Varnus Xavér: Ádám öcsém halála mérhetetlen igazságtalanságot hordoz magában
A világhírű improvizatív orgonaművész januárban veszítette el szeretett öccsét egy váratlan tragédia miatt. Azóta sem telik el úgy nap, hogy ne gondolnának rá. Xavér úgy fogalmaz: tudják, hogy Ádám fentről figyeli és rajta tartja kezét az életükön.
Varnus Xavér június első hetében repülőre ült és ezekkel a szavakkal búcsúzott Magyarországtól és tágabb értelemben véve Európától: "Isten veled, jó öreg Európám. Találkozunk októberben, ha a Sors is így akarja…” – írta posztjában az orgonaművész, aki Kanadába, pontosabban Brit Kolumbiába utazott, ahol az Atlanti-óceán partján álló, felújított templomában „tengeti” a napjait és adja teltházas koncertjeit. Xavért telefonon értük utol és elárulta, miért dönt úgy minden évben, hogy a nyarat Európától távol tölti.
„A döntés érinti édesanyámat is”
– A kor ugyan tényleg csak egy szám, de ettől függetlenül üzen valamit a viselőjének, jelesül nekem. Mégpedig azt, hogy már nem mindent visel olyan ifjonti hévvel a szervezetem, mint az özönvíz előtt. Például Európa jól észlelhető éghajlatváltozását nem tolerálom túl jól, vagyis jobb nekem, ha elmenekülök a nyári kánikula elől. Ez a döntés persze érinti édesanyámat is, hiszen a családunkat ért tragédia, vagyis az öcsém halála óta ő velem él.
Az ő szervezetét pedig fokozottan megviselné az embertelen kánikula. Szóval a hőség elől menekültem Kanadába, ha úgy tetszik
– kezdte lapunknak Bach magyarországi helytartója, aki egy héttel azután indult Kanadába, hogy egy fantasztikus orgonakoncerttel felavatta azt a mezőlaki templomot, melyet tavaly év végén vásárolt meg, ezzel óvva meg az enyészettől.
„Éreztem, hogy figyel...”
Xavér alig fél év alatt újíttatta fel a templomot és alakíttatta át koncertteremmé, melyet a tavaly elhunyt öccse után, Varnus Ádám Emlékteremnek nevezett el.
– Ádám öcsém halála mérhetetlen igazságtalanságot hordoz magában. Evés közben fulladt meg és lépett át az örökkévalóságba, hátrahagyva gyermekeit, az édesanyánkat és engem. De idén január elsején ha csak negyedórára is, de éreztem, hogy figyel és rajta tartja kezét az életünkön. Az év első percében nyitottuk meg a jegyeladásokat az első három koncertre. Én tizenhét perc múlva felnéztem az oldalra és döbbenten tapasztaltam, hogy minden jegy elkelt. Hihetem, hogy Bach, vagy személyem sarkallta a zeneszerető és értő közönséget a gyors reagálásra, de jobban esik a lelkemnek, ha azt gondolom, Ádám keze volt a dologban a szebb világból, ahonnan figyel minket – mondta Varnus Xavér, aki persze a kanadai templomban is gyakran ad koncerteket, de leginkább aktív pihenéssel tölti a mindennapjait.
„Olyan vagyok, mint Miss Marple...”
– Most, amíg beszélünk, te biztosan egy légkondicionált szobában próbálod átvészelni a napodat. Ezzel szemben én felveszek egy kabátot, mert éppen sétálni készülünk édesanyámmal és itt tizenegy fok van. Épp az orgonánál ülök, mert ahogyan minden nap, ma is gyakoroltam kicsit, miközben édesanya a padok közt ült és hallgatta a játékomat. Az élet itt egyébként nem unalmas. Néhány napja az Ottawai Kanadai Történeti Múzeumban töltöttünk egy napot Kanada legendás építésze, Douglas Cardinal társaságában. Ott volt velünk Maria Vass-Salazar nagykövetasszony is. Itt kicsit olyan vagyok, mint Miss Marple.
No nem nyomozok, de folyamatosan pletykálkodok és rácsodálkozok minden régire és újra
– zárta nevetve az orgonavirtuóz.
