„Isten tudja, mennyi van még hátra” – Baranyi László egyre többet gondol az elmúlásra
A 96 éves Baranyi László nehezen tudja elfogadni, és a teste is jelezi: megfáradt. A Família Kft. népszerű Szép nagypapája őszintén beszélt érzéseiről, melyek az utóbbi időben eluralkodtak rajta.
Baranyi László jövő nyáron tölti a 97. életévét. A színművész egyre többet gondol arra az időszakra, amikor még kitűnő egészségnek örvendett. Az elmúlt években sajnos számos betegséggel meggyűlt a baja. Talán minden 2021-ben kezdődött, amikor koronavírusos megbetegedése miatt hosszú időre kórházba került. Felépülése hónapokig eltartott, fél évvel később is szenvedett a post-covid tünetek miatt. Hosszú ideje a lábai sem úgy működnek, mint azelőtt. Térdproblémájával régóta szenved, azonban kora miatt a műtét már nem javasolt számára. Számos alternatívát kipróbált remélve, hogy búcsút inthet fájdalmának, mégis egyre nehezebben viszik a lábai. És még ha ez mind nem lett volna elég, tavaly októberben, egy forgatásra igyekezve megbotlott és elesett. Betört a feje, a bal vállán és karján zúzódásokat szenvedett. Szinte még fel sem gyógyult sérüléseiből, amikor újabb két alkalommal ez megismétlődött, csak a szerencsének köszönheti, hogy nem történt nagyobb baj. Számos alkalommal ijesztett rá a rajongóira, legutóbb nyár elején, amikor lapunknak a kórházi ágyáról nyilatkozott: sztrókot kapott.
„Ez lassú út az elmúlás felé”
Talán ezek mind szerepet játszanak abban, hogy egyre többször fordult meg a fejében az elmúlás. Megható gondolatait a Borssal osztotta meg.
– Az élet súlya nyom. Nehezen járok, érzem, hogy elöregszem. A sztrók óta nagyon fáradékony vagyok, nincs mit szépíteni, elfáradtam a 96 évem alatt. Vannak jobb és rosszabb napjaim. Gyakran rám tör a szomorúság, és azt kérdezgetem magamtól, hogy ennyi lenne az élet?
Amikor éjjelente felébredek, furcsa gondolataim támadnak, mert rájövök, hogy ez lassú út az elmúlás felé.
Hogyan tovább, mi lesz? Próbálom ilyenkor megrázni magam, de csak ideig óráig sikerül. Szegény feleségemen csattan mindig az ostor, mert ingerültté váltam – kezdte lapunknak a népszerű színművész. – Elmúltak a szép idők, Isten tudja, mennyi van még hátra. De Klára asszony nem engedi, hogy ezen filozofáljak.
Tudomásul kell venni, minden egyes perccel közelebb kerülök az utolsó naphoz.
Ilyen kis szomorkás öregember lettem – fűzte hozzá.
Felesége a legnagyobb támasza
Laci bácsi 93 éves korában köszönt el a színpadtól, és bár hiányzik számára a közeg, amiben évtizedeken át dolgozott, tisztában van vele, hogy egészségi állapota miatt a visszavonulása végleges.
Nem kívánok már a színházba visszamenni. Szép évtizedek vannak mögöttem, aminek csak a lezárása volt még csodálatosabb.
Újra ismétlik valamelyik csatornán a Família Kft.-t, mostanában többen szólítanak meg az utcán, ez mindig nagyon jól esik. De mindennek már 35 éve volt. Akkor még fizikailag rendben voltam. Bármennyire szerettem forgatni, játszani, már nem akarom. A drága kis unokám sikerei tesznek főleg boldoggá. Szeptemberben kezdte az egyetemet. A lányommal minden nap telefonon beszélünk, ha jó híreket kapok tőlük, nekem elég. De ennyi… – mondta szomorúan a színművész, akinek a mindennapokban felesége a legnagyobb támasza.
– Klára asszony vasból van. Jól beállították az orvosságait, ennek köszönhetően mindenre képes. Ő vásárol be, ő öltöztet, tutujgat, minden áldott este betakargat, miután lefekszem. És már a Fradi meccseket is velem nézi. Együtt drukkolunk. Így vagyunk mi már öregesen – zárta a beszélgetést Laci bácsi.
