Ivancsics Ilona színháza tönkrement anyagilag: „A tartalékaim elfogytak, a nulláról kell most újrakezdenem!”
A népszerű színésznő nem tudja tovább finanszírozni a magánszínházát, ezért kénytelen kiárusítani a díszlet-, jelmez-, kellék raktárát. 15 év emlékei vesznek el, de nincs más megoldás.
Ivancsics Ilona két évtizede működteti nagy sikerrel az „Ivancsics Ilona és Színtársai” nevű társulatát, mely alkotóműhellyel komoly hazai és nemzetközi sikereket értek el. A siker lendületének előbb a 2020-as Covid-járvány, később pedig a színésznő magánéletét és az üzletét egyszerre érintő komoly változás vetett véget. Ilona elvált.
Egyedül
A színésznő egy gyermekelőadáson találkozott először Péterrel, akivel azonnal megtalálták a közös hangot. A baráti beszélgetéseikből szerelem lett, majd közös élet és közös vállalkozás is. A sikereik magukért beszéltek. A marketingesként dolgozó férfi mindent tudott a pénzügyekről, Ilona pedig a színházi szakmáról, így eleve sikerre volt ítélve a duójuk, ami 15 éven keresztül robogott a csúcs felé. Tavaly márciusban azonban végleg elváltak az útjaik, és bár Csicsi (ahogy a színésznőt szólítják a barátai) mindent megtett az elmúlt egy évben, hogy egyedül is működtesse a magánszínházat, mára be kellett látnia, hogy erre nincs esélye. A pénz elfogyott, a színtársulat feloszlott. Ilona egyedül maradt.
Emlékek vesznek el
A napokban egy figyelemfelkeltő Facebook-posztra lelt lapunk munkatársa: Ivancsics Ilona arra kéri az ismerőseit, hogy osszák meg az általa feltöltött szöveget, melynek tartalma ez: „Színházasok figyelem! Most számolom fel a díszlet-, jelmez-, kellékraktárt, ha szükségletek van valamire, ami a színház-csináláshoz kell, biztos akad nálam. Írjál bátran, visszahívlak.”
A közlemény kapcsán megkerestük Ivancsics Ilonát, akitől azt kérdeztük, hogy miért árusítja ki ezeket a számára kincset érő holmikat? A válasza szívfacsaró volt:
Nincs mit titkolnom, a régi állapotában a színházat nem tudom továbbvinni. A tartalékaim elfogytak, a nulláról kell most újrakezdenem! 15 év emlékei kerülnek most kiárusításra, melyeknek nem csak anyagi értelemben véve értékesek. Az eszmei értékük megfizethetetlen. Minden jelmezhez kötődésem van, de el kell engednem őket, nincs mese.
– Az elmúlt másfél évtizedben nagyszabású előadásaink voltak, rengeteg jelmez, díszletelem, bútor kerül most eladásra már, ha elviszik. És van egy komplett összecsukható, 150 férőhelyes nézőterem is, takaró falakkal... Nagyon profi cucc. Remélem minél több mindent sikerül értékesíteni. Ami megmarad, azt felajánlom rászoruló színházaknak.
A padlóról kezdi újra
Ivancsics Ilona azt mondja, hogy nagyon nehéz hónapok vannak mögötte, mostanra azonban mintha felsejlene a fény az alagút végén.
Úgy érzem, kifelé megyek a rossz szakaszból, elmúlt a szorongásom attól, hogy azt érzem egyedül vagyok. Mára bizakodóbb lettem. Somogyi lány vagyok, a vérem azt diktálja, hogy tovább kell menni és túl kell élni!
– Én színésznő vagyok, ebből a szakmából kell megéljek, így nincs más választásom, mint kreatívnak lenni és keresni az új lehetőségeket. Ezen gondolatmenet kapcsán született meg a fejünkben a kétszemélyes darabok színre állítása. Vincze Lillával és Ábrahám Edittel is van külön műsorunk, melyeken már most látni, hogy sikeresek lesznek, szeretik a nézők. Ez a legfontosabb egyébként, – tette hozzá – hogy a közönség szeressen minket. Hisz ezért csináljuk ezt az egészet.
