Demjén Ferenc: „Nem tudtam felnőtté válni igazán”

Ahogy az elmúlt években, most is izgatottan készülődtem a koncert előtti interjúnkra. Ezúttal a törökbálinti próbaterembe szólt a meghívás, ahová amint megérkeztem máris úgy beszélgettünk, mintha el sem telt volna egy év. Bár ott folytattuk, ahol abbahagytuk, mégis sok újdonságot tudtam meg Demjén Ferencről, aki hiába lett egy évvel idősebb, ez nem látszott rajta, sőt, fittebb volt, mint korábban és játékos a humora. Ez fontos, főleg, ha az újságíró élvezetes cikket szán az olvasónak, akkor ugyanis nélkülözhetetlen az izgalmas interjúalany. 

Demjén Ferenc egy valódi ikon, akit hosszú évtizedek után, még ma is töretlenül imád a közönség és a koncertjein több generáció énekli egyszerre a dalait. Ez bizonyára, december 30-án sem lesz másként, amire Rózsi már nagyon készül. Igyekeztem kihúzni belőle néhány kulisszatitkot, ám ahogy korábban említettem, igazán humoránál volt. 

 – nevetett fel Demjén Ferenc, majd egy rövid mélázás után elárulta, hogy éli meg az idő múlását. 

„Nem tudtam felnőtté válni igazán”

− Minden szalad az életben, egyedül a számok a biztosak. A futóknál a másodperc számít, nálunk énekeseknél a számok. Mert tudod, hogy mióta csinálod, mióta állsz a színpadon. Viszont semmiféle öregségtől, vagy kortól való félelem nincs bennem. Csak érdekes, hogy mit gondoltam annak idején arról, hogy milyen leszek majd 70 fölött. De valójában nem is vettem észre, hogy eltelt az idő. Sajnos vagyok annyira infantilis, hogy nem tudtam felnőtté válni igazán, mert hát a zene vitt végig az életemben. A valóvilágba csak annyira tudtam kinézni, amit a híradóban láttam és ami velem történt. Az évszámok is csak karácsony előtt ébresztenek fel, mert akkor van a születésnapom. Amikor mindenki gratulál, tudom, hogy már megint eltelt egy év – mondta, majd bevallotta, hogy a lelke mélyén hány évesnek érzi magát. Mennyi idős az a Rózsi, akit csak ő ismer.

„Nem bántam meg semmit az életemben!”

− Negyven, maximum ötvenéves vagyok belül. Az még egy kellően fiatal kor, talán épp ezért nem vagyok hajlandó mindent úgy elfogadni, ahogy a valós koromban kéne. Nem nézek nagyon előre, hátra is csak ritkán, megvagyok magamnak és csinálom a hivatásom. Amikor arról van szó, hogy mi jöhet még, csak még inkább és még jobban csinálom, elmerülök benne. Ez az életfelfogásom! A múlt az egyetlen, ami biztos! Néha-néha visszanézek, – tulajdonképpen szórakoztató – akkor találok olyan pontokat, amikor talán nem úgy kellett volna tennem, de azt sem bánom. Nem történt olyan dolog az életemben, ami miatt megundorodnék magamtól. Nem bántam meg semmit az életemben! – mondta meggyőződéssel Demjén Ferenc, majd könnyedebb témák felé eveztünk. Feltűnően jó formában volt, így adta magát a kérdés: Vajon mivel tartja karban magát?

„Élni is kell, nem mindig készülni” 

− Nem vagyok egy atléta típus. Régen kondiztam, de az akkor kell, amikor az ember még huszonéves és még azt hiszi, hogy attól lesz kapósabb, ha kiduzzadnak az izmai. Aztán rájössz, hogy élni is kell, nem mindig készülni. Használni kell azt, ami van! Inkább csak jól eszem. Elsősorban a magyaros és a gyerekkoromból emlékezetes kajákat szeretem. Ha külföldön vagyok, két hét után már nosztalgiázok a magyar ételekről és haza akarok jönni. Szerencsére jó kezekben vagyok, mert a feleségem, bár amerikai, magyar ételt is főz nekem. Nem eszem sokat, de azt élvezem. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy nincs nagy hasam és jó kondiban vagyok 

– persze a jó levegő és a csodás, dióspusztai birtok, ahol feleségével élnek messze a város zajától is, csak megóvják Rózsit a felesleges stressztől.
 

„Ide születtem és ebbe a földbe vagyok begyökerezve”

− Pesten nőttem fel, de vidéken születtem, ezért állandó nosztalgiám volt amiatt, hogy ismét állatok közelségében lehessek. Nagy szerencsémre több mint 20 évvel ezelőtt találtam egy gyönyörű helyet, ahol letelepedtünk és állatokat tarthatok. A lovaim a ház mellett laknak, hatan vannak. A nagyon öregek hasonlítanak rám [nevet], de van egy csikó is. Öröm rájuk nézni.

Már nem hiányzik a város zaja, már nem vagyok abban a korban, amikor minden este elmentem csapongani. Jobban szeretek magamnak lenni, de az internet segítségével minden fontos történésről tudok. A természet közelsége átvarázsolja az embert és ez is hozzájárul az egészségemhez. Persze az is fontos, hogy a hazámban otthon vagyok. Az életem során többször is lett volna lehetőségem elhagyni Magyarországot, de valami mindig visszahúzott: lehet, hogy a magyar konyha, lehet, hogy a magyar lányok, vagy a nyelv, de sosem tudtam rávenni magam, hogy bárhol is kint maradjak. Azt hiszem, én ide születtem és ebbe a földbe vagyok begyökerezve.