A17 éves fiú halálhíre sokkolta a zenészt. Anyaként és erdélyiként is támogatását fejezte ki a gyászoló szülőknek, és tanároknak.
Hétfőn mindenkit megrázott, hogy Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnázium diákotthonának külső fala összedőlt. A tűzoltók nagy erőkkel érkeztek a helyszínre, ahonnan négy sérült tanulót mentettek ki. Közülük két diákot életveszélyes állapotban emeltek ki a romok alul, végül egyikük sajnos életét vesztette, míg másik most is élet és halál közt lebeg.
Azonban nemcsak a helyieket sokkolta a tragédia, hanem Szőcs Renit is, aki Székelyudvarhelytől nem messze, Csíkszeredáról származik. Az énekesnőt mint emberileg, mint fiatal édesanyaként is elborzasztották a történtek, mert belegondolni sem mer abba, hogy mit érezhetnek a tragédiát átélt gyerekek szülei. Együttérzését közösségi oldalán is kifejezte.
– Először azt gondoltam rosszul látom...rosszul látom, hogy egy iskola bentlakásának épületrésze összedőlt. Értetlenül állok a helyzet előtt! Értetlenül állok előtte, hisz egy olyan intézményről beszélünk, ami mintegy 100 diákot szállásolt el és ahol a szülők a legnagyobb biztonságban tudhatja a gyermekét. Legalábbis így gondolnám – kezdte a bejegyzésben Szőcs Reni, aki elmondása szerint üveges tekintettel olvasta, hogy egy 17 éves gyermek meghalt, másikért pedig küzdenek az orvosok. Reni nehezen tudja elhinni, amiket a történtekről olvasott.
Friss szülő vagyok, karjaimban éppen a 7 hónapos kislányom alszik és megborzadok a hír hallatán, hogy lehetséges mindez? Ha belegondolok abba, hogy a gyermekek szülei mennyire kétségbeesetten telefonálhattak, hogy hallják a gyermekük hangját, és tudják, hogy jól vannak. Könnybe lábad a szemem, és ezek közül bizony ott van a fiú, aki már nem tudta felvenni a telefont, aki nem tudta már elmondani a szüleinek: »Ne aggódjatok, jól vagyok!« Hogy mindjárt itt a téli szünet és indul haza. Mindez emberi mulasztás miatt!
– folytatta az énekesnő, aki osztozik a gyászban, amit a szülők éreznek, és imádkozik a többiek felépüléséért.
Egy szülőnek a szíve törik össze azzal, ha elveszti gyermekét. Így szinte felfoghatatlan, hogy mit érezhet az az édesanya, akinek a fia tragédiában elhunyt, és akkor éppen a sürgősségin dolgozott ápolóként, mikor fiát bevitték a kórházba.
– Tele volt a nyelő- és a légcsöve porral és törmelékkel. Majd egy órán keresztül küzdöttek, mire szállítható állapotba hozták. Én nem szálltam be vele a mentőautóba, inkább előre siettem, hogy a kórházban előkészítsem az utat. Ott vártam a műtőnél, de már nem érkezett meg – elevenítette fel a tragédiát Éva, az elhunyt fiú édesanyja.