„Csak feküdtem az ágyon és zokogtam” – műtétje után már otthonában gyógyul Széphalmi Juliska
Múlt héten kedden került sor Széphalmi Juliska térdműtétjére. Korábbi szűnni nem akaró fájdalma napról napra enyhül, ám még a gyógyulásig hosszú idő vár rá.
Ahogy arról a Bors elsőként számolt be, Széphalmi Juliska térde nagyjából két héttel ezelőtt balett órán roppant meg. Először azt gondolta, nincs nagy baj, azonban nem sokkal később kiderült, porcleválása van és műteni kell. A vizsgálatok után felgyorsultak az események, és múlt héten kedden túl is esett az operáción. Egy nappal később hazaengedték a kórházból, jelenleg otthonában gyógyul. Lapunknak számolt be állapotáról.
Napról napra látom és érzékelem a fejlődést, ami a jelenlegi helyzetben nagy lépésnek számít.
– Ahhoz képest, hogy egy hónappal ezelőtt maratont futottam, már az is óriási dolog, hogy egy picit fel tudom emelni a lábamat – kezdte a Borsnak, majd felidézte a kórházban töltött időt. – Kedden lesz egy hete, hogy megoperálták, de az a nap teljesen kiesett. Bent volt nálam a kisfiam, anyukám és a húgom, de csak foszlányokra emlékszem.
Rengeteg fájdalomcsillapítót kaptam. Utólag mesélték, ahogy lecsepegett az egyik infúzió, azonnal kértem a következőt.
– Napokon át szenvedtem, hétvégére jutottam el odáig, hogy már csak napi két gyógyszert kellett bevennem – mondta érdeklődésünkre, majd hozzátette, még szédül, de bizakodó, hogy napról napra jobb lesz.
– Az utóbbi hetekben kicsit lefogytam, talán ezért most minden jobban megviseli a szervezetemet. Sokszor úgy érzem, erőltetnem kell magamba a kaját, de ez is jobb lesz. Sajnos rosszul alszom, a rögzítőt éjszaka is viselnem kell, mert nem lehet behajlítanom a térdem. Úgy tudom, két hétig lesz rajtam, azután állítják más fokozatba, ami újabb két hétig lesz rajtam. Mankóval közlekedem a lakásban. November 27-én lesz a varratszedésem, utána derül ki, hogyan kezdődik el a rehabilitáció. Most még nagyon be van dagadva, ezért folyamatosan jegelnem kell – árulta el.
Juliska nehéz időszakot tudhat maga mögött, lelkileg megviselte a szakítása, mégis igyekszik mindenben a pozitívumot keresni.
„Biztos vagyok benne, hogy nem lesz régi a lábam”
Nem hagyhatom el magam, de volt, hogy csak feküdtem az ágyon és zokogtam, mert azt éreztem, hogy magatehetetlen vagyok, nem tudok semmit csinálni.
– Borzasztó volt! Ezeken a rossz pillanatokon kell túljutnom, fontos, hogy ha kis léptékekben is, de legyen motiváció, arra kell koncentrálni, hogy mit tudok tenni ma, hogy holnap jobb legyen. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz régi a lábam, de azt is tudom, hogy ezután mindent jobban fogok értékelni az életemben. Ez egy nehézség, de kihívásként tekintek rá – mondta.
A táncművész egy napot töltött a kórházban, ahonnan csupa pozitív élménnyel tért haza.
– Elképesztő az a munka, ami ott folyik, le a kalappal előttük. Életben tartanak embereket, hitet, reményt adnak nekik, miközben nagyon nehéz a helyzetük. Felnézek a kórházi dolgozókra. Dr. Tihanyi Dávid egy fantasztikus orvos. Két évvel ezelőtt, az előző műtétemet is ő végezte. Nagyon hálás vagyok neki, mert mindent megtett, mérlegelve, hogy nekem a lábam a munkaeszközöm – árulta el lapunknak.
„Türelmesnek lenni nagyon nehéz”
Juliska életét rendkívül felforgatja a történtek. Hónapokat vesz igénybe a felépülése, ami újabb kiesést jelent számára a munkából. Viszont úgy gondolja, a sors ismét egy figyelmeztetést küldött számára.
– Türelmesnek lenni nagyon nehéz. Ha le akarsz fogyni, vagy sportos szeretnél lenni, ne várd jövő hétre. Ahhoz, hogy a test, formálódjon, alakuljon vagy gyógyuljon, rengeteg idő kell. Az egészség a legfontosabb, ha az nincs, semmi nincs. Mindenki vigyázzon magára és értékelje, amije van – fűzte hozzá.
