Gianni Annoni: Nehéz úton haladtunk végig Zitával, mire szülők lehettünk
Gianni ma már nem az a vadóc olasz macsó, aki annak idején hazánkban találta meg a boldogságot. Nyugodt családapa, aki arra vágyik, hogy egészségesen vegyen részt a gyermekei ballagásán.
A neves gasztroszakembernek van egy mondása. Gianni Annoni állítja, hogy a család édes teher: gyönyörű, de mindig adódik tennivaló. Az olasz sztár a hot! magazinnak adott mélyinterjút, melyben elárulta, hogy a kiindulási pontja szerint óriási felelősséggel tartoznak a gyerekeik felé. Különböző családokból származnak, különböző hátteret képviselnek a feleségével, Zitával – nekik, szülőknek kell addig gyúrniuk a kétféle gyurmát, amíg megkapják a megfelelő színárnyalatot. Úgy véli, hogy az évek során egy párnak össze kell csiszolódni, hogy azután együtt legyenek képesek lerakni azokat a pilléreket, amik segítségével a gyerekeik elindulhatnak. A szerelem az első, a második a türelem; szerinte az igazi szeretet nem létezhet elfogadás nélkül. Meglátása szerint az egyik első érzés, ami a szülőkben kifejlődik, az aggodalom, de nem szabad, hogy eluralja a mindennapjaikat. Ő maga mindent megtesz a srácai biztonságáért, emellett a Jóistenre bízza őket.
hot!: Ti már összecsiszolódtatok?
Gianni Annoni: A mai napig tart a csiszolódás Zitával. Hittel könnyebb, de a jóakarat az alapvetés. Változnunk kell, nem egóból, hanem a másikért; nem szabad átalakítani a társunkat a saját képünkre. Manapság sok ember feladja, emiatt sok a válás. Van, amikor menthetetlen egy kapcsolat, de küzdelem nélkül nem megy. A másik boldogsága legyen a célunk – az ugyanúgy visszasugárzik rám, majd rávetül a gyerekeinkre.
hot!: A szüleid mindig is minták voltak számodra?
G.A.: Igen. Ők már 54 éve vannak együtt – ez komoly teljesítmény. Apám szokta mondani, mi a titkuk: fiatalon sokat dolgoztak, kevesebbet találkoztak, a gyerekek érkezésével áthelyeződött a hangsúly rájuk. Majd viccesen hozzátette: „Most nem jól látok, rosszabbul hallok – perelhet velem anyátok nyugodtan!” Egyébként itt lép be egy újabb tényező, a humor, ami nélkül az egész élet sokkal súlyosabban élhető meg. Bár egy tipikus magyar viccet nem biztos, hogy megértek, míg Zita nem tud értelmezni egy olasz szójátékot.
hot!: A nevelés inkább a példamutatás oldaláról jelentkezik nálatok?
G.A.: Nincs biztos recept a gyereknevelésre, de mintát kell adni, abban hiszek. A párod fontossága, az odafordulás felé – ezt látják a gyerekek.
Nehéz úton haladtunk végig Zitával, míg szülők lehettünk, de előre biztosítottam őt, hogy akkor is a párom lesz, ha nem sikerül szülővé válnunk. Példaként a hitet adom át az új generációnak, Zita pedig behozta a lazaságot, hogy a fiúk ne legyenek olyan „kockán” nevelve, mint egykor én.
Érezzék, hogy mindig számíthatnak mindkét szülőre. Viszont néha ki kell billenteni őket a komfortzónájukból. A lényeg, amit elültettél bennük, az ott van mélyen, szinte elfeledve, de fiatal felnőttként újra ott fog csengeni a fülükben.
Gianni javaslata: Térjünk vissza a gyökerekhez
hot!: Sokat segítesz otthon. Ez talán nem tipikus olasz minta.
G.A.: Én úgy gondolom, hogy sokat, de kérdezzük meg a feleségemet, nehogy azt mondja: „Hiszen ez semmi!” Egyesek szerint későn váltunk szülőkké, de ezt nem érzem. Egy középkorú férfi már rendelkezik egzisztenciával, nem kell éjjel-nappal dolgoznia, viszont még van energiája, amit a családjára fordíthat. Mindketten túl voltunk a bulizós korszakunkon, és a családalapítás motoszkált a fejünkben. A nagymamám egykor megtanított varrni, vasalni, meg persze főzni, hogy mindent tudjak, és képes legyek támogatni a társamat – nem helyettesíteni, hanem kiegészíteni. A klasszikus mediterrán famíliát képviselem, szorgalmaznám, hogy térjünk vissza a gyökerekhez, lakhatna együtt több generáció – mindenkinek előnyére válna.
hot!: A mai kor szembe megy a hagyományos családmodellel?
G.A.: Egyelőre igen, de ez változni fog: nem élhetnek a fiatalok magányosan egy minigarzonban, rendelt kaján tengődve, chaten megvalósuló kapcsolatokkal. A válást sokan csak egy papírnak veszik – pedig micsoda fájdalmas vonzatai vannak! Szerintem világméretű változások jönnek, és várható egy kis visszarendeződés a normális irányba.
De ne higgye senki, hogy Zitával csupa madárcsicsergés az életünk – viszont igyekszünk mindent megbeszélni és utána megoldani. Egyszer kaptam tőle egy könyvet a szeretetnyelvről, ami alátámasztotta az elveimet: nem egy nyelvet kell beszélnünk, hanem meg kell értenünk a másik szavait.
hot!: Most utaztatok Olaszországba; a pihenés mellett végre együtt lehettetek a család másik felével is.
G.A.: Nagyon vártam már a találkozásokat, és a feltöltődés is ránk fért. Gianfi most jobban tud magyarul, mint olaszul, de a rokonokkal gyakorolhatott. Itthon vegyesen szólunk hozzájuk, de a nagyobbik fiam cseles: azt kérdezte, miért beszélek hozzá olaszul, hiszen amikor az anyukájával beszélek, látja, hogy értek magyarul. A gyerekek roppant okosak, csak mi szoktuk ezt olykor figyelmen kívül hagyni. Zita nem nagyon tud olaszul, bár sokat ért, és azért le tud teremteni, ha nagyon akar.
hot!: Gianfi első szava milyen nyelven hangzott el?
G.A.: Az első szava az „amico” (barát) volt, amit micónak rövidített; ez volt az ő plüss nyunyókájának a neve. De nemcsak a nyelv miatt megyünk haza, hanem azért is, hogy többet kapjanak belőlem: életérzést, mentalitást, azt, hogy miért szeretem ennyire a földet, a gasztronómiát, magát az életet. A két világképet kell magukba szívniuk – később majd választanak, hogy melyiket vallják inkább magukénak. Gianfinak emellett meg kell tanulnia adni, megosztani. Tart a dackorszak és a féltékenység, de minden kialakul, egyúttal látjuk, hogy mi mindenen mentek keresztül a mi szüleink, amíg felneveltek bennünket.
Protizésre lesz szüksége
hot!: Van kedvenc étele egy gasztroguru fiának?
G.A.: Meglepőnek tűnhet, de Gianfi nem szeret enni. A kisgyerekek ilyenek, a fagyi és a csoki jöhetne minden mennyiségben. Nem tiltom el semmitől, nem ez a megoldás. Itt is a példa fontos: látja, miket eszünk, majd kedvet kap. Egyet azért kértem tőle: kóstoljon meg mindent, semmit ne utasítson el kipróbálás nélkül. Egyébként már most egyéniség, komoly akarata van. Erre mondom: „Mamma mia, végünk van!” – de imádom a helyzetem. Mosolyog, tiszta, ártatlan szemmel rám néz – rögtön duplára növekszik a szívem.
hot!: A térded rendben van mostanság?
G.A.: Jelenleg tűrhető a helyzet, de nem biztattak a jövőre nézve. Hangody professzor szerint a következő beavatkozás a protézis lesz.
Remélem, addigra megváltozik az elnevezése, és „robotikának” fogják hívni. Micsoda különbség – ne hangozzon olyan vészjóslóan! Ez egyfajta meszesedés, a papámtól örököltem a gyenge porcokat.
Régóta nem teniszezek már, viszont az új hobbim a padelezés, egy argentin-spanyol eredetű labdajáték. A fiamat is beíratom majd sportolni: egészséges, és fegyelemre szoktat. Azt hiszem, a dzsúdót választjuk elsőre. Utána majd ő választ – lehet belőle klassz vízipólós is. Szívós kölök, már most kilométereket képes futni. Engem a térdeim korlátoznak, hogy utolérjem, néha csak fájdalomcsillapítóval megy a mozgás. Mindig megyek menedzserszűrésre: fontos a prevenció. Figyelnem kell a vesémre és a szívemre is: a fiúk középiskolai ballagásán ne egy beteg vénembert lássanak a csinos osztálytársnőik.
