Hazánkban még ma is tabutémának számít a szervadományozás. Détár Enikő a kényes kérdésről is őszintén beszélt. Nemes dolognak tartja, így ha azzal életet menthet, és lehetősége nyílik rá, segítségnyújtásképpen felajánlja a szerveit.
Détár Enikő munkája miatt rengeteget utazik, járja az országot, egy-egy fellépés alkalmával hosszú órákat tölt autóban. Talán pont emiatt fogalmazódott meg benne az is, hogy halála után szervdonornak ajánlja fel magát.
– Ha a halálom után életet menthetek, az nemes dolog. A Jóisten sem tudja, kinek mennyi adatott meg. Hiába tervezel előre, nem tudhatod. Folyamatosan változik minden, közrejátszhat a véletlen, a karma, szerencsétlenség, bármi.
A legtöbbször úton vagyok, és sosem tudhatom, történik-e valami. Ha majd egyszer úgy hozza a sors, hogy marad épp szervem, testrészem, én boldogan felajánlom.
– Ennek van értelme. Nem mindegy, amikor már nem leszel? Egyébként nagyon régen eldöntöttem már, hogy ha alkalmam nyílik rá, felajánlom a szerveimet. Ez nem nagy dolog, sőt számomra teljesen természetes – fejtette ki a Sorry! magazinnak a színésznő.
Míg a tabunak számító témáról szívesen mondja el a véleményét és párkapcsolatáról is örömmel mesél, a gyermekeiről már kevésbé. Na nem azért, mert nem akar, vagy titkolni valója van, csupán arról van szó: az ő kérésükre nem nyilatkozhat róluk.
Mindketten felnőttek: a lányom harmincnégy éves, a fiam mindjárt huszonkettő, csinálják a maguk életét.
– A párommal, Péterrel nagyon jól megvagyunk, most már kilenc és fél éve. Ő angoltanár felnőttoktatásban, az egyik legrégebbi nyelviskolában, a Doverben. A nyaralással az a problémánk, hogy nekem nincs egy összefüggő hetem, amikor ne csinálnék valamit, így Zalakarosra megyünk majd négy napra. Nehezen mondok nemet a felkérésekre, ezért már kilenc éve nem voltunk nyaralni egy kiadósat. Nyár végén pedig újra kezdődnek a próbák, és megint játsszuk az Arénában a Rómeó és Júliát, amelyben Montague-né leszek – mondta a magazinnak Détár Enikő.