Több mint tizenhat éve már annak, hogy Rákóczi Ferenc és Judith egymásba habarodtak, mégis úgy néznek egymásra a mai napig, mint a friss szerelmesek. A Mutasd a hangod! segítőjének és a kedvesének bevált receptjük van arra, hogyan lehet egy kapcsolat tartós, sőt arra is, miként lehet megbirkózni a kamaszkorral.
Minden kapcsolat más szabályok szerint működik – a lényeg mindig az, hogy a két fél azonosan gondolkodjon ezekről. Rákóczi Feri és Vajda Judith már a kapcsolatuk elején megbeszélték, hogy nem tartják fontosnak azt, hogy a szerelmüket papírral is megpecsételjék.
– Még nincs lezárva ez az ügy, szóval még bármi lehet belőle. Nem tervezzük, de nem is mondjuk azt, hogy semmiképp sem szeretnénk házasodni – kezdte a hot!-nak a műsorvezető. – Az öröklés kérdése azonban érdekes; én vetettem fel, hogy valamit csak kellene írni, mert az nem elég, hogy 16 éve együtt élünk, és van két gyerekünk. Lehet, hogy kéne ebből valamilyen papírt csinálni – gondolkodott el.
Judith úgy érzi, ennyi együtt töltött év után az vonzza legjobban egy esküvőben, hogy a szeretteivel együtt ünnepelhessen.
– Idén voltunk három esküvőn is, és mind nagyon jó hangulatú volt. Nem a házasság funkciója vagy tudata érdekel minket, hanem az, hogy azokkal az emberekkel, akiket szeretünk és fontosnak tartunk, lehetne egy jót bulizni együtt. Az az igazság, hogy eddig mindig inkább elutaztuk az esküvő árát, de ki tudja, mit hoz a jövő! – fogalmazott Judith.
Tehát a házasság még biztosan várat magára, azonban az eljegyzésre rendkívül gyorsan sor került.
– Az első közös karácsonyunk alkalmával kértem meg a kezét, ekkor voltunk együtt fél éve. Nem volt jobb ötletem! – viccelődött Feri.
– Egyáltalán nem számítottam rá! – vette át a szót Judith. – Mivel megbeszéltük előtte, hogy minket nem érdekel a házasság, teljesen váratlanul ért. Annyira nem értett az esküvőhöz és a lánykéréshez, hogy nem is eljegyzési gyűrűt kaptam, hanem egyből karikagyűrűt! Mi semmit sem csinálunk normálisan, így ezt sem: mind a ketten a bal kezünkön hordjuk a karikagyűrűnket – állapította meg.
Ahogyan a közös képeken is látszik, Feri és Judith kapcsolata kiállta az idő és a gyermekáldás próbáját is, és a mai napig végtelen szeretettel és tisztelettel néznek egymásra. Elmondásuk szerint az egyik titok az lehet, hogy a két gyerekük mellett is sok időt szentelnek egymásnak.
– Az idei évet is eszerint kezdtük: januárban Olaszországban voltunk négy napot kettesben.
Fontos, hogy ha valaki megteheti, elutazzon a párjával kettesben a gyerekek nélkül, de ha esetleg nem teheti meg, akkor is töltsenek együtt minőségi időt. A gyerek később jön, és nem a pár közé születik, hanem mellé.
Nagyon odafigyelünk, hogy megmaradjunk szerelmespárnak, és ne „csak” anya-apa funkciónk legyen – vélekedett a rádiós.
A hétköznapi rohanás mellett ez természetesen nem mindig kivitelezhető könnyen.
– Mindenki tele van elfoglaltságokkal: meló, két gyerek, háztartás és a többi. Így külön erőfeszítést és logisztikát igényel, hogy szervezzünk külön programot a gyerekek nélkül. De megéri! Ha másra nincs lehetőség, az is sokat ad, ha csak kint ülünk ketten a teraszon, csendben. Bár mostanában azt vesszük észre, hogy a gyerekeink már átvették az uralmat a terasz felett – nevetett Judith.
A szülőket tehát újabb megpróbáltatás érte: a tizenöt éves Panna és a tizenhárom esztendős Soma beléptek a kamaszkorba.
– Nekem nehezen megy a leválás. Már nem úgy nyunyorognak, mint régen, már nincs olyan, hogy leülnek mindketten az ölembe, és mesét olvasok nekik. Viszont nem állunk rosszul: őszinték, mindent elmondanak nekünk, és nincs olyan, hogy ha megyünk valahová, ki akarnak maradni a programból.
Nehezen viselem, hogy felnőnek a gyerekek; már látom magam előtt, hogy ha elköltöznek, akkor magzatpózban fogok sírni a konyhapadlón!
– nevetett Feri.
A rádiós párja viszont kifejezetten élvezi azt látni, ahogyan gyermekeik egyre tudatosabban élnek.
– Tök jó látni, hogy most már önállóan hoznak döntéseket, de azért még megkérdeznek minket is, hogy mi mit gondolunk. Szerintem az, hogy mi ilyen partneri viszonyban neveltük őket, kialakított bennük egy olyan bizalmi kapcsolatot, hogy mindent el mernek mondani, és nem félnek tanácsot kérni tőlünk. Izgalmas ez az időszak, mert sokszor eszembe jut a saját kamaszkorom, és felcsendülnek anyukám mondatai, így már tudom, mi az, amit semmiképp ne mondjak a gyerekeknek, mert én sem díjaztam akkoriban. Sokat segít ebben az időszakban az a környezet, ahol élünk. Itt nyugodtan elengedhetjük őket, önállóan mászkálhatnak, nincs az, hogy nyolcra haza kell érniük, mert sötét lesz.
Ferire mozgalmas időszak vár, ugyanis azontúl, hogy minden reggel a Rádió1 Balázsék című reggeli műsorában ébreszti a hallgatókat, a TV2 vadonatúj show-ja, a Mutasd a hangod! egyik segítője is lett.
– Ha valamit elvállalok, akkor nincs mese, csinálni kell: hajnalban, 4:20-kor kelek, megcsináljuk a rádióműsort, aztán jöhet a forgatás, majd este érek haza. Azért ez nem egész évben van így, tehát kibírható. Akkor meg pláne kibírható, ha ilyen szórakoztató egy műsor, mint ez! Végig sírtunk a nevetéstől. Papp Szabival pillanatok alatt egymásra találtunk, folyton zrikáltuk egymást: amikor azt mondta, hogy valamit tud, akkor rögtön ellenkeztem. Óriásiakat röhögtünk. Nagyon jó a műsor, tele lesz megdöbbentő és vicces pillanatokkal.
Sokszor hallhatjuk, hogy Feri Békának nevezi a kedvesét. Judith elárulta, hogyan alakult ki ez a becenév.
– Békalencse voltam eredetileg. Ez ugyanolyan becézés, mint másnak a Nyuszika vagy a Macika. Idővel a lencse elkopott, így maradtam Béka, majd én is így kezdtem becézni Ferit. Később pedig jöttek a Béka gyerekek. Lehet, hogy már akkor tudtuk, hogy tóparton fogunk élni – mesélte Judith.