Rózsa György alig várja a találkozást Gálvölgyi Jánossal: "Ki fogjuk kacagni a halált!"
Rózsa György is nehéz napokat tud maga mögött, rendkívül aggódott a kórházban fekvő Gálvölgyi Jánosért. Ötven évnyi barátság köti őket össze, és alig várja, hogy találkozzanak.
Ahogy azt a Bors is megírta, Gálvölgyi János május 10-én került kórházba. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész reggel nem érezte jól magát, nehézlégzésre panaszkodott, összefüggéstelenül beszélt, így lányai mentőt hívtak hozzá. Állapota olyannyira romlott, hogy az intenzív osztályon lélegeztetőgépre került, és mélyaltatásban tartották. Egy ország aggódott, mi lesz a népszerű színésszel. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy mindenki fellélegezhetett, amikor május 15-én lányai egy videóban számoltak be a jó hírről: a színművész túl van az életveszélyen. Érthető módon türelmet kértek, mert édesapjuknak nyugalomra van szüksége.
Rózsa György mindvégig hitt barátja, Gálvölgyi János felépülésében
Rózsa György igencsak aggódott Gálvölgyi Jánosért, aki a Bors érdeklődésére elárulta, hogyan fogadta, amikor értesült: barátja végre felébredt, és jobban van.
– János felesége, Judit hívott föl, így hamar megtudtam a jó hírt.
Mindig hittem abban, hogy jobban lesz, mert el nem tudom képzelni, hogy bármilyen végzetes dolog történt volna vele.
Annyira rávall az is, amikor fölébresztették, az első kérdése az volt: mi lesz a Pintér Béla-féle előadással, hiszen nem azt kérdezte, hogy mi történt velem, vagy mi bajom van, hanem mindjárt a munkáról beszélt, ami számára egy óriási öröm volt, hogy megkapta a szerepet. Én pedig vele örültem. Tudom nagyon jól, hogy mekkora trauma lehet ez az egész családnak, de János szerencsére olyan erővel és hittel vitte végig, hogy csak példaként tudom magam előtt is felállítani. Ha egyszer hasonló helyzetbe kerülök, remélem, én is ugyanígy fogok reagálni – mondta kollégánknak a műsorvezető.
„A barátok egyre fogynak az életemből”
Rózsa György és Gálvölgyi János ötven évvel ezelőtt ismerték meg egymást, azóta állnak közel egymáshoz.
– Még főiskolás volt, amikor találkoztunk, azóta vagyunk barátok, és mivel a barátok egyre fogynak az életemből, ezért egyre értékesebbek számomra.
Nem tudtam volna elképzelni, hogy valamilyen visszavonhatatlan dolog történjen most is. Amikor találkozunk, minden alkalom felüdülés nekem.
Hiszem, ha majd beengednek hozzá az intenzív osztályra, ugyanezt fogom érezni. Ki fogjuk kacagni a halált! Nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, hogy ketten 150 évesek vagyunk, ebből pedig ötvenet együtt töltöttünk el – fűzte hozzá.
„Az ember szeretné látni felnőni az unokáját”
Rózsa György már nagyon várja, hogy lássa barátját, de ennek időpontját egyelőre még nem tudja.
Annyit tudok, hogy még át fogják vinni a Városmajor utcai klinikára Merkely professzor úrhoz, ott pedig utókezelés és rehabilitáció vár rá.
Viszont az is egész biztos, János ezt nehezen fogja viselni, mert azonnal menni akar dolgozni, de ez egy színésztől természetes. A színész játék, színpad és közönség nélkül olyan, mint a partra vetett csuka. Erre pedig neki nagyon nagy szüksége lesz. Mindenesetre várom, hogy beszélhessek vele. Majd a kertemben örömtüzeket gyújtok, ha végleg hazatér – mondta mosolyogva a népszerű televíziós. – Remélem, hogy nemsokára itthon lesz, mert akkor fogok igazán megnyugodni, ha én is látom, hogy gyógyul, rendben van. Kicsit önző módon megnyugtat, hogy a korosztályunk még nem kötelezően megy el, és van még pár év, hiszen az ember szeretné látni felnőni a kisunokáját. Érettségiig valószínűleg nem kísérhetem el, de az általános iskolás éveit talán még láthatom – mondta Rózsa György.
