Németh Kristóf ma nem pontosan azt az életet éli, amit ifjú éveiben kívánt magának. Ugyanakkor egy pillanatig sem bánja, hogy így alakult, hiszen sokkal boldogabb, mint amiről álmodni mert volna.
Németh Kristóf felesége alig két héttel ezelőtt adott életet második közös gyermeküknek. A színész azóta szinte minden idejét Zitával, Leventével, az újszülött Olivérrel és persze a 15 éves kamasz fiával tölti. A színész-színigazgatót mégis munka közben kaptuk el, hiszen közeleg a Fórum Színház legfrissebb bemutatója. Kristóf producerként vesz részt a Beleznay Endre-Magyar Attila színészpáros főszereplésével augusztus 23-án bemutatásra kerülő „Aki túsz, aki nem, jövök!” című túszkomédia premierjén. Így természetesen ő is ott volt, amikor a Szentendrei Médiaközpont stúdiójában rögzítettek egy fontos jelenetet, melynek komoly szerep jut majd a Szentendrei Városháza udvarán, ahol először találkozhatnak majd a vígjátékkal a színházrajongók.
A felvétel szünetében arról kérdeztük Németh Kristófot, hogy minden fiatalkori álma megvalósult-e azzal, hogy néhány napja háromgyermekes édesapa lett, boldog és kiegyensúlyozott családi életet él, miközben egy szépen fejlődő színházat igazgat.
– Be kell valljam, hogy fiatal éveimben nem gondoltam, hogy valaha így fogok élni, ahogyan most, azt pedig pláne nem, hogy ez lesz számomra maga a tökéletesség. Ez egy nagyon érdekes dolog és ide is kell idéznem református lelkész keresztapámat, akivel nagyon gyakran beszélgettem a hitről és a vallásról. Egyszer mondtam is neki, hogy én nagyon rendben vagyok a református katekizmussal, de a Bibliával van egy alapvető problémám. Az imádságnak azt a részét hogy: „Legyen meg a te akaratod…” én valahogy nem tudom őszintén kimondani. Mert én azt szeretném, hogy az én akaratom legyen meg. Az erre adott válasza pedig nagyon beleillik a jelenlegi életembe: Isten azért mindenható és azért csodálatos, mert ő jobban tudja, hogy neked mi a jó, mint te magad.
Tehát nem arról van szó, hogy nem a te akaratod érvényesül, hanem arról, hogy még annál is jobb fog veled történni, mint amit te szeretnél
– idézte keresztapját a színész, aki ma már pontosan tudja, mit is jelentenek ezek a szavak.
– Ha minden az én egykori akaratom szerint történik, nem biztos, hogy kaptam volna egy ilyen csodálatos életet, hiszen amikor belegondoltam, hogyan is szeretnék élni, nem ismertem Zitát és nem tudtam volna kitalálni egy ilyen csodálatos társat és szövetségest magam mellé, mint amilyen ő. Ezért is olyan jó, hogy végül Isten, vagy a sors akarata lett meg és nem az enyém – fogalmazott a Borsnak Németh Kristóf, majd folytatta.
– Sosem gondoltam azt sem, hogy én máshol fogok élni, mint Budapest, de a Jóisten ezt is jobban tudta, mint én. Most Szentendrén, nagycsaládosként élek a felségemmel, a kamaszfiammal, a hároméves középső gyermekemmel és egy újszülött aprósággal. Ez maga a csoda! Ennek fokozásaként a saját színházamat irányíthatom a Dunakanyarban. Na ez így egészében valami olyasmi, amit én kitalálni sem tudtam volna – mondta a színházigazgató, aki bízik benne, hogy a jövő számos csodát tartogat még számára és családja számára.
– Korántsem gondolom úgy, hogy mindent elértünk volna, hogy ne lehetne még ennél is jobb, szebb, vagy tartalmasabb az életünk. Azt remélem, hogy most, 47 évesen, valahol az A oldal végén járhatok. Ki tudja, mi minden vár még rám, illetve ránk így együtt. Elég, ha csak édesapámra gondolok, aki amikor annyi idős volt, mint én, nem is sejtette, hogy pár évvel később egy egészen másik országban, diplomataként fog élni és egy nemzetközi karriert fog építeni. Vagyis velünk is még elképesztő csodák történhetnek és mi így is tekintünk a jövőbe – tette hozzá bizakodva Kristóf, majd elárulta, hogy az újszülött fia születése utáni pillanatokban összenéztek imádott feleségével és egy korábbi elhatározásukat dobták sutba, szinte szavak nélkül.
Úgy voltam vele, hogy ha nekem lesz három gyermekem, akkor az életem minden vágya teljesült.
– Zita második várandósága idején meg voltunk győződve róla, hogy itt most mi megállunk. Aztán a szülőszobán, amikor ismételten megéltük a pillanatot, amikor a gyermekünk felsírt és Olivért az anyukája mellkasára fektették, egymásra néztünk és szinte egyszerre mondtuk ki, egyáltalán nem biztos, hogy ezt nem szeretnénk még egyszer átélni. Megváltozott a véleményünk… – mondta mosolyogva a Borsnak Németh Kristóf.