A 96. születésnapját ünneplő Baranyi Lászlónak nincs más kívánsága csak az, hogy még élhessen pár évet, s támogathassa az unokáját.
Baranyi László egészsége az utóbbi hónapokban többször rakoncátlankodott: volt probléma a térdével, illetve a koronavírus szövődményeivel is harcot vívott. Múlt héten azonban szörnyű dolog történt a 96 éves legendával, akit lapunk a kórházban ért utol... Laci bácsi ugyanis kétszer is sztrókot kapott...
Szerencsére a Família Kft. nagypapája már túl van a nehezén, hazaengedték a kórházból, s a szerettei körében gyógyulhat. Ám a színész ez idő alatt is csak azon aggódott, hogy unokája, Kamilla ne ijedjen meg a történtek hallatán, hiszen már két nagyszülőjét elvesztette. A fiatal lány most az érettségire készül, Laci bácsi pedig azt reméli, hogy még jó pár évet tartogat neki a Jóisten, hogy láthassa felnőni az unokáját.
Remélem, még kapok pár évet a Jóistentől, szeretném megélni az unokám érettségijét és látni, ahogy belép a felnőttek világába. Az elmúlt évek nem voltak egyszerűek a számára, mert két nagyszülőjét is elvesztette, ami rettenetesen megviselte őt. Már csak az hiányozna, hogy én is itt hagyjam... Arról szó sem lehet!
– kezdte lapunknak a születésnapos színész, aki úgy érzi, kezd helyrerázódni a sztrókja után. Bár, mint mondja, már sosem lesz a régi...
– Jobban vagyok, de azért még érzem ennek az utóhatását... Ráadásul életem végéig vérhígítót kell szednem, ami örökké emlékeztetni fog arra, mi is történt. De lekopogom, jó kezekben vagyok, hiszen az én édes feleségem vigyázza minden lépésemet. Ha ő nem lenne nekem, én már biztosan nem lennék itt – tette hozzá Laci bácsi, akihez egyébként hetente kétszer egy segítő is jár, aki a mindennapokat megkönnyíti, hiszen Klára asszony is már 87 éves.
A Bors elsőként számolt be róla, hogy a Família Kft. nagypapája sztrókot kapott. A 96 éves színésznek először fogalma sem volt, hogy mi történik vele, csak azt érezte, hogy zsibbad az arca, s fokozatosan halványul el a beszédhangja. Miután másodszor is megtörtént ugyanez, elsétált feleségével a kórházba, ahonnét már nem engedték haza.
Káprázott a szemem, nem tudtam beszélni, szakaszosan elment a beszédhangom, de csak úgy fél percig tartott. Szegény nejem, és bevallom férfiasan én is nagyon megijedtem, azt hittem, itt a vége.
– Vasárnap újra előjött, de már sokkal erősebb volt, és az arcom is nehezebben rendeződött vissza, ezért döntöttünk úgy, hogy orvoshoz fordulok. Szerencsére öt percre lakunk a kórháztól és átsétáltunk Klára asszonnyal. Ahogy beértem zakóban, már kísértek is a kórterembe – mondta a történtek után Laci bácsi, aki most már otthonában gyógyul.