Pataky Attila: Hatalmas szüksége van a világnak a szeretet ünnepére
Az EDDA frontembere nem szeretne prédikálni és nem is fog, de mindannyian tudjuk, hogy a címben elhangzó mondat mit is jelent, mire utal és mennyire tűpontos.
Bár a szemünket nem csukhatjuk be és nem mehetünk el a világban, sőt egyenesen a szomszédságunkban zajló háború szomorú ténye mellett, Pataky Attila is csak ezzel a címben említett mondattal utal arra, hogy a föld milyen sok pontján felejtették már el az emberek, hogy mennyire fontos érték is a szeretet. Az EDDA élő legendájával most megidézzük az elmúlt karácsonyok „szellemét”, de beszélgetünk az idei ünnepi időszakról is.
„Emlékszem a behavazott decemberekre”
– Egyre kevesebb gyermekkorból való karácsonyi emléket tudok felidézni. Azokból az évekből csak az izgalom, a várakozás és az engem körülvevő szeretet az ami beugrik, de ez éppen elég. Emlékszem viszont a gyönyörűen és pláne szinte mindig behavazódott decemberekre és hidegre.
Arra, ahogyan fáskamrában gyújtóst hasogatunk és arra, ahogy szenet hordunk, hogy befűtsünk.
– Félreértés ne essék, nagyon élvezem a modern kor adta lehetőségeket, de nem felejtem el, hogy volt idő, amikor nem volt elég csak állítani a termosztáton és szerettük azt is, ahogyan ezt – kezdte a Borsnak Pataky Attila, aki nagyon szereti az év utolsó, kicsit lelassuló, fényben és szeretetben úszó időszakát.
„Odagyűlünk a szeretet köré...”
– Vannak dolgok, amik szerencsére nem változnak. A gyerekek ma is pont ugyanolyan izgalommal várják, hogy a csengettyű jelezze, itt járt a Jézuska és mindenkinek hagyott valamit a fa alatt. Örömmel bontogatják az ajándékaikat, de egy vágyott játéknál sokkal többet kapnak, ahogy mi, felnőttek is. Megmártózunk a minket körülvevők szeretetében, elengedjük az év közben ”felszedett” apró sérelmeinket, félreértéseinket. Mindannyian odagyűlünk a szeretet köré és ez tényleg maga a csoda ebben a szeretetlenség uralta világban. Hatalmas szüksége van ma a világnak a szeretet ünnepére – fogalmazott a zenész, aki elárulta, hányan ülik körbe idén az ünnepi asztalt.
"Olyan ez a fa, mint egy emlékkalendárium"
– Soha nem voltunk olyan korán készen a karácsonyi dekorációval és előkészületekkel, mint idén. A feleségem már másfél hete feldíszítette a házat és már a fa is teljes pompájában díszeleg. Nagyon pörgős volt az idei évünk és csak most van pár nap, teljes nyugalom, mielőtt beindul az év végi verkli. Karácsonyig én minden este leülök a fa elé.
Nézem a díszeket, melyek közül néhány, az egész életemet végigkísérte, míg a többi az évek, évtizedek alatt gyűlt össze, így ezernyi emlékem őrzői ők.
– Olyan ez a fa, mint egy emlékkalendárium – mondta pár nappal szenteste előtt lapunknak Pataky. – Nálunk a szenteste egyébként minden évben amolyan népünnepély, hiszen sok éven át húsznál is többen ültük körül az asztalt és most sem leszünk kevesebben tizenhat, tizennyolc főnél. Mindenkiben ott a virtus, így biztos, hogy most is hangosak leszünk, hiszen mindenkinek van mindenki felé mondanivalója és az sem baj, ha az beszélgetőpartner keresztben ül, vagy netán az asztal másik végén. Mi mondjuk, amit szeretnénk és ami a legszebb, hogy nem vesznek el szavak káoszban. Figyelünk egymásra és mindenkire, mert örülünk, hogy még megtehetjük, mert itt vagyunk egymásnak – zárta gondolatait Pataky Attila.
