárságomért. Egy napig se laktunk együtt, viszont sose váltunk el, így Wilhelm 2009-es halála óta hivatalosan is özvegy hercegné vagyok. Bár számos kiváló férfi kérte meg a kezem, ragaszkodtam a függetlenségemhez. Haláláig csak Nagy Richárdot becsültem, aki 25 évig volt a társam. „Papa” itt élt velem, de külön hálószobában, külön emeleten. Ma is hiányzik. Csodás ember volt: nagyvonalú, jólelkű, becsületes, toleráns, okos. Sose volt konfliktusunk, a tenyerén hordott, mégsem keresem az utódját. Nem született férfi, akivel én szóba állnék!
hot!: Miért nem költözik Ausztriába?
M.I.: Mert szeretem ezt a kis országot. Amikor apám ‘74-ben elhunyt, idevettem magamhoz anyámat, aki ‘89-ben távozott el. Sosem fordultam a kinti dúsgazdag rokonságomhoz, nincs köztünk élő kapcsolat, holott tudnak a nehézségeimről. Idehaza is voltak, akik harminc évig a barátaimnak nevezték magukat, amíg jöhettek velem bálokra, partikra, estélyekre. Amikor most itthon ültem a 12 fokban, ugyanezek nem kérdezték meg, hogy miben segíthetnek. Leírtam őket is, a tehetős rokonokat is. Tényleg bajban ismerszik meg az igazi barát, én pedig nem ismerem azt a szót, hogy „kérek”. Maradt pár igaz barátnőm még aktív koromból; alig mozdulok ki, ezért fontos, hogy néha jól kibeszélgessük magunkat legalább telefonon – ilyenkor érzem, hogy nem vagyok egyedül.
„Sose volt bejárónőm”
hot!: Jelenleg négy „szőrös gyerekétől” hangos a háza. Honnan ered a féktelen állatszeretete?
M.I.: Emlékszem, pici koromban nyaranta gyakran bemásztam a kertünk végében lévő disznóól melletti kutyaházba, az óriási dobermannunk mellé.
Amikor anyám adott egy szelet zsíros kenyeret, az volt a menetrend, hogy egy harapás nekem, egy harapás Bobbynak. Azt viszont már csak a szüleimtől tudom, hogy pólyásként a bölcsőm egyszer túl közel került a kályhához, és Bobby húzta le rólam a már perzselő takarót, megmentve az életem. Azóta vagyok állatbolond. Magamnak ritkán állok oda főzni, ám ők mindennap kapnak meleg ételt.
59 éve élek itt. Házőrzésre a kuvasz a legjobb – párban kezdettől voltak, és most is vannak: Lord és Lady. Tacskóból is több volt már, Mázlit nemrég fogadtam örökbe; ő még fiatal és szemtelen, de majd megneveljük a nagyokkal meg a kis terrieremmel, Mukival.
hot!: Mivel őrzi az irigylésre méltó testi-lelki frissességét?
M.I.: A titkom a lelki béke. Nem engedek negatívumot az aurámba, kerülöm a panaszkodókat. A szellemem jó könyvek olvasásával őrzöm, a genetikámnak köszönhetően évtizedek óta tartom a súlyom. Sokan azt hiszik, hogy salátán élek, de közlöm: néha lemegyek éjjel a hűtőhöz, és befalom a hideg töltött káposztát vagy eltüntetek pár szelet szalonnát kenyérrel, hagymával! A házam a sok lépcsővel állandó edzésben tart, ahogy a folytonos kertészkedés meg az állatok utáni szaladgálás is. Legtöbbször hatkor kelek, mosok, takarítok – amit épp kell. Sose volt bejárónőm, mindent magam csinálok: egyrészt bizalmatlan vagyok, másrészt maximalista. Anyu hajdan sokat segített, ahogy később Richárd is.
hot!: Tudja már, kire marad mindez?
M.I.: Volt hivatalos végrendeletem, de nemrég összetéptem! Akire eredetileg rábíztam volna a teljesítését, az akkora csalódást okozott, hogy parkolópályára tettem. Most egy új emberre hárítom át a feladatot, aki maximálisan végrehajtja majd a végakaratomat, ha eljön az ideje. Főszerepet játszik az állatmenhelyek, az állatgyógyászat támogatása havi fix összeggel. Korábban a táncművészetet is támogatni akartam, ám meggondoltam magam, mert ráeszméltem: sem a balettművészi, sem a revütáncosi múltammal együtt sem terjesztett fel a kollégák közül senki a Kossuth-díjra, se régen, se most. Érdemes művész vagyok és tagja a Halhatatlanok Társulatának – utóbbira különösen büszke vagyok, mert azt a szeretett közönségem szavazta meg nekem.
