Leblanc Győző eladja a közös otthont, ahol húsz éven át élt a tavaly elhunyt Tóth Évával
A körülöttünk lévő tárgyak, emlékek még nehezebbé teszik a gyász feldolgozását, ezzel Leblanc Győző sincs másképp. Otthonában minden a tavaly elhunyt párjára emlékeztetni, így döntenie kellett...
Tóth Éva énekesnő több mint kilenc hónapja hunyt el tragikus hirtelenséggel. Leblanc Győző fájdalma csak lassan enyhül. Nehezen viseli az egyedül töltött napokat, a rengeteg emlék, ami közös, budatétényi otthonukban körül veszi, csak megnehezíti a gyász időszakát. Éppen ezért komoly elhatározásra jutott, melyről a Borsnak beszélt.
– Az életem kezd egyenesbe jönni, és az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon is, mitévő legyek.
Arra jutottam, hogy elfogom adni a házat és elköltözöm innen, mert rengeteg emlék köt ide.
– Még nem tudom, mikor lépem meg, vagy hogy mi lesz majd ezután, egyelőre a döntés született meg – kezdte lapunknak. – Vannak éjszakák, amikor álmodom Évával, ezek mindig visszahúznak. Az egyedül töltött napok, főleg az ünnepek, nagyon rosszak. Biztosan működik a telepátia, mert a fiaim általában megérzik, és megjelennek, amikor magányosnak érzem magam. Ők is nagyon sokat jelentenek nekem, segítenek ezeket a napokat átvészelni.
Világ életemben volt valaki mellettem, nem szoktam hozzá, hogy mossak, vasaljak vagy főzzek. De ezt is megtanultam, isteni húslevest készítek.
– Nincs ezzel semmi baj, csak hozzá kell szoknom – mondta mosolyogva.
A közönség szeretetéből kapja az erőt
Leblanc Győző a munkába menekült. Művész emberként a közönség szeretet ad erőt számára, hogy folytatni tudja mindazt, amit Évával kezdtek el.
– Engem a munka húz ki a bajból.
Eltelt kilenc hónap, de még mindig bennem van az Éva, nem tudok másfelé elindulni. Az együtt töltött húsz év mély nyomot hagyott bennem.
– Gyönyörű életet éltünk, mesés helyeken jártunk, csodálatos előadásokat, műsorokat csináltunk, rengeteg szép élményt adtunk az embereknek. Ezt nem lehet elfelejteni. Tudom, hogy azt mondaná nekem, menjek tovább az utamon. Próbálok kievickélni ebből az érzésből, de nehéz, mert egyedül vagyok a házban, ahol közösen éltünk, itt az emlékek folyamatosan fölszakadnak – fűzte hozzá.
– Már három emlékműsort tartottunk Évike tiszteletére, ezeket nem én, hanem az emberek, a rajongók szervezik. A legutóbbi Albertirsán volt. Nagyon sokat tett ez ügyben Revuczky Katalin, akinek hálával tartozom.
Nagyon megható volt, mert mindenki egy szál sárga rózsával – az volt a kedvence – érkezett, úgyhogy kétszáz darab virággal az autómban tértem haza az otthonomba az előadás után.
– Ezek adják azt az erőt, amitől tovább tudok lépni, hatalmas élmény ez előadóként. Együtt sírunk, csodás légkör van a művelődési házban. Örülök, hogy ezek vannak, sokat segítenek nekem – mondta.
„Megy tovább az életem”
Az operaénekes két és fél hónapot töltött Ausztráliában, egy hónappal ezelőtt tért vissza Magyarországra. Abban reménykedett, hogy az utazás egy fordulópont lesz az életében, és sikerül túllépnie a fájdalmas időszakon. Nemrég arról nyilatkozott lapunknak, abban bízik, hogy Évike nélkül is megtalálják a felkérések. Úgy tűnik, jó irányt vett a szakmai útja is, ugyanis a következő időszakban gyakran találkozhat a közönségével.
– Ausztráliában Szeredi Krisztinával léptem föl, és az utazás után itthon is elindultunk egy közös produkcióval. Úgy néz ki, hogy működik a dolog, sok helyre kaptunk meghívást. Megy tovább az életem, és pont abban bíztam, hogy lesznek feladataim a nyárra – mondta érdeklődésünkre.
