Pataky Attila: Ha magához szólítana a Mindenható, nyugodt lélekkel indulnék

A legtöbb felnőtt sajnos elfelejti, milyen volt gyermeknek lenni, mindenre őszintén rácsodálkozni és a világ legapróbb szépségeit is észrevenni, örülni neki. 

Pataky Attilát arról kérdeztük, megőrizte-e a gyermeki énjét vagy a felnőtté válás rögös útján haladva elvesztette-e azt.

– kezdte vidáman a Borsnak az énekes. 

– Mi egymást tanítottuk arra, hogy kell pofán röhögni a világot. Minél nagyobb akadály gördült elénk, annál jobban biztattuk a másikat, hogy már csak azért se fogunk belegebedni! Ezen kívül édesanyám is azt tanította: kisfiam, sokkal könnyebb nevetni, mint sírni. Humor nélkül gyilkos a Földön való létezés. Én a napfény ízét szeretem, a szerelmem csókját, egy pohár bor ízét, a fiaim mosolyát, az unokám csodálatos kék szemeit, azt, hogy Pataky Attila lehetek, az Edda énekese, főnöke, szövegírója és ennek jövőre már 50 éve! – tette hozzá.

"Voltak rettenetesen nehéz időszakok"

Attila, aki minden pillanatban képes észrevenni az élet igazán fontos dolgait, hiszen senki sem tudhatja, mikor szólítják el…

A szakemberek szerint ahhoz, hogy önmagunk lehessünk, foglalkoznunk kell a bennünk élő gyermekkel. Attilának feltettük a kérdést: ha találkozhatna a gyermekkori önmagával, mit mondana neki, és vajon az a kisfiú büszke lenne-e ha látná, milyen emberré vált?

– Ha találkoznék vele, átölelném és nagyon nagyon szeretném őt, mert megérdemli. Elmondanám neki, hogy nagyon frankó kis fickó kerekedett belőle. Ugyan én mindig bíztam ebben, de voltak rettenetesen nehéz időszakok és kanyarok. Foglalkozom vele és néha eldiskurálunk, olykor még most is kapok tőle segítséget. Az ember hajlamos elég komoly önvádakkal élni, amikor hibáztatja magát különböző dolgokért. Anyukám megtanított arra, hogy a jelenben éljek és ezt is teszem. Kerek a világ. Erre koncentrálok, nem pedig arra, hogy mit szúrtam el 5 vagy 10 évvel ezelőtt – fejtette ki az Edda énekese, s hozzátette, az egyik legnagyobb erényeként tartja számon, hogy képes a változásra és a változtatásra, míg a legtöbb ember a folytonos biztonságot tartja szem előtt, hiszen általában utóbbi a könnyebbik út. Ahogy Attila mondja: a kulcs, a bizonytalanság bölcsességének elfogadása.

"Semmi és senki nem az enyém"

A legfőbb bizonytalanság, amely az emberek nagy részének életére ijesztő árnyként vetül, hogy nem tudni, ki mennyi időt kapott ezen a Földön. Az idő előrehaladtával az elmúlástól való félelem görcsös szorongássá válhat, ám nem Attila esetében! Őszintén elmondta, ha másnap magához szólítaná őt a mindenható, hiányérzet nélkül indulna útnak.

– A 70 éves születésnapomra megkaptam azt a csodát az égtől és a feleségemtől, hogy végképp megértettem: semmi és senki nem az enyém. Olyan kegyes a jó Isten, hogy mindig egy-egy napra kölcsön kapom még. Ezzel mindenki így van, csak nem tudják, vagy nem akarják tudatosítani magukban, nem merik elfogadni a tényt. Így, hogy elfogadtam, végképp könnyebb. Van hol laknom, gyönyörű a házam, gyönyörű a környék, csodaszép a párom és az életem, fantasztikus barátaim vannak. Ha holnap menni kellene, nagyon nyugodt lélekkel tenném különösen azért, mert tudom, hogy örökéletű fénylények vagyunk – magyarázta.

Attila azok közé tartozik, akik közel kerültek a “másvilág kapujához”, s talán ez is közrejátszott abban, hogy másképp szemléli az életét.

– zárta gondolatait az Edda énekese, aki csillogó szemekkel, ajándékként tekint mindenre, amit az adott pillanat felkínál neki.