Egy apa számára a legnagyobb kincs a családja. Ez hatványozottan igaz Sasvári Sándorra; a feleségével a legnagyobb boldogságban nevelték fel a lányaikat.
Sasvári Sándor egész karrierjét végigkísérte a musical és a rock műfaja, azonban egyszer csak szerető édesapává is vált.
– Az élet megy tovább, az ember érik, eltelnek az évtizedek. Megláttam egy olyan csodálatos teremtést, mint a feleségem, elhívtam vacsorázni, igent mondott. Onnantól kezdve eggyé váltunk, ennek az eredménye ez a két csodaszép lány. Nagyon tetszik az apaszerep, gyönyörűek a lányok, olyan, mintha barátok lennénk. Szerencsére nem vagyok az a vaskalapos apa: együtt lovagolunk, bulizunk – kezdte a színész a hot! magazinnak.
A szülők akarva akaratlanul felfedeznek hasonlóságokat a gyermekeikben. Amikor fiatalkori önmagukat látják, csak elmosolyodnak rajta.
– Léna inkább rám hasonlít, Émi (Emília – a szerk.) pedig inkább az anyjára, belsőleg azonban mindannyian egyformák vagyunk.
– Rosszabb tulajdonságokban is hasonlítunk! – vette át a szót nevetve Émi. – Ha veszekszünk, akkor a legnehezebb, mert a saját igazunkat szeretnénk érvényesíteni, illetve picit rendetlenek is vagyunk.
– Nem voltak nyomás alatt semmilyen tekintetben. Léna angol nyelven végezte el az egyetemet, Émi most lesz harmadéves. Lénában felfedeztük kiskorában, hogy tehetséges az éneklésben, Émi viszont a sportban kiemelkedő. Mindketten ritmikus sportgimnasztikával kezdték, Léna hét, Emília pedig tizenöt évig csinálta, és végül a lovaglásnál kötöttek ki, ami adott volt, de örülök, hogy követik az életutamat, és nagyon büszke vagyok rájuk, hiszen tehetségesek és gyönyörűek! Ha sétálunk, vagy eljönnek a színházba, jó rájuk nézni, ez pedig az anyjuk érdeme. Az ő szépségét és az én eszemet örökölték; képzeld, mi lett volna, ha fordítva történik! – mondta nevetve Sándor.
A kapott neveltetésből persze rengeteg inspirációt meríthet egy szülő.
– A szüleim fantasztikus nevelésben részesítettek. Édesapám nyolc nyelven beszélt; nekem is átadta, hogy fontos a nyelvtudás. Emellett a hit, remény, szeretet vezérli a családunkat, és nagyon fontos a hitünk, a vallásunk – mesélte az édesapa.
– A család fontosságára és összetartozásra próbáltuk nevelni őket
– vette át a szót Sándor felesége, Ildikó. – Sanyi nővéréék mellettünk laknak, sokat bandázunk, a gyerekeikre is szoktunk vigyázni, és rendszeresen tartunk közös esteket is!
Sokak szerint egyszerre áldás és átok, ha ilyen közel lakik a rokonság.
– Mi csak az áldás részét érezzük, és reméljük, akkor is így lesz, ha majd az unokákat hozzák a gyerekeink.
Állandóan mondom, hogy szeretnék már unokákat, de a lányok még nagyon fiatalok hozzá, Ildikó még pedig nem szeretne nagymama lenni
– mosolygott a családfő.
A színművész büszke a szüleire, a megismerkedésük történetét pedig szívesen elmeséli, amikor csak alkalma van rá.
– Édesanyám huszonkét évvel volt fiatalabb édesapámnál, és egész életükben együtt maradtak. Apukám már fél órával az első találkozás után megkérte anyukám kezét, aki egy nap haladékot kért, másnap pedig igent mondott – árulta el Sándor.