A Gáspár család mindenhez kicsit másképp áll hozzá, mint az átlagemberek – és ez a szokásokra is igaz. Vannak azonban olyan tradícióik, amikhez ragaszkodnak, különösen az év utolsó hónapjában.
Elérkezett az év legmeghittebb időszaka, az advent. A december a Gáspár családban is meghatározó hónap, ezek a napok szeretetben és békességben telnek náluk minden évben. A családban több hagyomány is kialakult; hiába nőttek fel a gyerekek, ezek nagy részét a mai napig tartják.
– A romák szíve kinyílik decemberben. A mértéktelen halmozás és pazarlás helyett adakozni szoktunk ilyenkor – kezdte Evelin a hot! magazinnak. – Nagyon szeretem azt a hagyományt, amikor falun kibérelnek egy Mikulást, aki járja a családokat, és megajándékozza a gyerekeket egy kis csomaggal meg egy virgáccsal.
Hiába leszek jövőre harmincéves, még mindig kapok anyukáméktól csokikat, ráadásul a kutyáinkra is gondolnak, teljesen elkényeztetik őket. Karácsonykor viszont nem veszünk ajándékot egymásnak.
Ezt apu találta ki, és kifejezetten örülök ennek, mert ezzel hatalmas terhet vettek le a vállunkról. Így tényleg minden csak a családról szól. Ezért lett egy saját hagyományom: saját magamat ajándékozom meg. Tavaly például egy szép cipőt vettem magamnak – árulta el.
Bizony, Győző találta ki azt, hogy az ünnepek ne az ajándékokról szóljanak, hanem a családról, a szeretetről és a hangolódásról. Az édesapa fontosnak tartja továbbá azt is, hogy az év vége közeledtével végiggondolja, mit élt meg a családjuk az adott esztendőben, és hálát adjon Istennek a jó egészségükért.
– Csodálatos évünk volt! Úgy érzem, a Jóisten nagyon szeret bennünket. Nem volt betegség, sem fájdalom, el tudtunk menni szép helyre nyaralni, lett egy gyönyörű új autóm, mindenki boldog és jól van. Ez az igazi ajándék! – árulta el Győző, aki a januárra is jó érzésekkel gondol vissza.
– Az év elején fizettem ki az utolsó részletet a lányaim lakásából. Hatalmas boldogság járta át a szívemet, amikor átadtam nekik a kulcsot. Mindkettőnek hagytam egy levelet a lakásban, amiben azt írtam, hogy legyenek nagyon boldogok, találják meg életük párját, és élvezzék az életet.
Győző ugyanis már most nagyon várja, hogy unokázzon. Az énekes nagy álma az, hogy az egyik gyermeke egy fiúunokával ajándékozza meg.
– Nagyon jó lenne, ha találnának két normális fiút. Nemrég voltam osztálytalálkozón, ahol kiderült, hogy már majdnem mindenkinek van unokája, csak nekünk nem. Pedig én már nagyon várom, hogy nagypapa legyek! Leginkább fiút szeretnék, akit mindennap öltönyben vinnék iskolába, és együtt járnék vele locsolkodni húsvétkor. Már arra is van ötletem, hogy mi legyen a neve. Biztos vagyok benne, hogy a karácsony meg a Mikulás csak az unokákról fog szólni! – mondta lelkesen.
Az édesapa kedvenc ünnepe egyértelműen a karácsony. A hangolódást már decemberben elkezdik, de a legjobban a szentestét várja.
– Sokaknál az ajándékokról szól a karácsony, de nálunk nem! Ez az ünnep a szeretetről szól és arról, hogy mind együtt vagyunk; a feleségem és a lányaim sütnek-főznek, készülődnek, majd együtt megesszük az ételeket, amiket elkészítettek.
Van egy fontos hagyományunk: egy almát vágunk fel az ünnepi asztalnál, méghozzá annyi részre, amennyien vagyunk a családban. Ha ez a szám megegyezik az előző évivel, akkor hálát adunk annak, hogy mindenki él, és jól van.
Régen édesanyáméknál ünnepeltük a karácsonyt, és miután ő elment, ugyanúgy megterítettünk neki is, csak almát nem adtunk már neki – mesélte kissé elérzékenyülve Győzi.
Amikor Evelin és Virág még kicsik voltak, Bea édesanyja öltözött be Mikulásnak. Az asszony azonban gyorsan lebukott!
– Evelin felismerte a cipőjét! Ekkor olyan három-négy éves lehetett, mégis azonnal érezte, hogy valami nincs rendben – nevetett Bea. – Egy ideig próbáltuk fenntartani a gyerekeknek a mesevilágot, de Evelin nagyon gyorsan rájött, hogy mi a helyzet, amikor pedig Virág megszületett, Evelin pikk-pakk lerántotta a leplet a meséről. Nem is erőltettük ezt tovább.
Az édesanya szerint nem lehet minden hagyományt maradéktalanul betartani, az azonban fontos, hogy tiszteljék ezeket a tradíciókat.
– Nem könnyű betartani a roma tradíciókat, és szerintem nem is erről vagyunk híresek. A 21. században például már nem jár az összes asszony szoknyában. Mi több, vannak mélyen kivágott és mini ruháim is, a lányok is szoktak úgy öltözködni, ami nem igazán felel meg a roma hagyományoknak.
Azt gondolom, hogy egyszer vagyunk fiatalok: meg kell élni azt, hogy jól nézünk ki, ahogyan én is megéltem anno.
Persze emiatt néha ki is néztek minket, de nem bánom, hogy így volt. Bátorság kell ahhoz, hogy szembe merjünk menni a hagyományokkal, egy kicsit úttörők legyünk – tette hozzá Bea, majd elárulta, mi volt az, amit még neki is nehezére esett elfogadni.
– A tetoválás verte ki nálam a biztosítékot! Mindkét lányomnak van, nem tagadom, eleinte nagyon rosszul voltam ettől a témától, de hát nagykorúak és az ő testük. Elfogadtam, hogy nincs ebbe beleszólásom.
Virág még mindig a bulis tinédzser korszakát éli, emiatt néha összetűzésbe keveredett a szüleivel. A lány azonban megtanulta, hogyan tud ilyenkor szót érteni Győziékkel.
– Tudom, hogy nem szeretik sem a tetkókat, sem a piercingeket, meg is szokták ezeket szólni. Nekem viszont nem kell az ő engedélyük, megtanultam kezelni ezeket a vitákat, és szerintem ma már ők is sokkal rugalmasabbak. Ezek a roma tradíciók nem igazán állnak közel hozzám, meg szerintem Evelinhez sem. A mi korosztályunkban már nem jellemző ezeknek a betartása. Gyereket sem szeretnék még például: úgy érzem, még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy anya legyek. Meg hát még nem sikerült megtalálnom hozzá a megfelelő személyt sem. De remélem, hogy egyszer sikerülni fog! – mesélte Virág. – Így, hogy apuéktól külön lakom, már nem nagyon ünneplem a Mikulást, de egy adventi koszorút azért vettem.
Kiskoromban nagyon szerettem ezt az időszakot, jó volt a mamáéknál karácsonyozni.
Viszont amióta elhunyt, úgy érzem, kiszállt belőlem az ünnepi szellem, de bízom benne, hogy egyszer újra rám talál!
Az alábbi képre kattintva különleges fotókkal teli galéria nézhető végig Győziékről – a szerdán megjelenő hot! magazinban pedig további felvételeket találtok!