Kitálalt az édesapjáról Hunyadi Donatella, súlyos körülményekről beszélt
Végigkísérte a média, ahogyan felnő Kiszel Tünde lánya, Hunyadi Donatella azonban a saját jogán is szeretné elérni a nézők kitüntetett figyelmét. Ennek érdekében pedig mindent meg is tesz. Úgy tűnik, jó úton jár!
Ha visszagondol, csupa szép emlék dereng fel Hunyadi Donatellának a gyerekkoráról. Átlagos óvodába járt, megfogalmazása szerint normálisan szocializálódott. Azt azonban lehetetlen elvitatni, hogy voltak tévés szereplései, hiszen édesanyja miatt a születésétől fogva körbevette a média világa. Erről és még sok másról is mesélt a naptárdíva lánya a hot! magazinnak.
hot!: Anyukádat mindenki ismeri, ő Kiszel Tünde. Nem erőltette rád a tévézést?
Hunyadi Donatella: Egyáltalán nem. Ha elment szerepelni, akkor általában én is elkísértem, de ennyi. Tizenegy-tizenkét éves koromban mondtam neki, hogy nem szeretnék szerepelni a naptárakon és a műsorokban, ő pedig megértette. Volt, amikor bevitt olyan műsorokba, ahol amúgy nem akartam szerepelni, de az emberek nem szerettek volna elfelejteni, így úgy döntöttem, hogy szereplek, de saját jogon.
hot!: A szigorúság vagy inkább az engedékenység volt jellemző a gyermekéveidre?
H.D.: Inkább az engedékenység. Ha mondhatok ilyet, kiskoromban eléggé el voltam kényeztetve, minden játékot megkaptam, amit kértem. A nevem jelentése „Isten ajándéka”, édesanyám pedig így is tekintett rám kiskorom óta. Amikor kamaszodni kezdtem, ő is szigorúbb lett. Akkor íratott be táncra, színitanodába, zongorára, hogy kiderüljön, miben vagyok a legtehetségesebb.
Tizennyolc éves kora előtt csak kétszer találkozott édesapjával Hunyadi Donatella
hot!: Milyen neveltetést kaptál?
H.D.: Édesanyám nagyon jó értékeket adott át nekem: tisztelet, szeretet, őszinteség, becsületesség. Ezek szerint élem az életemet és próbálok viszonyulni más emberekhez. Tinikoromban volt egy erős dackorszakom, amikor nem értékeltem az odafigyelését úgy, ahogy kellett volna. Kamaszként besokalltam a túlzott törődéstől, de utólag rájöttem, hogy ez nekem mennyire kellett, és milyen jó volt, hiszen emiatt lettem az, aki vagyok.
hot!: Apukád mennyire játszott szerepet az életedben?
H.D.: Semennyire.
Édesapámmal tizennyolc éves korom előtt kétszer találkoztunk, olyan körülmények között, ami nem gyereknek való, de erről nem szeretnék többet beszélni. Tizennyolc éves koromban megkeresett, hogy szeretné tartani velem a kapcsolatot, de nem sikerült olyan viszonyt kialakítani, amilyet szeretett volna, én pedig nem tudok rá apaként tekinteni.
hot!: Akkor semmilyen kapcsolatod nincs vele?
H.D.: Azt nem mondanám, mert egész sokat beszélünk, heti több alkalommal telefonálunk, meg mindig érdeklődik felőlem. Látom is rajta, hogy kíváncsi rám, mi van velem, és segíteni akar. Ám sajnos ezeket nem tudom úgy fogadni, mint ha egy apa mondaná. Nem tizennyolc évesen kell elkezdeni apának lenni, így nem is alakult ki ez az érzelmi kapcsolat, ami felnőttként meg felesleges.
„Lett volna külföldi munkám is, de jött a covid, így derékba tört a karrierem”
hot!: Hogyan kerültél a modellszakmába?
H.D.: Tizennégy éves lehettem, amikor felhívott egy tévés szerkesztő, hogy szerinte jó alkatom van, és szépnek gondol, és kezdjek el modellkedni: van egy ismerőse, bemutat neki. Összehozott egy találkozót Kajdi Csabával, amiből természetesen riportot is készítettek, így nem gondoltam, hogy ebből lesz bármi. (Nevet.) Aztán a riport után Csaba látott bennem lehetőséget, így leszerződtetett három éve, és innentől kezdve kerestem pénzt a modellkedéssel. Több fashion weeken és címlapon is szerepeltem. Lett volna külföldi munkám is, csak sajnos az első utam előtt jött a covid, így derékba tört a karrierem. Most szabadúszó vagyok, de ugyanúgy foglalkozom ezzel.
hot!: Több szerepben is tündökölsz, hiszen táncolsz a Dancing with The Stars-ban, emellett énekelsz és modellkedsz. Melyik a szíved csücske?
H.D.: Nyilván az ének meg a Zeneakadémia. Abban látom, hogy tényleg elindult valami. Nagyon sok munkát tettem bele az elmúlt években. Szerencsére biztatnak, mert amúgy nincs annyi önbizalmam, mint amennyit mutatok vagy amennyit mások láthattak belőlem. Sokszor nem hiszem el magamról, hogy sikerülhet, vívódom azon, hogy elérhetem-e a céljaimat.
„Megválogatom, hogy kit engedek közel magamhoz”
hot!: Mindig is harcoltál magaddal az önbizalmad miatt?
H.D.: Emlékeim szerint egészen kiskorom óta voltak fenntartásaim magammal szemben. Szerintem abból fakad mindez, hogy amikor kisebb voltam, sok emberi kapcsolatom kudarcba fulladt, találkoztam olyan emberekkel, akikről azt hittem, hogy őszinték velem, de kiderült, hogy mégsem. Nem engem akartak, hanem az életemet – vagy ami azzal jár. Volt, hogy valaki érdekből barátkozott velem, emiatt felhúztam magam köré egy falat, és tényleg megválogatom, hogy kit engedek közel magamhoz.
hot!: Volt olyan fiú, aki azért közeledett, mert ismert vagy?
H.D.: Szerencsére nem.
Sosem volt érdekből viszonyom senkivel, és nekik sem velem. Ez inkább a barátokra volt jellemző, mint a párkapcsolatokra.
hot!: Most már elfogadod magad?
H.D.: Már el tudom helyezni magam valahová, tisztában vagyok azzal, hogy milyen képességeim vannak, de például a Dancing with the Stars-ban sem gondoltam volna, hogy jó leszek. Aztán a táncpartnerem, Dini (Bődi Dénes – a szerk.) is folyamatosan támogat, hogy szerinte tök jó, amit csinálok, és gyorsan tanulok. Igyekszem tudatosan élni a mindennapjaimat, de néha rám jön, hogy nem vagyok elég jó, és nem megy semmi. Maximalistának tartom magam, még a tanáraimnál is jobban. Ha valamit elrontok, egyből magamat marom meg.
hot!: Hogyan viszonyulsz ahhoz, hogy minden héten szép ruhában táncoltok, és ti vagytok a középpontban?
H.D.: Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen pompában táncolhatunk, jót tesz a lelkemnek és az önbizalmamat is kicsit fel tudja emelni a mélyből. A kommentek java része pedig pozitív, aminek alapján úgy érzem, jól teljesítünk.
