Gubik Petra az anyaságról: "nem látom magam előtt, hogy három évet otthon tudnék ülni"
Hosszú évek óta a színpad Gubik Petra élete, korábban sikeres volt az X-Faktorban is, de az ország mégis csak idén ismerte meg igazán, amikor megnyerte a Sztárban Sztár című műsort.
Gubik Petra a családjából merített erőt ahhoz, hogy küzdjön, de közben megtanulta, hogy saját magával is törődnie kell. Érzéseiről és az önmagával való csatározásról őszintén beszélt a hot! magazin stábjának.
hot!: Nemrég bemutatták a Madách Színházban a Pretty Woman című musicalt, amelyben te játszod a főszerepet. Egy ilyen premier előtt hogyan telnek a napjaid?
G.P.: Rendkívül gyorsan és tartalmasan. Szabadúszó vagyok, tehát ezenkívül is vannak munkáim és kötelezettségeim, de azért ilyenkor az adott bemutató élvez elsőbbséget. Március óta készülünk erre a darabra. Kellemes teher a vállamon, hogy a Micsoda nő! című világhírű film első színpadi adaptációjában játszhatom el Vivian szerepét. Nagy felelősség, de egyben kitüntetés is.
hot!: Tartasz attól, hogy a nézők Julia Robertsszel fognak összehasonlítani?
G.P.: Mivel mindenki ismeri ezt a filmet, természetes, hogy lesznek, akik párhuzamba állítanak majd vele. De nekünk nem az a dolgunk, hogy utánozzuk a film szereplőit. Egy színházi előadás az „itt és most” pillanatokról szól. Akkor csinálom jól a dolgomat, ha minden nő azonosulni tud majd az én Vivianemmel.
Petra állítja: amíg csak magáért felel, flexibilisebb
hot!: Hogy telt a nyarad a folyamatos próbák közepette? Jutott azért időd a pihenésre?
G.P.: Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy ha jött egy felkérés, azonnal igent mondtam. Ma már tanulom a nemet mondást; fontos, hogy maradjon énidőm. Igyekszem elutazni, ha tehetem, akár rövidebb időre is, mert így picit kiszakadok a megszokottságból. Ha ezt nem teszem, valamivel mindig megtalálnak, és persze miért ne – bevállalom. Szeretem a munkámat, ezért szinte nem is értem, hogy fáradok – de ha mindenre igent mondok, akkor egyszer csak azon kapom magam, hogy elment a nyár, és nem pihentem semmit. Néha el kell menni pár napra, a lehetőségekhez mérten minél messzebbre! Így tettem most nyáron is.
Ha tehetem, valamilyen vízpartra megyek, mert a tenger energiája nagyon feltölt. Ezek az utazások nyilván pénztárcafüggők, de amíg csak magamért felelek, addig flexibilisebb vagyok. Most ott tart az életem, hogy magamra szeretnék fókuszálni és magamat első helyre helyezni. Annyit dolgozom a hétköznapokban, hogy megérdemlem, hogy meglepjem magam ilyen utazásokkal.
Ezek az „ünnepnapok” motiválni is tudnak.
hot!: Akkor egyelőre úgy érzed, ráérsz arra, hogy családod legyen?
G.P.: Ezen sosem görcsöltem, és most sem agyalok ezen. Jelenleg azt élvezem, hogy a hosszú évek munkája kezd megtérülni. Ez nagyon jó érzés. Jó helyen vagyok, jó dolgokat csinálok, és ezt szeretném tartani.
„Az anyaság a legszebb és legnemesebb feladat egy nő életében”
hot!: Nem tartasz attól, hogy amikor majd belevágsz a családalapításba, egy időre kiesel a munkából?
G.P.: Azt gondolom, hogy az anyaság – függetlenül attól, hogy imádom a munkámat – a legszebb és legnemesebb feladat egy nő életében. Ez viszont akkor jön, ha megérik rá az ember. Ha én elérek odáig, akkor a legnagyobb boldogsággal élem majd meg a mindennapokat.
El tudom képzelni magamat anyaként, azt viszont nem látom magam előtt, hogy három évet otthon tudnék ülni: anyukám sem maradt otthon.
Ő óvodapedagógus, és bevitt magával a csoportjába. Ebben szocializálódtam, ezért imádok a mai napig közösségbe járni, illetve idősebb emberekkel barátkozni. Kétévesen sem foglalkoztam azzal, hogy a barátaim kétszer annyi idősek, mint én. Anyukám abszolút női példakép számomra, aki megvalósította önmagát. Amit lehetett, kihozott a karrierjéből: óvoda- és intézményvezető is volt. Mindemellett feleség, felnevelt három gyereket, otthon is helytállt, másoddiplomát és jogosítványt szerzett, és még sorolhatnám. Ő vitt engem zeneiskolába meg modellkedni, ott volt az összes vizsgámon és előadásomon apukámmal együtt, de a mai napig fogalmam sincs, hogyan csinálták. Hálás vagyok nekik azért, hogy biztosították nekem azt, hogy én is megvalósítsam önmagam!
hot!: Ezek szerint sok erőt ad a családod.
G.P.: Igen! Egyébként a nagymamáim is sokszor ösztönöznek. Mindkettőnek kétkezi munkája volt, de soha egy panaszt nem hallottam tőlük. Sosem volt büdös nekik a munka. Az egyik nagymamám nemsokára kilencvenéves lesz, egyedül él, és vezeti a háztartást. Persze kap segítséget, de megvan a saját kis életritmusa. Úgy érzem, én is ezt a vonalat képviselem a családban, csak én a művészi szférában viszem tovább ezt a mentalitást.
„Voltak kapuk, amiket hiába döngettem”
hot!: Mennyire változott meg az életed, amióta megnyerted a Sztárban Sztárt?
G.P.: Azt tanította meg ez a műsor, hogy higgyek és bízzak magamban. Sosem vágytam nagy dolgokra, csak egyszerűen ki akartam próbálni magamat; bizonyítani szerettem volna, de azt is inkább csak magamnak. Viszont rájöttem, hogy amíg magamnak nem felelek meg, és amíg nem szeretem magamat, addig a világ összes dicsérete is kevés lesz. Még ma is odajönnek hozzám az emberek, és mondják, hogy nekem drukkoltak a műsorban. Ezek nagyon jólesnek! Eddig nem igazán tapasztaltam meg a saját bőrömön, hogy milyen az, ha az emberek egy része kiválaszt magának kedvencnek és követendő példának.
Nagy felelősség, mert innentől kezdve figyelem övezi a munkádat, a tetteidet, a véleményedet, a megnyilvánulásaidat.
hot!: Úgy érzed, hogy sikerült eleget bizonyítanod önmagadnak?
G.P.: Volt idő, amikor arra gondoltam: „Dolgozom ezerrel – de mikor lesz ennek foganatja vagy gyümölcse?” Voltak kapuk, amiket hiába döngettem.
Megesik, hogy nem vehetsz részt egy projektben, mert nem vagy elég ismert.
Én sem ma kezdtem a szakmát, mégis előfordul, hogy azt mondják, hogy oda nagyobb név kell. Tavaly is volt egy ilyen élményem. Teljesen megértettem, nem volt bennem sértettség. Viszont az nagyon érdekes, hogy pont ezután jött a Sztárban Sztár, és miután megnyertem, kiderült, hogy gondolkodtak bennem, csak aztán a producer nem mellettem döntött. Nem gondolnám, hogy a tehetségem lett több, inkább csak kaptam egy platformot. Nagyon hálás vagyok ezért, mert lehetőséget kaptam, és azóta is folyamatosan nyílnak a kapuk.
