Exkluzív interjú a cellák mögül: Ezt tette a börtön Aurelioval - Videó
Lassan másfél éve él rácsok mögött VV Aurelio, akit emberrablás és egy korábbi felfüggesztett büntetése miatt 3 év 5 hónap letöltendő szabadságvesztéssel sújtottak. A körülmények teljesen átformálták a botrányhőst – mintha kicserélték volna!
A Budapesti Fegyház és Börtön épületében csütörtök reggel csend uralkodik. Csupán egy-egy ajtócsukódás vagy cipőkopogás visszhangzik a végtelen hosszú, szürke folyosókon. Amikor a hot! stábja megérkezik az ellenőrzőpontra, a büntetés-végrehajtás sajtóreferense udvariasan fogadja őket, majd közli: Aurelio már mindenkit vár. A magazin beszámolójából kiderül, ahhoz, hogy találkozni tudjanak vele, a börtön egyik közlekedőudvarára kell kimenniük, amelyet minden irányból többméteres fal vesz körül, a tetejükön drótkerítés.
Végül elérkeznek a részleghez, ahol a realitysztár tartózkodik. Alapos motozás után egy büntetés-végrehajtási felügyelő kíséri be Aureliót, aki egy pillanat alatt megdöbbentette a stábot: egy megtört fiút vártak, de helyette egy komolyabb férfi lépett be a szobába, aki minden kérdésükre készséggel válaszolt.
– Azért voltam már jobban is, de egy idő után az ember beleszokik ebbe a környezetbe. Inkább úgy mondanám, hogy elviselem, de finoman fogalmazva már nagyon nehéz – kezdte Aurelio, majd hozzátette: a hétvége a legnehezebb.
Aurelio nem akartam semmittevő lenni
Aurelio már több mint egy éve minden nap dolgozik. Korábban csontvázakat szerelt össze egy gyárban, néhány hónapja azonban váltott.
– Úgy éreztem, hogy kell egy kis változatosság. Hál’ Istennek, rugalmas volt a felügyelet és áthelyeztek. Egy nagyobb szalámicég pamut bevásárlószatyraival foglalkozom. Az én dolgom az, hogy ezeket összehajtogassam kicsire – magyarázta. – Ez egy terápiás munka. Egy idő után nagyon monoton minden, és nem sok inger ér bennünket, ezért jót tesz a változatosság. Jó dolgozni, mert az ember érzi, hogy van haszna, és az idő is jobban megy vele. Nem akartam semmittevő lenni a börtönben. Szokatlan, mert régen nem volt soha olyan munkahelyem, ahol reggel hattól délután egyig kellett gürizni, de nem panaszkodom – tette hozzá.
A botrányhős a munkájáért fizetést, a kivételesen jó teljesítményért pedig jutalmat is kaphat.
– Kapok egy összeget, amivel nem vagyok agyonfizetve, ebből pedig levonják a rabtartásomat, amit nekem mint fogvatartottnak fizetnem kell. Ezt a kis pénzt elvásárolhatom a boltban. Aki nagyon jól dolgozik, az dicséretben is részesül. Ez lehet például ételjutalom. Az előző munkahelyemen kaptam rántott húsos szendvicset, aminek nagyon örültem, mert itt bent nem sok rántott húst látok.
„Nagyon nehéz kijönni a mélypontból”
A munka, az egyórás dolgozói séta, az olvasás, az olasz nyelvtanulás és a hírnézés általában megtöltik Aurelio napjait, ám a bezártság és a szerettei hiánya sokszor megviseli a lelkét.
Nagyon nehéz kijönni a mélypontból. Ami ilyenkor erőt szokott adni, az az, hogy abban biztos vagyok, hogy a nagyján már túl vagyok. Illetve a kislányom. Amikor magam alatt vagyok, erőt ad abban, hogy bírni kell, van értelme újrakezdeni a kinti életet. Ez ad stabilitást, hogy kint vár egy gyönyörű, egészséges kislány. De néha ez sem elég. Ezeket a mélypontokat megélem, hagyom, hogy átmenjenek rajtam. Elég sok ősz hajszálam lett, amióta bent vagyok; ha nem tenném ezt, akkor haj nélkül vagy fehér hajjal szabadulnék.
Amikor a kislányáról, Szofia Annabelláról beszél, a szája azonnal mosolyra húzódik, a szeme csillogni kezd, és az arca megtelik élettel és szeretettel.
– Havi kétszer videochatelhetek, ezeket arra használom, hogy vele, az édesanyjával és az én édesanyámmal beszélhessek. Látom rajta, hogy hasonlít rám: az arcvonásai, a fülei és a szeme formája. Szerintem érzi, hogy van köztünk egy kapocs. Van, hogy csak néz rám. Ilyenkor percekig meg se tudok szólalni, hanem csak a szemébe nézek, és elveszek benne – ecsetelte a büszke apuka, aki úgy látja, a személyiségben is hasonlít rá a 15 hónapos kislánya. – Ha egy pillanatig nem figyelnek oda rá, elejti a cumisüveget vagy dobál valamit. Úgy látom, szereplési vágya van, amit valószínűleg tőlem örökölt. Látom magamat benne, fantasztikus érzés, mellette meg szörnyű is, hogy virtuális kapcsolatokat tartok fent, amióta bent vagyok. Nehéz – tette hozzá kissé elérzékenyülve, majd elárulta, hogy gyereknevelésről szóló könyvet is olvas.
„Sok dolgot szégyellek az életemben”
A valóságshow-hős gyerekkora óta jó barátságban van Szofia édesanyjával, de nem érzi úgy, hogy együtt kell élniük csak azért, mert lett egy gyerekük.
– Az a célom, hogy a gyereknek lehetőség szerint mindent megadjak. Nem az anyagiakra gondolok, hanem hogy ott legyek neki. Jó apja akarok lenni. Mindenben, amiben lehet, a gyerek anyját is támogatni fogom – jelentette ki határozottan a hot! magazinnak.
A börtönben töltött idő alatt Aureliónak volt ideje átgondolni, milyen hibái voltak, s hogyan változtatna azokon.
– Sok dolgot szégyellek az életemben, a legtöbb a szerelmi életemben mutatkozott meg. Régen párkapcsolatfüggő voltam; tizennégy éves korom óta nem éltem egyedül, menyasszonyom is volt már.
Voltak olyan nők az életemben, akiket nem becsültem meg. A börtön nagyon megváltoztatott. Most már sokkal megfontoltabban és átgondoltabban akarok választani valakit magam mellé
– szögezte le. – Egy elég megosztó személyiség voltam a médiában. Voltak bicskanyitogató momentumaim, ezzel tisztában vagyok. Régen azt gondoltam magamról, hogy bármit megtehetek, amit csak akarok. Ez egyáltalán nincs így, a szabályok rám is vonatkoznak. Nem voltam az, aki igazából lenni szeretnék. Nem szeretnék egy labilis férfi lenni, erősebb és határozottabb akarok lenni.
„Velem nem egyszerű együtt élni”
A fejlődését az is mutatja, hogy az első kilenc hónapban nehezen talált olyan zárkát, ahol könnyen együtt tudott volna működni a társaival. November óta azonban megtalálta a helyét, két társával pedig jó viszont ápol.
– Meg vagyok győződve arról, hogy velem nem egyszerű együtt élni. De ebben is sokkal rugalmasabb lettem. Nem mindig az én akaratom kell, hogy teljesüljön. Vannak olyan helyzetek, amikor igenis engedni kell az egóból – jelentette ki, majd azt is elárulta, milyenek a kilátásai a szabadulását illetően. – Szeretném, ha ez titok maradna, mert tisztességgel végig akarom csinálni, és nem akarom azt, hogy már előre meggondolatlan kijelentéseket tegyek. Mindent megtettem és megteszek azért, hogy úgy szabaduljak, ahogy a kedvezményeim ezt engedik. Ha a Jóisten velem van, akkor ebben az évben már otthon lennék. Jó lenne, ha én lennék a karácsonyfa alatt az egyik ajándék.
„Ennek sokkal rosszabb vége is lehetett volna”
A híresség úgy érzi, amióta bevonult a börtönbe, a körülményekhez képest megnyugodott a lelke.
– Mielőtt bejöttem, az utolsó másfél évem álmatlansággal és rémálmokkal telt. Katasztrofális volt, nem nagyon tudtam aludni, nagyon szar állapotban voltam. Aztán bejöttem, eltelt két hónap, helyreállt a bioritmusom. Fura ezt mondani, de jobbakat alszom bent, mint kint – állította Aurelio, akinek az édesanyját megviseli ez az időszak. – Nagyon szenved. Vár haza, és hisz bennem. Látja, hogy sok mindenben változtam. Csúnya ezt mondani, de örül, hogy azzal, hogy bejöttem, kicsit benőtt a fejem lágya. Ennek sokkal rosszabb vége is lehetett volna. Nagyon elszaladt velem a ló, és ez volt a fék.
