Le fog esni az állad Bodrogi Gyula vagány sportkocsijától, ezt látnod kell – Fotó
Az örökifjú színészlegenda nem igazán szeret pihenni, most is színházi bemutatóra készül. Bodrogi Gyulával az egyik próba előtt ültünk le beszélgetni, ahová igazán vagány módon érkezett.
Bodrogi Gyula imád vezetni, ezért autóval érkezett meg a Nemzeti Színház parkolójába, amely egyúttal jelképezte örök fiatalságát is, ugyanis a művész úr egy sötétkék cabrióval gördült be. A sportos autót Bodrogi néhány éve kapta ajándékba a fiáéktól. Úgy véli, amíg a szeme és a reflexei megengedik, ő ül a volán mögé.
– Nemrég hosszabbították meg a jogosítványomat újabb három évre, jövőre lesz 60 éves az engedélyem. Ennyi év alatt egyszer sem okoztam balesetet, korábban, egy esetben viszont valaki belém jött. Szeretek vezetni, nem vadulok a volán mögött, de nem is tötyörgök – mesélte a hot!-nak.
A művész úrra Fortuna istenasszony is vigyáz, ugyanis annak idején volt egy érdekes esete, éppen az autózással kapcsolatban.
– Jöttem haza az autópályán, a fővároshoz közelítve látom a 100 km/h-s korlátozó táblát, lassítottam is, de ennek ellenére a rendőr megállított, mondtam neki, nem tud megfogni, mert időben láttam a jelzést, erre közli, hogy egy szakaszon viszont a 40-est nem vettem észre: mosolygott, és a jó szándékot látva nem büntetett meg – mesélte a színészlegenda.
Bodrogi Gyulának a pihenés alatt is jár az agya
A művész úr nyáron sem pihent, ugyanis filmet forgatott, a Ma este gyilkolunk című krimivígjátékot. De egyébként sem híve a láblógatásnak:
– Nem volt időm igazán pihenni, de nincs is rá nagy képességem. Ahhoz el kell vonulni, ami nálam ritka, és nekem a pihenés alatt is jár az agyam valamin.
Otthon időnként pihengetek, esetleg leugrunk a tiszacsegei halászcsárdába a barátainkhoz. Nagy bánatomra most kimaradt a vadászat is, pedig már szeptember elejétől hívtak, de nem mehettem velük, mert hála istennek, dolgoztam, de majd bepótoljuk – árulta el.
Felmerül ebben a korban, hogy van-e olyan, ami kimaradt a művész úr életéből úgy szakmailag, mint a hétköznapokban. Vágyik-e megtenni olyat, amit eddig nem sikerült?
– Nincs bakancslistám sem szakmai, sem magánéleti értelemben. Utaztam sokat az életem során, Magyarországon belül ahová hívnak, még most is elmegyek. Szerepálmom sosem volt, mindig azt a szerepet, amit adtak, akartam a legjobban eljátszani. Olt Tamásék a Nagymester című színdarabot nekem írták jutalomjátékként. Abban, és a készülő filmben is egy idősödő színészt alakítok. Nem magamat játszom, hanem azt a karaktert, amit kér a rendező, persze van honnan merítenem, de a figurát én teremtem meg. Néha rádöbbenek, hogy fiatalabb öreget játszom, mint amilyen én már vagyok – mondta elgondolkodva.
„Nem komolyan dohányzom, csak pöfékelek”
Amióta tavaly Merkely Béla professzor úr megmentette az életét, jobban odafigyel magára, de például a cigarettát nem tette le.
– Nem vagyok függő, és nem komolyan dohányzom, csak pöfékelek, a mozdulat, a megszokás miatt kell csak.
A családomtól kaptam egy futópadot, azon szoktam sétálni, nem viszem túlzásba, de igyekszem odafigyelni magamra.
A párom, Angéla főz rám, tőlem tanulta. A konyhából már kitiltott, de csak azért, mert rendetlenséget csinálok, s mivel remekül főz, nem ellenkeztem. Az igazán ízes ételeket szeretem, igyekszik a kedvemben járni. Ő tartja észben azt a sok gyógyszert is, amit naponta ki kell adagolnia nekem. Ő az én őrangyalom – összegezte derűsen.
Újra főszerepben
A színész a Nemzeti Színház Molnár Ferenc Egy, kettő, három… címmel most bemutatott darabjában a titkárt alakítja.
– Molnár mindent tud a színházról, öröm játszani, és öröm megnézni is szerintem. Sok fiatal szerepel benne, szeretek velük színpadon lenni, végigkísérni a fejlődésüket, felfedezni, hogy ráéreznek valamire. Nem kérnek tanácsot, ez ma nem divat, nem az ő saruk ez, én mondok egyet s mást, de csak igen finoman adagolva – árulta el Bodrogi Gyula.
