Szorcsik Viki: Nekem már sosem lesz felhőtlen karácsonyom!
Két éve, két nappal karácsony előtt örökre megváltozott a színésznő élete. Szorcsik Viki imádott öccse elhunyt hosszú, fájdalmas betegeskedés után.
Szorcsik Viki minden nap gondol elhunyt öccsére, igyekszik feldolgozni a felfoghatatlant: hogy nincs többé Béla, nem lesz ott már sosem, hogy azon vitatkozzanak, ki rakja fel a csúcsdíszt a fa tetejére, mint gyermekkorukban.
Szorcsik Viki: "Ezzel együtt kell tudni élni"
A TV2 sztárja már mindig nagyon szerette az adventi időszakot, a készülődést, a ház díszítését, a finom illatokat. De amióta elvesztette öccsét két éve december 22-én, az ünnep már másról szól.
Ez mindenkinek nagyon nehéz, de egy szülőnek eltemetni a gyermekét, az szerintem a legkeményebb. Ezt már nem lehet visszacsinálni, ezzel együtt kell tudni élni. De ilyenkor, amikor közelednek az ünnepek, mindenki egyre lelkesebb, hogy mindjárt együtt az egész család… De a mi családunkból már mindig hiányozni fog valaki!
— kezdte Szorcsik Viki, majd hozzátette:
— Ilyenkor ez a mardosó hiányérzet hatványozódik, még nagyobb súllyal nyomja a szívünket. Ha az ember elveszíti az idős szüleit, nagyszüleit, az is fáj, de ez az élet rendje. Az én nagyszüleim halálukig szerették egymást, nagypapám 85 évesen ment el, Mamikám majdnem 90 volt, szép életük volt, nagyon-nagy szeretetben, boldogságban, egymás iránti tiszteletben éltek. Az ő haláluk is megviselt.
De, ha valaki, mint az öcsém, 37 évesen hal meg, az feldolgozhatatlan.
— mondta a színésznő, aki szerint annyira felgyorsult a világ, hogy nincs idő szeretni, nincs idő egymásra, nincs idő megélni a boldog pillanatokat, mert mindenki rohan. S bár ők nagyon szerették egymást Bélával, nagyon jó testvérek voltak, Viki sokáig hibáztatta magát azért, hogy tehetett volna érte még többet. Azóta minden este imádkozik érte és a bocsánatát kéri, hogy nem tudott neki segíteni. Béla halála óta most először hármasban és a kutyáikkal töltik a szentestét.
Eddig nem így volt, de most úgy lesz, hogy együtt leszünk édesanyámmal és édesapámmal, megyek hozzájuk haza Salgótarjánba.
— mesélte még az ünnepek előtt a Borsnak Viki, majd folytatta:
— Azt gondolom, szerencsések az olyanok, mint Kevinék a Reszkessetek betörőkben, hogy van egy nagy családi ház, ahol az egész rokonság befér és mindenki együtt van ezekben a napokban. Lehet fárasztó, de mégis jobb, mint az, ahogy mi vagyunk, így csonkán… Persze örülünk annak, ami maradt a családunkból, igyekszünk ebben a nehéz helyzetben is megtalálni a mi boldogságunkat. Anyukám főz, meg együtt is fogunk sütni-főzni. Készítünk finom libacombot, kocsonyát, töltött káposztát, na meg Anyu isteni töltött tojását, meg lesz öntött kifli.
Régen azért is szerettem nagyon az ünnepeket, amikor még együtt voltak anyuék, a nővérem, öcsém és én, mert ilyenkor anyukám elővette a féltve őrzött Zsolnay készletet, azzal terített. Mai napig előttem van, hogy mindig alig vártam, hogy abból a teáscsészéből ihassam a teát, a készlet még meg van…
— mondta a gyönyörű műsorvezető, aki azt is elmesélte, hogy náluk a fadíszítés mindig közös program volt szenteste napján. Persze mivel hárman voltak testvérek, mindig ment a vita, ki rakja fel a csúcsdíszt:
Mindig gyönyörűen feldíszített hatalmas karácsonyfánk volt, apuék miattam most megint díszítenek. Tavaly úgy volt könnyebb mindenkinek, hogy a nővéreméknél voltunk, akinek gyermekei vannak, nekik már más hagyományaik vannak.
Most leszünk újra ott együtt, ahol utoljára az öcsém boldog volt. Én idén nem tervezek mást, csak anyuékkal lenni. Megyünk majd ki Béla sírjához, szomorú, de ez van. Megpróbáljuk ezt elfogadni, nem tehetünk mást. Minden nap gondolok rá, mindig szomorúsággal tölti el a szívem, hogy már nem ölelhetem meg. Nagyon hiányzik: hiányzik a hangja, a nevetése, az egész lénye, és hiányzik apukám mellől. Ők mindig együtt voltak, üres a faterom nélküle.
Tudom, hogy a szüleim nagyon sokat szomorkodnak, annyira szeretnék, de igazából nem tudok nekik ebben segíteni, ez a legrosszabb!
