Till Attila őszinte vallomása: "Semmilyen körülmények között nem élnék vissza azzal, hogy ismert vagyok"
Szinte nincs olyan ember, aki ne ismerné a TV2 egyik legrégebbi arcát, aki mostanában ismét hétről hétre köszönti a tévénézőket. Arról azonban Tilla ritkán beszél, hogy mi rejlik a sziporkázó képernyős jelenlét mögött.
Till Attilának mindenről van véleménye, és szeret is beszélni azokról a dolgokról, amik őt érdeklik. A hot! magazin stábjának ezúttal a saját életének azon pontjairól beszélt, amiről eddig nem is tudhattunk.
hot!: A képernyőn mindig nagyon magabiztosnak tűnsz. Mennyi önbizalmad van valójában?
Till Attila: Ez mindig is ambivalens volt bennem. Nekem gyerekkoromtól nagyon nagy önbizalmam van, miközben ez számomra nem jelent semmit. Ez annyi, hogy lehetetlen kizökkenteni.
Ha valaki elmondja nekem nyolcvanhétszer, hogy nem vagyok jó vagy tehetséges, nem érint meg, de a hétköznapjaimban nem veregetem meg a saját vállamat.
hot!: Soha nem voltál elszállva magadtól?
Till Attila: Hiányzik belőlem az az energia, hogy mások fölé emeljem magam. Csapatjátékos és emberszerető vagyok, semmilyen körülmények között nem élnék vissza azzal, hogy ismert vagyok. Sokan el vannak szállva maguktól, de ez azokat érinti meg jobban, akik valamiért sérültek vagy problémákat akarnak kompenzálni. Azt hiszem, én nem ellensúlyozok semmit, de ez egy érdekes kérdés, mert az ember nem teljesen tudja megítélni saját magát.
„Nagyon rövid ideig tudok haragudni másokra”
hot!: Hogyan találod meg az egyensúlyt a munka és a család között?
Till Attila: Úgy, hogy nem keresem. Nem dolgozom azon, hogyan kellene élni, hanem csak élek. Nincs receptem vagy iskolám, amit alkalmaznék az életre vagy a munkámra, mindent a saját fejem után menve teszek – ez eddig bejött. Talán az segít sokat az életben, hogy hallgatok másokra is. Azt szoktam mondani, hogy egy tehetséges ember kicsit olyan, mint egy birodalom: ami inspirálja, azt azonnal be is építi a saját életébe, ami hasznos, érdekes neki, azt bekebelezi, magáévá teszi, és újrahasznosítja. Én is ilyen vagyok.
hot!: Nem is vagy haragtartó?
Till Attila: Nagyon rövid ideig haragszom másokra. Ha valaki olyat mond, amivel megbánt, megsértődöm öt percre, és utána elengedem. Az élet szerintem egyfajta önmenedzselés a tehetségen kívül. A lényeg, hogy bárki bármit mond, neked kell döntened, és ha okosan teszed, akkor jó életed lesz.
hot!: Igazán kinek a véleményére adsz?
Till Attila: A feleségemére és még egy-két közeli barátéra.
Folyamatosan beszélgetünk, és segítünk egymásnak.
Engem nem zavar, ha Kriszta nézi a Sztárban Sztár leszek!-et, és az sem zavar, ha szeretne elkapcsolni róla. Van úgy, hogy azt mondja, nem tetszik valamelyik ruhám, de ez nem baj. Attól még én tudom, hogy miért van rajtam, és mi célt szolgál.
„Utálom, ha nem úgy nézek ki, ahogy szeretném”
hot!: Mennyire vagy hiú?
Till Attila: Nagyon, de nem mindig. Inkább azt mondanám, hogy időszakosan vagyok az. Amikor szerepelni kell, akkor nagyon, de szerda reggel a közértben egyáltalán nem. Néha, mondjuk, megbánom, mert igyekszem mindig jól kinézni, csak a hétköznapokban nem érdekel annyira az öltözködés. Ugyanolyan vagyok a tévében, mint otthon, csak egyszerűbb.
hot!: Decemberben 52 éves leszel. Ez hogyan érint?
Till Attila: Van, amikor zavar a korom. Ez tipikusan, olyan, amivel foglalkozni kell, küzdeni, kell tenni magadért – de nem szabad belehalni. Eléggé test- és kinézetcentrikus világban élünk, de én mindenkit felszabadítanék. Ha valakinek nem fontos, akkor sem kell megkövezni, mert ez végzetes is lehet. Nekem a szereplés miatt fontos, hogy visszanézzem magam, és utálom, ha nem úgy nézek ki, ahogy szeretném. Képernyősként muszáj foglalkoznom azzal, hogy ne legyek elhízva, összeesve, ne legyen olyan az arcom, mint egy összegyűrt papírzsebkendő.
hot!: Van, amikor nem nézed vissza magad az adásban?
Till Attila: Ugyanolyan lelkesedéssel nézem vissza magam, mint húsz évvel ezelőtt, mert ebből tanulok. A saját poénjaimon újra és újra tudok röhögni, amin a feleségem és a gyerekeim szoktak csodálkozni, hogy apa megint a saját hülyeségén röhög.
hot!: A családod szereti a humorodat?
Till Attila: Persze, de nincs más választásuk, hiszen együtt élünk. Nincs viszonyítási alapjuk, nem tudják, milyen lenne egy másik apával – hála Istennek.
„Nem tartanak bácsinak; mintha sikerült volna beleesnem a kortalanságba”
hot!: Hosszú évek óta tévézel. Mi az, ami még mindig motivál?
Till Attila: Ennyi év után a minőség és a humor az üzemanyagom. Mindig azzal a kettővel játszottam a tévében, hogy érdekel a világ, és szeretem a humort. Szeretek gondolkodni, és van véleményem a világról.
hot!: Ezek visznek tovább a hétköznapokban is?
Till Attila: A filmjeimben például jelen van a humor és a dráma, meg a valódi emberi történések és az érzelmek, amelyek igazán érdekelnek. Ez azért is érdekes, mert nem vagyok érzelmes alkat a saját életemben.
hot!: Szerinted hány éved van még hátra a képernyős létből?
Till Attila: Szerintem erre nincs semmiféle szám. Annyit tudunk, hogy egyszer mindenki meghal.
Engem is izgat, hogyan lehetne eltörölni ezt a halál nevű hülyeséget, megváltoztatni és túllépni rajta, de egy munka szerintem a sírig tart.
Azt veszem észre a Sztárban Sztár leszek! műsorában, hogy nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalok is kérnek tőlem fotókat, autogramokat. Nem tartanak bácsinak, ami különösen jólesik; mintha sikerült volna beleesnem a kortalanságba.
hot!: Félsz az elmúlástól?
Till Attila: Mindig próbáltam mást és újat csinálni. Igyekvő típus vagyok, ez pedig megvéd. Vannak félelmeim, kétségeim az elmúlásról, de nem erősen. Szerintem ha nincsenek vagy ha nem állsz meg egy pillanatra elgondolkodni azon, hogy éppen mi van veled, az nem normális. Az életkorod ne egy teher legyen, amiről azt gondolod, hogy ez mostantól mindent eldönt. Semmit sem dönt el, hanem egyszerűen most már más az életed. Aggályaim azért vannak – mint mindenkinek –, mert egyszerűen, ahogy öregszünk, azért csak szembenézünk az idővel, de egyáltalán nincs para: alapvetően elég pozitív vagyok, hogy vegyem az akadályokat.
