Sydney van den Bosch sokkoló vallomása a házasságáról: "külön éltünk"
Világpolgár, akinek a Föld szinte minden pontján élnek rokonai, az apja holland származású. Ennek köszönhető talán az a Sydney van den Bosch-ban lévő keveredés, ami olyan különleges elegyet alkot, és amelynek köszönhetően minden nehézséggel meg tud küzdeni.
Tíz éve már annak, hogy Sydney van den Bosch feltűnt egy szépségversenyen. Az mondja, azért jelentkezett rá, mert tisztában volt vele, hogy magasabbra már nem nő majd, a modellkarrierjében viszont nem tudta, hogy az adottságaival mit lehet elérni, így szüksége volt egy ugródeszkára. Állítja, egy ilyen szépségversenyen részt venni régen presztízs volt, és úgy volt vele, hogy 17 évesen nincs vesztenivalója. Még az érettségi előtt állt, a szalagavatójáról lemaradt miatta, tehát amennyit adott számára a megmérettetés, annyit el is vett, az utolsó éveit ugyanis nem tudta igazán megélni a középiskolában. A hot! magazin interjúja.
hot!: Mit szerettél volna elérni?
Sydney: Fiatal voltam és boldog, mentem az álmaim után. Aztán nem történt velem semmi abban az évben, hiába nyertem. Nem erre számítottam. De ahhoz, hogy most itt tartsak, ahol, ott el kellett indulnom, hiszen ennek köszönhetően kezdett épülni a követőbázisom is. Dolgoztak azok a szorgos hangyák, csak lassan. Nem vagyok versenyző típus, pedig ez a világ erről szól. Azért tudtam idáig eljutni, mert ennyit vártam és türelmes voltam.
Sydney van den Bosch úgy érzi, ő valójában egy néni
hot!: Megtaláltak olyan ajánlatokkal, amiket a lelkiismereted miatt nem vállaltál el?
Sydney: Persze, valójában egy néni vagyok, Sydney néni. Nem vagyok tipikus mai fiatal. Rossz időszakban születtem, és közben próbálok önazonos maradni. Mindig a nálam idősebbekkel értettem meg magam, most is gyakran a nagyszüleimmel járok nyaralni.
hot!: Viszont a férjed hasonló korú, mint te. Vele hogyan tudtok mégis kijönni?
Sydney: Ő is elképesztően régimódi. Szerény és alázatos férfi. Ugyanolyan értéket hoz otthonról, mint én. A szülei még mindig ott vannak a meccsein, pedig már harmincéves múlt.
hot!: Mennyit változott a kapcsolatotok azóta, hogy már a fővárosban futballozik, nem pedig Győrben?
Sydney: Folyamatosan a világ két pontján éltünk, de a pandémia összehozott minket.
Hetedik éve vagyunk együtt, de sokáig külön éltünk – jó is volt végre összeköltözni a férjemmel! Sokkal aktívabb egy olyan típusú párkapcsolat, ahol a távolság dukál.
De mivel mi pont ez a néni és bácsi vagyunk, akik szívesen olvasgatnak, tévéznek, ezért nekünk ez adja az igazi boldogságot. Azt éreztük, hogy megérkeztünk. Sok volt korábban az utazgatás, a szervezés – működött, de stresszes volt. Nekem ez az igazi biztonság és nyugalom.
hot!: Miben vagy a legjobb?
Sydney: Szerencsés vagyok. A legnagyobb döntéseknél szembementem mások javaslataival, mégis sikerrel jártam. Ez az akaratom és a véletlen egyvelege – ezt nevezem szerencsének.
hot!: Mi más lehet a TV2 Szerencsekerék szerencselánya, mint szerencsés?! Gyakran találkoztál előítéletekkel?
Sydney: Igen. Szépségkirálynő, focista férjjel, ilyen névvel, és még balkezes is vagyok... Úgy nőttem fel, hogy nem Sydney vagyok, hanem Szilvia, mert olyan név nincs is. Így hívtak az iskolában. 15-16 évesen szólítottak először a nevemen, és furcsa is volt.
hot!: Elfogadtad ezeket az előítéleteket?
Sydney: Tíz éve még harcoltam ellenük, de már nem érdekelnek. Nem tudsz mindenkinek megfelelni. Bárcsak valaki elmondta volna nekem egy évtizede, hogy ne vegyem annyira komolyan az életet!
„Utáltam a világot. Haragudtam a világra.”
hot!: Hogyan változott meg a hozzáállásod?
Sydney: Szerintem a tavalyi, nehezebb év alatt történt. Az élet egy csettintés; ha az ember nem élvezi, nem úgy él, ahogy kellene, akkor hiába jön rá, hogy az élet rövid. Ki tudja, meddig tarthat... Úgy kell élni, mintha minden pillanat az utolsó lenne.
hot!: Sokan talán nem is tudják, hogy ilyen fiatalon mennyi mindenen mentél keresztül. Hogy mást ne is említsünk, kezdődő rosszindulatú daganatot találtak a melledben.
Sydney: Kaptam egy olyan dolgot az élettől, amire nem számítottam: egy olyan genetikai betegséget, amivel az emberiség mindössze két százaléka születik. (Az úgynevezett BRCA-génmutációt, a szülőktől öröklött genetikai hibát, amely megemeli a rákos betegség kialakulásának kockázatát már fiatal korban. A diagnózis után Sydney levetette mindkét mellét – a szerk.)
Megvolt a lehetőségem, hogy ne ezzel szülessek, de ez is egy szerencsejáték, hogy mit dobsz a dobókockával. Valamiért a sors azt gondolta, hogy ezt a terhet elbírom. És itt vagyok, egészséges vagyok, még mindig szeretek élni, van hitem, bennem van az élni akarás.
Rengeteg embernek segítettem, és ez az én utam.
hot!: Neked ki segített?
Sydney: A családom, de leginkább az anyukám. Nem tudom, mi lett volna, ha ő nincs. Mindenki azt gondolja, hogy Sydney milyen borzasztóan erős – de ha nincs ez a hátországom, lehet, hogy most nem lennénk itt.
hot!: Nagyon nehéz lehetett feldolgoznod, amikor kiderült. Hány éves voltál akkor?
Sydney: 26. Pont abban az évben lettem Magyarország szerencselánya. Az élet mindig arra játszik, hogy adjon és elvegyen. Elkezdtem megélni, hogy micsoda lehetőséget kaptam, és jött egy pofon, hogy térjek észhez.
hot!: Mi jutott eszedbe, amikor megkaptad ezt a pofont?
Sydney: Utáltam a világot. Haragudtam a világra. Kerestem a válaszokat a miértekre: Miért történik ez pont velem, éppen akkor, amikor elértem az álmaimat…? De erre nincs válasz. Egy genetikai betegség okozója nem a stressz. Ebből mit tanul az ember? Kit hibáztathatok? Anyukám magát hibáztatta, hiszen ő is keresztülment ezen, de mondtam, hogy azonnal felejtse el, mert nem miatta van. Kaptuk mindketten a sorstól.
hot!: Erősebb lettél?
Sydney: Nincs más lehetőség. Különben nem lennék itt. Sokan mondják, hogy „Sydney, neked olyan könnyű!” Hát, nem az. Ha valakire rádobnám azt a batyut, amit kaptam, valószínűleg összecsuklana. Azt kérdezik, hogy miért nem sírok, miért nem omlok össze…
hot!: Sosem sírsz?
Sydney: Szoktam, de csak úgy, hogy átgondolom a problémámat, utána picit összeomlok, sírok, de fel kell állnom, miután kifújtam a gőzt.
„Ez a tíz év egy fejezet lezárása is”
hot!: Ez nem egy szerep magaddal szemben, amivel a sérülékenységedet leplezed?
Sydney: Rettegek attól, hogy megállok, és akkor megtalálnak a problémák. De ha mozgásban vagyok, akkor semmi gond nem érhet. Lehet, hogy ez egy védekezési mechanizmus. Van egy kis odú, ahol összetörhetek, de aztán főnixmadárként újjáéledek, és megyek tovább.
hot!: Iszonyatos pozitivitás van benned, ezzel lassan az álmaidat is eléred. Van még olyan, amire vágysz?
Sydney: A tavalyi év után idén megint jól alakulnak a dolgok. Két hét alatt kaptam-kaptunk két komoly díjat, egyfelől Az év közösségimédia-sztárja lettem, a Szerencsekerék pedig Az év vetélkedője lett. Jelöltek még Az év példaképének is, amire soha nem számítottam. Ha háromból három díjat Sydney behúzna, akkor azt mondanám, hogy jövőre kicsit hátradőlhetek, bár a tévézés nagy szerelem lett az életemben, úgyhogy igyekszem tanulni, és bízom az újabb lehetőségekben.
hot!: Sok mindennel foglalkozol: modellkedsz, influenszer vagy, szerencselány. Te hogyan aposztrofálnád magad?
Sydney: Van den Bosch Sydney vagyok.
hot!: Szerintem ez a jó válasz!
Sydney: Kerestem, hogy mi erre a kérdésre a jó válasz, és eljutottam oda, hogy ki merjem mondani, hogy ez. Elégedett vagyok a kitartásommal, a családommal, a szerencsémmel, és nem vagyok annyira elégedett a szigorúságommal, a kontrollmániámmal.
Még nincs gyermekem, de ha lesz – és lesz –, akkor arra fogok törekedni, hogy tökös legyen. Legyen akarata, kitartása, tudja, hogy mit akar.
hot!: Jól gondolom, hogy nem mostanában tervezed még azt a gyereket?
Sydney: Ez a tíz év egy fejezet lezárása is. Nagyjából minden megtörtént, amit akartam, vagy legalábbis jó úton járok, úgy érzem. Persze lehet előrébb lépni a karrieremben, de már tudnám úgy csinálni, hogy más a prioritás. Eddig nem tudtam. Kezdem azt érezni, hogy lassan ideálissá válik a terep a gyerekvállaláshoz.
hot!: A férjed is így van vele?
Sydney: Ő már hét éve!
