"A karjaimban tartottam az édesanyám, amikor meghalt" - Sipos F. Tamás kamerák előtt omlott össze
Könnyekből és drámából egyetlen évadban sem volt hiány, hiszen az Ázsia Expressz kihívásai nem csak a testet, de a lelket is képesek kicsavarni. A mexikói temető megtörte a kemény férfi álcája mögé rejtőző Sipos F. Tamást is.
A népszerű zenész fiával vágott bele a TV2 embert próbáló kihívásába, és bizony mindkettőjük számára nagyon hamar világossá vált, hogy minden képzeletüket felülmúlják azok a nehézségek, melyek napról-napra, óráról-órára, vagy akár percről-percre szembejönnek velük. Sipos F. Tamás arra is rájött, hogy a benne évek óta egyre erősödő érzelmesebb énje a keményebb helyzetekben átveszi az irányítást és nem is harcolt a könnyei ellen. Tamás a kedd esti adásban sem szabott gátat a lelkéből feltörő fájdalomnak, amit szülei elvesztésének emléke idézett meg benne.
„Itt-ott nyers voltam…”
– Általánosságban elmondható rólam, hogy ahogy idősödöm, egyre érzékenyebb vagyok. Ma már egy filmen is tudok könnyeket ejteni és tudom, hogy ez nem áll arányban azzal, amit alapvetően sugárzom, vagy sugározni igyekszem magamról. Sokszor sarkos a véleményem és türelmetlen is vagyok, amit szintén láthatnak az Ázsia Expressz nézői, de az is igaz, hogy a néha talán pokróc modor egy érzékeny lelket takar.
Ugyanakkor az is jellemző rám, hogy nem csomagolgatom a mondandómat selyempapírba és mondom, amit egy adott pillanatban gondolok, vagy érzek.
Itt jegyezném meg, hogy vannak mondatok, melyeket szívesen tennék el nem hangzottakká. Itt-ott nyers voltam, de összességében nem bánom, hogy a nézők most azt a Tamást látták, aki én voltam a feszített helyzetekben – kezdte a Borsnak a zenész, aki elárulta, miért volt képtelen visszafolyatni a könnyeit, miközben egy mexikói temetőben próbálták teljesíteni a feladatot.
„Éreztem, hogy azonnal be kell mennem hozzá”
– A gyerek- és kamaszkorom nem mondható szokványosnak, hiszen édesapám katonai attasé volt, így éveken át éltünk Párizsban, majd Rómában. Alkalmazkodnom kellett a kihívásokhoz, ami eleinte nem volt könnyű. A tinédzserkori alapélmények egy része nekem kimaradt. De közben családként nagyon összetartóak voltunk – idézte fel keveset hallott múltját Sipos F. Tamás, akit nagyon megviselt szülei elvesztése, különösen, hogy ott volt édesanyja és édesapja mellett is, az utolsó perceikben. – Mindkét szülőmet úgy veszítettem el, hogy szó szerint a karjaimban tartottam őket. Édesanyám halála pedig még friss fájdalom, hiszen alig két éve történt. Kórházban volt és egy nap nagyon erősen tört rám az érzés, hogy azonnal be kell mennem hozzá, mert valami történni fog. Aznap veszítettem el őt...– mondta megtörten a zenész, aki szüleire gondolt, miközben az Ázsia Expresszben egy számára ismeretlen ember sírját gondozta. – Az Ázsia Expressz mentálisan és fizikálisan is nagyon megterhelő. A temetőben egy sírt kellett letakarítanunk és feldíszítenünk.
Nem tagadom, közben megreccsentem és ezt nem is tudtam leplezni.
– Kénytelen voltam őszintén beszélni az érzéseimről, amit így utólag egyáltalán nem bánok. Mindig szerettem magamat tökösnek és keménynek mutatni, de valójában nem hiszek abban a tételben, hogy egy férfi nem sírhat. Szerintem csak az az ember nem sír, akinek nincs lelke. Én pedig örülök, hogy megmutathattam ezt az oldalamat is a műsorban – idézte fel a megrázó feladatot Tamás, aki korábban is került már közel ahhoz, hogy egyszerre rengeteg ember lássa sírni.
„Az első öt sor zokogott...”
– A zenei életemnek is volt egy olyan időszaka, amikor nagyon erősen kellett küzdenem az érzelmeimmel, vagyis azzal, hogy ne látszódjon rajtam a fájdalom, amit érzek. Cipő halála után én lettem a Republic zenekar énekese és bár nem támogattam, hogy a tragédia után három hónappal már koncertezzünk, így történt. Miközben a dalokat tanultam, egyértelművé vált számomra, hogy Cipőnek micsoda lelke volt és ez roppant mélyen érintett. Nagyon nehéz volt úgy előadni, hogy a színpad előtti első öt sor zokog. Mindvégig gombóccal a torkomban énekeltem… – idézte fel emlékeit az énekes.
