Molnár Andrea és édesanyja: "Mindketten elváltunk, de már csak nevetünk rajta"
Anya és lánya korán megtapasztalta, hogy csak ketten vannak a világ ellen. Molnár Andrea mindössze ötéves volt, amikor édesanyja, Andrea elvált, és egyedüli szülőként nevelte fel a gyermekét.
Belegondolni is nehéz, mekkora lelkiereje volt az idősebb Andreának, amikor úgy döntött, hogy kilép nem működő házasságából, és új életet kezd a kislányával. Sok nő élheti át azt a kilátástalan érzést, amivel az édesanya küzdhetett a legelején, mégis a gyakorlatiassága vezérelte, hogy pedagógusként számtalanszor túlórázva oldja meg az anyagi gondjaikat. A ma már szintén felnőtt táncpedagógus Molnár Andrea jó szívvel emlékszik a múltra.
– Annak idején testneveléstanárként kezdtem dolgozni. Mindent megtettem, hogy minél több délutáni órám legyen. A szakkörökre a kislányom ovi és suli után is mindig jött velem. Ahogy nőtt, bekapcsolódott ő is.
Mindenfélét sportolt, és amikor elindítottam a mazsorettórákat, ő is tagja lett a csoportnak. A tánc iránti szenvedélye akkor dőlt el, amikor a tévében versenytáncot látott, és rábökött: „Ezt szeretném én is!”
– mesélte a hot! magazinnak az édesanya, aki sok áldozatot hozott azért, hogy a lánya követhesse az álmát.
Édesanyja varrta a táncruháit
Andi sikerre vitte a tánckarrierjét, amely 17 éves korától indult be igazán a versenytánccal. Tisztában van azzal, hogy az édesanyja nélkül ez nem valósulhatott volna meg. Máig él benne egy drámai kép.
– Ahogy nőttem, úgy kezdtem felfogni, hogy míg más családokban két szülő viszi a terheket, addig az én anyukám egymaga cipelt mindent. Óriási erő kellett hozzá! A versenytáncos karrieremnek is mindent alárendelt. Pszichológus és edző volt egy személyben. A fellépőruhák drágák voltak, ezért kitanulta a díszítést.
Emlékszem egy drámai pillanatra: miközben hajnal négyig strasszokat varrt a táncruhámra, potyogtak a könnyei. Másnap reggel pedig vitt vidékre versenyre. Akkor úgy éreztem, hogy nem kell többet versenyeznem
– mondta őszintén a tánctanár-műsorvezető, aki az anyukájához hasonlóan megtanult több lábon állni az életben.
A válás a közös pont
Ha valakikre, hát a két Andreára igaz a mondás, hogy: „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” Nemcsak külsőleg egyformák, de a magánéletük alakulásában is van hasonlóság.
– Közös vonás bennünk az is, hogy mindketten elváltunk, de már csak nevetünk rajta. Erős, edzett nők vagyunk, de mindkettőnkben benne van a lágy, feminin szív. Egyedül is megálljuk a helyünket, tevékenyek vagyunk, de jó társként is tudunk működni. Nem keménykedem egy kapcsolatban – folytatta Andi.
Az édesanya azt is elmondta, hogy szerinte milyen társ illik a lányához.
– Szereti, ha az illető kedves, ki tudja fejezni a szeretetét, és van humora.
– Humoros, céltudatos partner illik hozzám, aki tesz a közösségért, akárcsak anyukám, aki most épp egy dunavarsányi vízisport egyesületet vezet. Az is megnyugtat, hogy anyura mindig számíthatok, a gyerekszobám a mai napig érintetlenül áll – mosolygott Andi.
"Sok anyák napját töltöttünk táncolva"
Andi idén is emlékezetes anyák napi fellépésre készül: húsz év munkájából készít egy produkciót.
– Nagyszabású előadásra készülünk Vácott, hisz sok anyák napját töltöttünk táncolva. Korábban anya-lánya táncokat is szerveztünk, édesanyám kedvence a keringő. Ilyenkor a nagymamámat is ünneplem, aki annak idején a nagypapámmal számos amatőr báli versenyt nyert.
