Weisz Fanni anyukája kislánya születésének minden pillanatára emlékszik. A Borsnak egy meglepő részletről is beszámolt.
Léránt Ágnes, – Weisz Fanni, ismert modell és esélyegyenlőségi aktivista édesanyja – , aprólékos részletességgel emlékszik egy szem lánya születésének pillanatira. Mintha tegnap lett volna. Az anyuka 31 éve adott életet lánynak, aki másodikként érkezett a családba, őt bátyja, Gábor előzte meg, aki szintén hallássérültként látta meg a napvilágot.
Ágnes, Fanni születésnapja alakalmából szívesen idézte fel a három évtizeddel ezelőtti eseményeket.
– Gyönyörű nap volt, emlékszem, nagyon meleg, akárcsak ma. Fanni csütörtökön született, erre pontosan emlékszen, a szomszédasszonyom még be is kiabált az ablakon, hogy: még mindig egyben? Mondtam neki, hogy "igen,
még megnézem este a Friderikusz Show-t, aztán jöhet a baba!" És tényleg így lett!
– mesélte lelkesen és nosztalgikus hangulatban Ágnes. Fanni aztán illedelmesen megvárta, hogy édesanyja kedvenc műsorát végignézze, majd elindult. Ágnes sokáig vajúdott, míg végül reggel 8-kor kibújt a kisbabája, akit végre a karjában tarthatott.
– Nagy baba volt Fanni, 3600 grammal jött a világra, és már akkor lehetett látni, hogy milyen szép. Akárcsak most! – tette hozzá a büszke anyuka.
Amikor megszületik egy baba, szinte azonnal megvizsgálják alapfunkcióit, tesztelik az érzékszerveit, úgy, mint a látást, vagy a hallást. A hatalmas meglepetés csak ennél az újszülött vizsgálatnál következett.
Azt mondták: hall a babám...Többször kértem, hogy vizsgálják meg, és többször is mondták, hogy hall.
– Gábor, az első gyermekem is siketen jött világra, de nekünk mégis azt mondták, hogy Fanni hallhat majd. Mikor hazavittük, örültünk, de figyelgettem Fannit, hogy vajon hall-e ténylegesen. Akkoriban nem voltak komolyabb vizsgálatok, csak olyan, amihez altatni kellett volna. Ezt nem akartunk egy kisbabával... Végül másfél éves korában tűnt fel igazán, hogy nem hall, csak jól leutánozza a nagyobb testvért. Például, amikor kinyílt a gyerekszoba ajtaja, Gábor megfordult, mert és érezte a fuvallatot, és Fanni is követte őt. Ezért lehet az, hogy sokáig nem tűnt fel. Tulajdonképpen csak 3 évesen állapították meg az akkori vizsgálatokkal, hogy siket. Meg ma is az áll a kisbaba könyvében, hogy "halló" – emlékszik vissza Fanni gyerekkorára Ágnes. Fanni hétéves volt, amikor – Magyarországon az elsők között – egy hosszadalmas műtéti procedúrával implantátumot helyeztek a fejébe. A szerkezet azóta is segíti őt a hallásban, ezáltal a beszédben is, de nem helyettesíti százszázalékosan a normál hallást.
Nem hallóként Fanni mégis kiegyensúlyozott és tartalmas felnőtt életet tud élni, ám ez gyerekkorában nem volt mindig így.
– A 25 évvel ezelőtti közoktatás még nem volt felkészülve Fanni hátrányára, de azért nem panaszkodunk, mert ugyan sokkal lassabban, és itthon magántanárral, de Fanninak is megvannak a maga iskolái. Több siket van az országban, mint gondolnánk, és Fanninak ez az egyik legnagyobb célja: az esélyeiket megnövelni, hogy ugyanolyan teljes életet élhessenek, akár a többi ember – mondta Ági, aki ugyanakkor azt is elmesélte, hogy Fannira most is nagyon büszke, mert ennek ellenére vidám, pozitív lány, és nagyon büszke volt rá kislányként is, hiszen gyorsan megtanult jelnyelven beszélni és gyönyörűen olvas szájról is. Sőt, egy hatalmas bókkal is meglepte édesanyját a minap.
Azt mondta: szeretem a szádat!
– nevetett Ágnes, hiszen nagy rutin kell a szájról olvasáshoz, és Fanni vélhetően egy ismerős ajakról kényelmesebben olvassa le a szavakat, mint egy ismeretlenéről.