A Kicsihuszár tartott a haláltól, de sajnos súlyos betegsége legyőzte őt. 2014. augusztus 6-án hunyta le örökre a szemét, a Farkasréti temetőben nyugszik.
Az egész ország szeretettel emlékszik vissza Bajor Imrére, hiszen vitathatatlanul az egyik legikonikusabb, legszerethetőbb képviselője volt a hazai színjátszásnak. Hiába volt azonban nagy nevettető, az élettel valahogy mégsem tudott igazán kibékülni. Szinte napra pontosan 9 évvel ezelőtt, 2014. augusztus 6-án hunyta le örökre a szemét. A Farkasréti temetőben vettek tőle búcsút, végső nyughelye alig pár lépésre található nagy barátja, Koós János sírjától.
A Bors egyik olvasója Bajor halálának évfordulóján járt a sírkertben, igaz, a nagy meleg miatt a kora reggeli órákban. Akkor még semmi különöset nem tapasztalt a sír körül, de mint mondja, biztos benne, hogy később vittek friss virágot a néhai színész sírjára.
– Amióta az eszemet tudom, nagy tisztelője voltam Bajor Imrének, igaz, sosem adatott meg, hogy személyesen is találkozzak vele. A halála mégis érzékenyen érintett. Szombat kora reggel egy közeli hozzátartozóm sírjánál voltam a Farkasréti temetőben, de tettem egy kis kitérőt a művészparcella felé. Sajnos a hétvégi pusztító viharok egyik sírnak sem tettek jót, de Bajoré rendezettnek tűnt – sóhajtott olvasónk, Katica, aki egy képet is lőtt a Kicsihuszár nyughelyéről.
Bajor Imre 2013 végén tudta meg, hogy gyakori rosszulléteinek oka a gyilkos kór: agydaganattal küzdött. Bár közeli ismerőseiket beavatták, 2014 márciusáig titkolták a színész betegségét. Barátai, kollégái a halála előtt pár nappal még beszéltek vele. Kern András elárulta, tervezték, hogy meglátogatják, ám erre sajnos már nem kerülhetett sor.
Egyik másik kollégája, Szilágyi János 2021-ben, Boros Lajos Lali Király, CsütörTöke című online műsorban idézte fel a nagy nevettetővel kapcsolatos történeteit.
– Imi szerette a pénzt. Persze, mindannyian így vagyunk ezzel, de ő szerette, amikor anyagi biztonságban van. Rendszeresen 30-40, olykor 80 ezer forint készpénz is volt nála, szerette elővenni, látványosan azzal fizetni – kezdte Szilágyi.
Ám ez megszűnt, amikor tönkrement az étterem. Pedig kértük, hogy ne vágjon bele, de ő nagyon hitte azt, hogy majd a művészek színház után oda fognak járni.
– Sajnos, nemcsak a betegsége, de ez az anyagi csőd is közrejátszott abban, hogy meghalt – sóhajtott a jóbarát.