A fiatal énekesnő sok területen kipróbálta már magát, ezúttal saját magáról írt verset. Sorai vajon megértésre találnak?
Tóth Andi megosztó személyét elsődlegesen énekesnőként ismerjük, de láthattuk már színésznőként különböző sorozatokban, például a Hazatalálszban. Később a Dancing with the Stars táncparkettjét is felszántotta, ezzel megcsillogtatva tudását, és meg is nyerte a versenyt. Legújabb szenvedélye a divattervezés, a saját márkája iránt már most nagy az érdeklődés. Ezúttal versírással tudatta legmélyebb érzéseit a fiatal művésznő. Soraiból kiderül, hogy csak megértésre vágyik, amit korábban is többször elmondott már.
„Homályos szemeim alatt a bőr lustán biggyed az állam felé,
Azt hiszi nem veszem észre. Milyen merész.
A pólómon meg ott szundítanak az új takaróról átvándorolt szöszök,
„Most aztán elszökök!” Mondják.
Nem is sejtik, hogy a nem kívánt vendéget mindig elzavarják.
Ahogy figyelem az ajkaim közül távozó füstöt,
azon töprengek, mivel díszítsem ma a testem?
Varratni megyek. Óvtak ettől, de én pont ezt kerestem.
Egy fájdalmas kijáratot, ahol mindenről megfeledkezem.
Arról, hogy ki vagyok, hogy te kinek látsz,
Hogy holnap már arra vársz
Hogy lásd az új művészetet a tisztátalan testemen.
Ez csak bőr. A tetoválást látod rajta, neked az a feltűnő.
Az elkeseredett, túl korai ráncokat,
fehéredő hajszálaimat és a túl sok csomaggal teli táskáimat a szemem alatt elkerülöd.
Mind fehér zászlót tartanak a magasba. Együtt harcolják végig a háborúkat, nincsenek haragban,
Csak rám mérgesek. Én pedig a világra” – írta ki magából legmélyebb, elkeseredett gondolatait Andi.
Andi a zenéléstől való visszavonulása kapcsán elmondta, hogy a mindenki által polgárpukkasztó slágerként elkönyvelt Néztek című slágere is egy hasonló segélykiáltás volt. Ahogyan a DwtS idején Andrei Mangrával többször beleszőtték Andi életének korábbi szomorú eseményeit a koreográfiákba.